Andragógia: (gör. „férfi”+”vezetés”): a felnőttnevelés, szűkebb értelemben a felnőttoktatás, felnőttképzés tudománya és gyakorlata. A nevelés - oktatás, képzés - egyik speciális ágazatát ezzel a megjelöléssel különböztetik meg a pedagógiától, a gyermekek nevelésétől, oktatásától, képzésétől. A kifejezést először F.J. Herbart, majd E. Rosentock használta. Az andragógia tudományelméleti, rendszertani, tartalmi és megnevezési problémáival először a svájci és az NSZK-beli, az utóbbi időben pedig a jugoszláv és a magyar szakirodalom is behatóan foglalkozik. Itt elfogadott felismeréssé vált, hogy a felnőttnevelés konkrét céljait és útjait illetően más, mint a gyermeknevelés. Ezért indokolt a megkülönböztető andragógia elnevezés. A pedagógia és az andragógia megkülönböztetésének egyik lényeges motívuma a felnőttnevelés önállósulási törekvése, önálló sajátosságainak fel- és elismerése. A másik motívuma az ismert tény, hogy a pedagógia hagyományosan és jelen állapotában nem értelmezi, nem gyakorolja a nevelést a maga teljességében; így nem fogadható el egyetemes neveléstudományként, egyetemes nevelési gyakorlatként. A pedagógia a 0-tól 18-19 éves korig terjedő életkori skálán fejlődő emberrel foglalkozik, s a nevelésükben részt vevő két intézmény: A család és az iskola működését tartja hatásköre leglényegesebb keretének. Az andragógia viszont a társadalmi munkamegosztásba belépett ember nevelésével foglalkozik, s bár életkorilag közös sávot tarthat fent a pedagógiával a társadalmi munkamegosztásba belépett fiatalok esetében, a dolgozó, ill. az iskolai tanulmányaikat befejező, már munkavállalásra jogosult fiatalok nevelése eltér a főfoglalkozásként tanuló kortársaik nevelésétől. Az andragógia az iskolán és a családon kívül számos más intézményi keretet, pl. üzemeket, művelődési házakat, könyvtárakat, klubokat stb. is köteles alapvető működési keretként elfogadni. A témával foglalkozó felnőttoktatási irodalom használni szokta a felnőttpedagógia elnevezést, ami azonban nemcsak az előbbiek miatt zavaró, hanem a benne rejlő etimológiai ellentmondás miatt is, melyet a szóösszetételében szereplő „gyermek” szó okoz. Mindennek ellenére az andragógia használatával az a felfogás áll szemben, amely a pedagógiát általános neveléstudománynak tartja és a felnőttnevelést ennek részeként tartja számon.

A pedagógia és az andragógia kettéválasztása - nemcsak az elnevezésben, hanem sajátosságaik különválasztásában és viszonylagos önállóságuk elismerésében is - magával hozza azt a rendszertani felfogást, melyben a J. Ny. Medinszkij által antropagógiának nevezett egyetemes embernevelési tudomány és gyakorlat két ága: a gyermeknevelés (pedagógia) és a felnőttnevelés (andragógia) az embernevelés általános törvényeit és eljárásait a saját területén alkalmazza, ill. a saját törvényeit kutatja és működteti.

Az andragógia mint tudomány és mint gyakorlat a társadalmi munkamegosztásba belépett, ill. az erre a társadalmilag jogosított fiatalok és életkori tekintetben is egyértelműen felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának, képzésének cél- és feladatrendszerét, alapelveit, törvényszerűségeit, eszközeit, általában: egész eljárásrendjét vizsgálja, ill. gyakorolja.

Andragógia: férfi + vezetés. A felnőttnevelés a konkrét céljait és útjait illetően más, mint a gyermeknevelés. A p. és az a. megkülönböztetésének alapja az a. önállósulási törekvése, önálló tulajdonságainak felismerése. A másik ok az, hogy a pedagógia nem értelmezi a nevelést a maga teljességében, ezért nem fogadható el egyetemes neveléstudományként. Az a. a társadalmi munkamegosztásba belépett emberek nevelésével foglalkozik. Számos keret között működhet.

