Mózes Első Könyve - 2. rész
2007.02.21. 13:47
Civilizációk& vallások órára
^19.31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. ^19.32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. ^19.33 Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. ^19.34 És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. ^19.35 Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. ^19.36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól. ^19.37 És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig. ^19.38 A kisebbik is fiat szűle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig. ^20.1 És elköltözék onnan [rész 12,9.] Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. ^20.2 És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. [rész 12,13.] Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. ^20.3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. ^20.4 Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? ^20.5 Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. ^20.6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. ^20.7 Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: [Zsolt. 105,15.] és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó. ^20.8 Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének. ^20.9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. ^20.10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? ^20.11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen [Zsolt. 36,2.] istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. ^20.12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé. ^20.13 És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, [rész 12,13.] azt mondjad én felőlem: én bátyám ez. ^20.14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét. ^20.15 És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. ^20.16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy. ^20.17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének. ^20.18 Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért. ^21.1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, [rész 17,19.18,10.] és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. ^21.2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat [Zsid. 11,11.] Ábrahámnak az ő vénségében, abban az [rész 18,10.14.] időben, melyet mondott vala néki az Isten. ^21.3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak: ^21.4 És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta [rész 17,10-12.] vala néki az Isten. ^21.5 Ábrahám pedig száz esztendős <vala>, mikor születék néki az ő fia Izsák. ^21.6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam. ^21.7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére. ^21.8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték. ^21.9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala, ^21.10 Monda Ábrahámnak: [Zsid. 11,18. Gal. 4,30.] Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. ^21.11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. ^21.12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, [Róm. 9,1. Gal. 4,30.] mert Izsákról neveztetik a te magod. ^21.13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is [vers 18.] néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. ^21.14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. ^21.15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. ^21.16 És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. ^21.17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. ^21.18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy [vers 13. rész 25,16.] néppé teszem őt. ^21.19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. ^21.20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá. ^21.21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről. ^21.22 És lőn abban az [rész 26,26-33.] időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. ^21.23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. ^21.24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm. ^21.25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, [rész 26,15.18.] melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái. ^21.26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. ^21.27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. ^21.28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. ^21.29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? ^21.30 És felele <Ábrahám>: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat. ^21.31 Azért nevezék azt a helyet [rész 26,33.] Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten. ^21.32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére. ^21.33 <Ábrahám> pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. ^21.34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén. ^22.1 És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. ^22.2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és [Zsid. 11,17.] áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. ^22.3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. ^22.4 Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. ^22.5 És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. ^22.6 Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. ^22.7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda <Izsák:> Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? ^22.8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. ^22.9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, [Jak. 2,21.] és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. ^22.10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. ^22.11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. ^22.12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. ^22.13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. ^22.14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. ^22.15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. ^22.16 És monda: [Luk. 1,73.] Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: ^22.17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és [rész 24,60. 2 Móz. 32,13.] a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. ^22.18 És [rész 12,3.18,18.26,4. Csel. 3,25. Gal. 3,8.] megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. ^22.19 Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában. ^22.20 És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának: ^22.21 Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját. ^22.22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt. ^22.23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának. ^22.24 Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma <vala>, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát. ^23.1 Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. <Ezek> Sára életének esztendei. ^23.2 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban [Bir. 1,10.] a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt. ^23.3 Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khéth fiainak, mondván: ^23.4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok [Csel. 7,5.] nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem. ^23.5 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván őnéki: ^23.6 Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közűl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közűlünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat. ^23.7 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt. ^23.8 És szóla ő velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én előlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron előtt, Czohár fia előtt. ^23.9 Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségűl. ^23.10 Efron pedig űl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván: ^23.11 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat. ^23.12 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe előtt. ^23.13 És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; <azután> eltemetem ott az én halottamat. ^23.14 És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki: ^23.15 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat. ^23.16 Engede [rész 50,13.] azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendő négyszáz ezüst siklust. ^23.17 Így lett [Csel. 7,16.] Efronnak Makpelában levő mezeje, mely Mamré átellenében van, a mező a benne levő barlanggal, és minden a mezőben levő fa az egész határban köröskörűl ^23.18 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme előtt, a kik az ő városának kapuján bemennek vala. ^23.19 Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét [rész 25,9.10.] Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén. ^23.20 Így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségűl a [rész 50,13.] Khéth fiaitól. ^24.1 Ábrahám pedig vén élemedett <ember> vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot. ^24.2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: [rész, 47,29.] Tedd a kezed tomporom alá! ^24.3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom. ^24.4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és <onnan> vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak. ^24.5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? ^24.6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. ^24.7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A [rész 12,7.13,15.15,18.26,4.] te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. ^24.8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. ^24.9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. ^24.10 És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. ^24.11 És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a <leányok> vizet meríteni járnak. ^24.12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém <még> ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. ^24.13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. ^24.14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. ^24.15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, [rész 22,23.] ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. ^24.16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve. ^24.17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. ^24.18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. ^24.19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. ^24.20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. ^24.21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. ^24.22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember [vers 47.] egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany. ^24.23 És monda: Kinek a leánya <vagy> te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? ^24.24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok [rész 22,23.] a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt. ^24.25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. ^24.26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. ^24.27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához. ^24.28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek <történtek>. ^24.29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz. ^24.30 Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál. ^24.31 És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. ^24.32 Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának. ^24.33 És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el. ^24.34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok. ^24.35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. ^24.36 És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá [rész 21,2.25,5.] mindenét, a mije van. ^24.37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom. ^24.38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy <onnan> végy feleséget az én fiamnak. ^24.39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni? ^24.40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából. ^24.41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól. ^24.42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok: ^24.43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből, ^24.44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt. ^24.45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek. ^24.46 Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada. ^24.47 És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém. ^24.48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának <feleségűl.> ^24.49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak. ^24.50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. ^24.51 Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte. ^24.52 És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. ^24.53 És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. ^24.54 Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. ^24.55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. ^24.56 A <szolga pedig> monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. ^24.57 Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. ^24.58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. ^24.59 Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. ^24.60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod [rész 22,17.] az ő ellenségeinek kapuját. ^24.61 És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. ^24.62 Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; [rész 16,14.25,11.] és lakik vala a déli tartományban. ^24.63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. ^24.64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. ^24.65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. ^24.66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala. ^24.67 Izsák pedig bevivé <Rebekát> Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja <halála> után. ^25.1 Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. ^25.2 És az [1 Krón. 1,32.] szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. ^25.3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. ^25.4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai. ^25.5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt [rész 24,36.] Izsáknak adta vala. ^25.6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. ^25.7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő. ^25.8 És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az <élettel>, és takaríttaték az ő [rész 15,15.35,29.] népéhez. ^25.9 És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.
|