Akkreditáció: Latin, meghatalmazás, elfogadás a jelentése. Intézményi értelemben azt a tényt rögzíti, hogy egy intézmény képzésében érvényesülnek mindazok a normák, amelyek garantálják, hogy a különböző képzési szinteken nyújtott ismeretek megfelelnek a hazai ill. a nemzetközi követelményeknek. Az ~ kiterjed az intézmény küldetésnyilatkozatának vizsgálatára a megadott szempontok alapján készített intézményi önértékelés bírálatára, az oktatók személyi feltételeinek vizsgálatára (szakképzettséget igazoló okirat, tudományos fokozat...) a tanterv a tantárgyi program ill. dokumentációk minősítésére. Az ~ további szempontja lehet az oktatás tárgyi feltételének színvonala.

Tanfolyami program értelemben az ~ azt a tényt rögzíti, hogy a képzés programja megfelel a szakmai képzési követelményeknek és erről az ~ra jogosult testületek tanúsítványt adnak. Napjaink felnőttképzésében az ~ jelentősége megnövekedett.

Átképzés, átszakosítás: A szakirányú felnőtt nevelés egyik sajátos feladata, illetve része. Külön hangsúlyt ad a termelés modernizáció és az állandósuló munkanélküliség probléma helyzetének megoldásában kap. A részleges vagy tartós munkanélküliség megoldásának egyetlen útja az átképzés ill. az átszakosítás. Ehhez a szükséges általános és szakműveltségi feltételek kialakítása a felnőttoktatás formális és non-formális rendszerének a közoktatásban ( szakközépiskolában) vagy a szakképzési tanfolyamokon történik.

A feladat megoldására a rendszerváltás után két új szektor jött létre:

1. Regionális munkaerő fejlesztő és képző központok hálózata, mely szakképzéseket, átképzést szerez a szakembereinek továbbképzésében. Munkaerőpiaci és nevelési szolgáltatásokat nyújt.

2. A piacorientált felnőtt képzési vállalatok rendszere, amelyek alap, közép és felsőfokú szakképzést nyújtanak. A vállalatok egy része minősített képzési vállalat és vizsgáztatási joggal is rendelkezik.

Akkulturáció: Idegen kultúra bizonyos elemeinek átvétele egy adott kultúrát hordozó egyének által. Ilyenkor az átvett elemek az új környezetben megváltoztathatják eredeti funkciójukat, formájukat, de az átvevő személyek magatartása, gondolkodása és a meglévő kultúra elemei, intézményei is megváltozhatnak. Az átvétel történhet:

- egy idegen hatalom kultúrájának erőszakos terjesztésével (ahogy a gyarmatosításkor történt)

- egy idegen kultúra kényszer nélküli kínálatával úgy, hogy a befogadó nép választása ált. a meglévő kultúrájának megfelelő, ahhoz jól illeszthető rokonelemekre irányul.

- a szomszédos népek érintkezéséből származó cserefolyamatok eredményeként úgy, hogy az átvétel elsősorban az életmódban jelentkezik, de a használati tárgyakon, szokásokon kívül nyelvi, művészeti elemeket közvetíthet.

A változás üteme és mélysége függ:

- az átadó és befogadó csoport (vagy nép) beállítottságától és kapcsolatától

- a befogadó csoport szerkezetétől és hagyományaitól

- az átvétel körülményeitől

Antropagógia: (gör. „ember” + „vezetés”): egyetemes embernevelési tudomány és gyakorlat, amely az ember (a gyermek, az ifjú és a felnőtt) iskolai és iskolán kívüli formákban történő nevelésének, szűkebb oktatásának és képzésének átfogó céljait, feladatait, alapelveit, törvényszerűségeit, eszközeit, általában: egész eljárásrendjét vizsgálja, ill. gyakorolja. A nevelésnek azt az általános és egyetemes vonulatát fejezi ki, amely átfogja a gyermekek és a felnőttek nevelését. Rendszertanilag két ágra osztható: a gyermeknevelésre (pedagógia) és a felnőttnevelésre (andragógia).

Történetileg először J. Ny. Medinszkij szovjet kutató az 1920-as években használta a kifejezést. Szerinte a korszerű nevelésben nemcsak a gyermeknevelésről, hanem az egész életen át tartó embernevelésről kell beszélni. Ezért a pedagógia mellé ki kell dolgozni a neveléstudomány új ágát, az ifjak és a felnőttek nevelési problémáit elemző és általánosító nevelés elveit. Ugyanakkor a nevelés legátfogóbb problémaköreit magába foglalva, e kettő fölött kellene elhelyezkednie az általános embernevelés tudományának, az antropagógiának. Mióta a két világháború között kifejlődött a felnőttek nevelésének tudománya, melyet a pedagógia analógiájára andragógiának neveznek, azóta a neveléstudomány tudományelméleti kérdéseivel a fenőttnevelésből kiindulva foglalkozók részéről ismételten kifejezésre jut az a vélemény, hogy a tudományok fejlődéséből ismert differenciálódási és integrálódási tendenciák a neveléstudományban is megnyilvánulnak. Ennek következménye a neveléstudomány pedagógiára és andragógiára történő differenciálódása. E két neveléstudományi ágazatot az antrapagógia integrálja.

Antropagógia: ember + vezetés. Az egységes embernevelés tudománya és gyakorlata. Medinszkij. Átfogja a gyermekek és a felnőttek nevelését, ugyanakkor a nevelés legátfogóbb problémaköreit magába foglalva a kettő fölött helyezkedik el. A tudományok fejlődéséből ismert differenciálódási és integrálódási tendenciák a neveléstudományban is megmutatkoznak.

Analfabéta: Az a személy, aki sem az iskolában, sem azon kívül nem tanult meg írni, olvasni és alapszinten számolni-nincs birtokában ezen kézségeknek.

Funkcionális analfabetizmus: az írás-olvasás-számolás elemi szintjének elsajátításához szükséges képességek hiánya. Oka lehet fiziológiai és pszichológiai működési zavaron, de nem szervi elváltozáson alapuló betegség. Rendszerint önállóan jelentkezik az írásképtelenség (agrafia), az olvasásképtelenség (alexia, szóvakság) és a számolásképtelenség (acalculia).

Accreditation prior learning (APL): Az előzetes tanulás akkreditációja. Nemzetközi rövidítése APL. Előzetes tanulás és tapasztalat jogérvényes elismerését jelenti, ha az egyenértékű az intézményes úton szerzett tudással. Fr.o.-ban erre vonatkozóan külön törvény szabályozza az előzetes tanulás, tudás akkreditációját, tekintet nélkül annak korábbi körülményeire. Angliában és Eu. több országában hasonlóan jogérvényes tudás az APL. A tapasztalatok szerint az ~ összefügg az egész életen át tartó tanulás általános mozgalmával, annak nagyon erős motívuma.

Andragógiai szaknyelv: (terminológia) Azoknak a tudományos közösségekben elfogadott szavaknak és kifejezéseknek az összessége, amelyeket a felnőtt oktatás gyakorlatáról és elméletéről szóló szövegekben használnak. Ezek három fajta forrásból származnak:

1. Közvetlenül a köznyelvből: terminussá akkor válnak, amikor tudományosan meghatározzák jelentésüket és beillesztik őket a szakmai szókincs egészébe.

2. más tudományterületeken meghonosodott terminológiából részben változatlan alakban és jelentéssel (pl. motiváció) részben az andragógiára alkalmazva.

3. Műszó, új kifejezések rekonstruálásával gyakori a más nyelvből való szóvétel, tükörfordítás.

A kommunikációban a szakkifejezések is rendelkeznek mindazokkal a funkciókkal, amelyekkel az általába vett nyelvi szövegek, de egyedül az informatív funkció avatja őket terminusokká. Ez a funkció 3 alapvető követelményt támaszt:

1. egyértelműség, világosság.

2. Információ telítettség a lehető legnagyobb információs tartalom

3. (köz) érthetőség

Az andragógia tudományában ez utóbbi azt jeleni, hogy a szakértők és a tudomány tanulmányozói képesek legyenek az addig kialakult s elvárható előismeretek birtokában a szakszövegek pontos megértésére. Az érdeklődő szélesebb közönség szempontjából pedig azt a követelményt támasztja, hogy a szerzők és előadók kerüljék a szükségtelenül bonyolult nyelvezetet, a szakkifejezéseket pedig vezessék be elemzésekkel, körülírásokkal és hasonló módon magyarázzák meg. Ez annál sikeresebben mehet végbe, minél kisebb a közlő és a befogadó közötti távolság, vagyis minél szorosabb köztük a kapcsolat. Megkülönböztethetjük az andragógiai jelenségekre és folyamatokra vonatkozó tárgynyelvtől, a tárgynyelvre vonatkozó metanyelvet. Ahhoz hogy az egyes szakkifejezéseken minden használója ugyanazt értse, pontos definíciókra van szükség. Nehézségek származnak abból, hogy ugyanaz a szó sem mindig pontosan ugyanazt jelenti az egyes nyelvekben. Azonos fogalmakat pedig más-más terminusokkal jelölnek a különböző nyelvterületeken. Az andragógiai szaknyelv egységesebbé válásának útját egyengetik a többnyelvű szakszótárak. A közös szaknyelv megtalálását segítik az irányadónak elfogadott egynyelvű andragógiai szótárak, enciklopédiák, lexikonok, kézikönyvek. Mivel a szakkifejezések nagy része külföldről áramlik Mo-ra, bizonyos tudomány területeken módszeres erőfeszítéseket tesznek a terminusok magyarítására, vagy legalábbis anyanyelvi szinonimák kidolgozására. Az andragógiai szaknyelvet a korábbi, spontán összehangolatlan nyelvfejlődést követően mindinkább a tudatos, a világtrendekhez igazodó, a határos (nevelés) tudományokkal együttműködő nyelvfejlesztés jellemzi.

Ezt szolgálhatja a legmegfelelőbben a kultúrák közötti növekvő mértékben szükséges és lehetséges érintkezést. A beszélt, írott és vizuális szakszövegek interkultúrális megértése. Az egyes kultúrák és irányzatos sajátosságaiból származó sztereotípiák áthidalása az utóbbi évtizedek fontos tudományközi témájává vált.

Gerontagógia: (görög szó) az időskor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata. Az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik. Tevékenységi körébe tartozik a gerontagótusok képzése, továbbképzése.

Gerontagógia: a szellemi frissen tartás tudománya, az öregedés vizsgálata. Az idősek nevelésének kérdéseivel foglalkozik.

Graduális képzés: az első diploma vagy az alapképzettség megszerzésére irányuló felsőfokú képzés. A formális képzéshez tartozik.

Bipolaritás: A kétpolusú sajátosság didaktikai értelmezése, az oktatási folyamat kétoldalúságára tanító és tanuló közös tevékenységére utal, amelyben a két póluson elhelyezkedő személyek kölcsönös egymásra hatása érvényesül. Ezek szerint a nevelésen belül létrejövő személyiség fejlődés egyrészt a nevelő céltudatos művelő-fejlesztő ráhatásának, másrészt a nevelésben részesülő ember mindezekre reagáló, ezeket feldolgozó, tudatosan elsajátított cselekvő aktivitásának dialektikus eredménye. Így a nevelés egyben a nevelés tárgyának alanyává válási folyamat is, amelyben nincs nevelés, mert nincs nevelési eredmény. A két fél aktivitási szintje aránya a nevelési folyamatban nem állandó ill. változik a nevelt fejlettsége, életkora, a nevelés szakágai és formái szerint. A felnőtt oktatásra, a felnőtt nevelésre jellemző például, hogy az aktivitás belső aránya fokozatosan a nevelésben részesülők, a felnőtt emberek művelődési tanulási aktivitási, noha a mikroprocesszorok világában a „tanító” szerepe megváltozik és ebben az új képzési szituációban „csak” az önálló tanulás kreatív irányítója lesz, de a bipolaritás továbbra is érvényesül, csak más formában, más módszerekkel, a személyre szabott oktatás felelőségére.

Büntetés-végrehajtási nevelés: Mo-on a ~ eszméje már az 1843-as és az 1847/48-as börtönreformban megtalálható. Eötvös József és Lukács Móricz „fogházjavítás” c. munkájukban felvázolták a börtönreform koncepcióját, amelyben jelentős helyet foglalt el az elitéltek nevelésének kérdése. Az 1848/49-es forradalom és szab. harc leverése miatt a reformtervek nem valósulhattak meg. Az 1867-es kiegyezés után (XIX.sz. végén) nagy börtönépítési program keretében 10 központi ma is működő börtön létesült, bennük az elitéltek nevelése, oktatása, lelki gondozása börtönügy szervezés részévé vált. Ezeket a feladatokat az ún. börtöntanítók és a négy nagy vallás - római katolikus, református, evangélikus, izraelita - lelkészei végezték. A XX. század első felében megszilárdult az átfogó börtönrendszer és kialakult rendszerkövetelményeinek megfelelő büntetés-végrehajtási nevelés is. 1945 után a ~ lényegesen változott. Napjainkban a büntetés-végrehajtási intézetekben (fegyház, börtön, fogház) nevelési szakszolgálat működik. A büntetés-végrehajtási nevelők általános pedagógiai feladata, hogy a hozzájuk beosztott elitélteket megismerjék, egyéni nevelési programjukat kialakítsák, a program teljesítését biztosítsák, a szabadságvesztés letöltésének idejére a szabadulókat felkészítsék. Speciális feladatuk az elitéltek szociális gondozása, büntetéssel kapcsolatos ügyek intézése (büntetés-félbeszakítás, feltételes szabadságra bocsátás). A büntetés-végrehajtási nevelőnek szorosan együtt kell működnie a börtön orvosával, pszichológusával, a gyógypedagógussal, szociális munkással, szükség esetén a pszichiáterrel. A ~ része a börtöniskola munkája is.

Élettapasztalat: a felnőtt életkori sajátosságainak egyik vonása, az ember műveltségének sajátos összetevője. Az egyénben mindennapi munkája, társas érintkezése, a szórakozva olvasás folyamata és a tömegkommunikációs eszközök kultúraközvetítése révén, közvetlen érzékelés, észlelés vagy közvetett, verbális tapasztalatcsere útján - mások céltudatos, pedagógiai irányítása nélkül - alakul ki. Tartalma kiterjedhet a természet tárgyainak, jelenségeinek, a társadalmi környezet tényeinek, az emberi viszonyoknak, viselkedéseknek, a munka jelenségeinek, folyamatának, eredményeinek, magának a psziché jelenségeinek az ismeretére. Terjedelme az egyén életútjának, életkorának, életkörülményinek függvénye, így tartalma egyénenként rendkívül változatos és egyenetlen. Nem csak ismeret; szubjektív élmények, emlékek, érzelmek, vonzódás vagy ellenszerv is kapcsolódik hozzá. Ez szilárddá, tartóssá teszi. Életfunkciója szempontjából olyan belső feltétel az új környezeti hatásokkal szemben, amely a szervezet reakcióit belülről szabályozza. Ez megnyilvánul mind az ismeretszerzés folyamatában, mind a magatartás szabályozásában. Milyenségétől és az alapját képező gondolkodási folyamat színvonalától függően lehet megkötő, az újat visszautasító, gátló vagy éppen gazdagító, szilárdító, rendszerező hatású. Éppen ezért az élettapasztalatra építés a felnőttnevelés egyik sajátos oktatási, nevelési elve. Szerves, szilárd, világnézetileg rendezett, alkalmazásra, „teljesítményre képes” ismeretet, műveltséget felnőttnél csak az élettapasztalati bázisra építve, azt az elvont gondolkodás szintjén elemezve, hibás tartalmát javítva, az új ismeretet az így korrigált tapasztalatokkal összekötve lehet kialakítani. Jelentős motivációs, ismeretet szilárdító, rendszerező, értelmi képző, az elmélet-gyakorlat egységét megerősítő, világnézeti nevelő szerepe van.

Élettapasztalat: a felnőtt életkori sajátosságainak egyik vonása, az ember műveltségének sajátos összetevője. Céltudatos irányítás nélkül alakul ki az egyénben. Tartalma kiterjed a természetre, a társadalomra, az emberi viszonyokra, a munkára, a psziché jelenségeinek az ismeretére. Tartalma egyénenként rendkívül változatos. Érzelmek is kapcsolódnak hozzá. Lehet megkötő, az újat visszautasító, gátló vagy gazdagító, szilárdító, rendszerező hatású. Erre kell építeni az ismeretet és a műveltséget, az élettapasztalatot is korrigálni kell, ha hibás következtetésekre jutott.

Felnőttképzés: a felnőttnevelés része; az egyik értelmezésben a felnőttek gondolkodási és cselekvési műveleteinek, jártasságainak, készségeinek továbbfejlesztésére irányul, s elválaszthatatlan az ismeretek megtanításától. A másik értelmezésben a felnőttek meghatározott pályára, szakmára, tevékenységi területre történő elméleti és gyakorlati felkészítése, ill. itteni tudásuk továbbfejlesztése. A felnőttnevelés és a felnőttoktatás szinonimájaként is szokták használni, bár a fogalom tartalmát és terjedelmét illetően ez félreértésekre ad alkalmat.

Felnőttnevelés: az UNESCO 19. ülésszakán (Nairobi, 1976) kialakult nemzetközi megállapodás szerint tartalmukra, szintjükre és módszerükre való tekintet nélkül mindazoknak a formális vagy nem formális, szervezett nevelési folyamatoknak az összessége, amelynek révén a felnőttek továbbfejlesztik készségeiket, gazdagítják ismereteiket, tökéletesítik műszaki és szakmai képzettségüket vagy új irányba továbbképzik magukat. Az életkori határ, melyet átlépve a felnőtt-állapot kezdetét veszi, társadalmanként különböző: a biológiai felnőtté érés ütemén kívül kulturális tényezők határozzák meg, és fontos mutatója lehet a társadalmi munkamegosztás rendjébe való első belépés ideje. Társadalmi rétegenként, szubkultúránként is változhat. Jellemző nemenkénti eltérése is. Az európai társadalmakban általában, így a magyar társadalomban is a 23-25. életévek tekinthetők a felnőttkor (fiatal felnőttkor) átlagos kezdetének, amikorra mindazok a paraméterek, melyek a felnőttség szempontjából irányadók, általában a társadalom minden tagjának fejlődésében együtt vannak. A felnőttnevelés kezdetének meghatározására a társadalmi munkamegosztásba való belépést használják, amely életkorilag nem egységesen következik be, de a lépcsőzetesen befejeződő kiképzés (iskoláztatás) után mindenképpen megtörténik. Olyan gazdasági rendszerekben, melyekben fiatalkori munkanélküliséggel kell számolni, ez a határpont nem elegendő a felnőttnevelés kezdetének meghatározására. A nálunk érvényes megállapodás szerint a felnőttnevelés hatókörébe tartozik a dolgozó fiatalok (18-25 éves ifjak) nevelése is, valamint több felnőttnevelési formában az ennél fiatalabb, esetleg csak részmunkaidőben dolgozó, a pubertás életkor utolsó stádiumában lévő 16-18 évesek nevelése. A felnőttnevelés a permanens nevelés második, továbbfejlesztő, továbbképző szakasza, amely a permanens tanulás által a felnőtt személyiség egészére, szocializálásának minden irányára igyekszik hatást gyakorolni, bár ezt különböző területein, nevelési hatásrendszerének különböző formáin keresztül teszi, melyek közül egyik sem képes önmagában a felnőtt személyiség egészét átfogni. A felnőttnevelés abból indul ki, hogy a felnőtt ember szociális körülményeitől, életmódjától, munkájától, motiváltságától, gyermek és ifjúkori művelődésének minőségétől függő mértékben nevelhető.

Felnőttoktatás: a felnőttnevelés azon területe, amelyen a nevelés döntően ismeretnyújtáson keresztül valósul meg. Alapvető hatásrendszere az oktatás, akár végig irányított, szervezett folyamatokban, akár egymástól független, egymáshoz nem kapcsolódó aktusok formájában. A felnőttoktatás része az autodidakta tanulás is, amennyiben az intézmények közvetetten és részlegesen irányítják vagy befolyásolják.

Globalizáció és andragógia: A világ gazdasági és kulturális egységesedésének folyamata, amely egyes kutatók szerint évezredek óta tart, noha nem egyenes vonalúan, s töretlenül. A XX. század utolsó évtizedeiben felgyorsult, kiéleződött és új minőségbe csapott át politikai és katonai téren is erős globalizációs törekvések érvényesülnek, ezeket gyakran keresztezik kontinentális , regionális és nemzeti szempontok. Egyes kutatók azt állítják, hogy korábban csak preglobalizáció ment végbe. A voltaképpeni globalizáció melynek nyertesei az emberiség fényes jövőjét látják benne, vesztesei zsákútját merőben új fejlemény. A globalizálódással együttjáró deetatizáció vagyis az állam szerepének jelentős csökkenése a felnőttképzési struktúra alakulásában is megmutatkozik. Tovább nő az oktatási magán alapítványi vállalkozások aránya, s ezzel fokozódik e téren a piac szerepe, a működő tőke beruházások, a tőkét exportáló és még inkább az importáló országok gazdasági szereplőitől új csak a felnőttképzésben elsajátítható kompetencákat követelnek meg, ami lényeges pontokon újjáalakítja a képzés tartalmát, hozzájárul a globalizáció a foglalkoztatási struktúra változásaihoz, ami megint csak új képzési szükségleteket teremt további új súlypontok képződnek azáltal, hogy számos területen szükségessé válik a nemzetközileg elismerhető végzettség, s hogy a kellő szintű világ nyelvtudás és a nemzetközi kommunikációra való képesség cseretechnikáiban való jártassággal együtt egyre kevésbé nélkülözhető.

Iskolarendszerű felnőttoktatás: Az iskolarendszer részeként annak lehetőségét biztosítja, hogy azok a fiatal és idősebb felnőttek, akik az erre hivatott életkorban bmely okból iskolai tanulmányokat nem folytatnak vagy tanulmányaikat újabb igényekhez képest alacsonyabb iskolai fokozaton fejezték be, a közoktatásban elérhető bmely végzettséget utólag megszerezzék. A ~ világszerte kiépült, hazánkban dolgozók iskolájaként működött. Az 1990-es években rendszere átalakulásában van, a „dolgozók iskolái” elnevezés felnőttek iskolájára változik.

Iskolarendszerű felnőttoktatás: a felnőttnevelés intézményes szektora. Párhuzamos a rendes korúak iskoláival. Jogilag a nappali iskolákkal egyenértékű végzettséget ad. Feladata az újratermelődő szociális és kulturális egyenlőtlenségek megszüntetése, a társadalmi mobilitás megteremtése, pályamódosítás, a gazdaság aktuális képzési igényeinek kielégítése.

Kulcskompetencia: kompetencia-modell = nyilvános kompetencia + kulcskompetencia. A nyilvános kompetencia a képzettségünkről szóló papírjainkhoz kapcsolódik, ami bizonyítja, hogy rendelkezünk bizonyos végzettséggel, vagyis elsajátítottuk az adott terület elméleti anyagát, s a gyakorlatban is tudjuk az ismereteket alkalmazni. A kulcskompetencia „láthatatlan”, olyan elemei vannak, mint pl.: kommunikációs készség, konfliktustűrő készség, munkához való viszony, tanulási készség, képesség, kreativitás.

A munka világában ma egyre erősebben a kulcskompetenciák alapján kívánnak a munkáltatók munkatársat kiválasztani, s nem elsősorban, vagy nem csak a nyilvános kompetencia szerint.

Kulcskompetencia: Három fő kategória: problémamegoldás, konfliktuskezelés és együttműködés. Ezeken belül: rugalmasság, a csoportmunkában való részvétel képessége, az összefüggésekben és a rendszerekben való gondolkodás, a felelősség a tárgyi értékek, a munkatársak és a környezet iránt, a minőség iránti érzék, a tanulási készség (Marco Siegrist).

Facilátor: lat. ang. „segítő, tanácsadó, könnyebbé tevő”

Az angolszász felnőttoktatási szaknyelvben használt kifejezés és felnőttoktatási szerepkör. A ~ az a személy, aki tanácsot ad a képzés és önképzés legcélravezetőbb stratégiájának kialakításához, figyelembe véve a tanuló élet- és munkatapasztalatait, előtanulmányait, személyisége összetevőit, amelynek alapján a felnőtt tanulóval közösen elkészíti az önálló és intézményes tanulási tervét. Egyesek szerint ~ művész, mert a tanácsadás, segítés szabályait nem lehet minden esetre alkalmazni. Ugyanilyen fontos a kreatív, innovatív, impovicációs képesség és a szenzitivitás. Mások úgy tekintenek a ~ra, mint tanuláselemzőre, aki abban érdekelt, hogy a tanulóban tudatosítsa a neki legmegfelelőbb tanulási stílust, és abban van segítségére, hogy megtanuljon tanulni. Az andragógusok megint más csoportja a ~t olyan kritikai elemzőnek tartja, aki a gondolkodás alternatív útját ajánlja a tanulónak, felhívja a figyelmet a kétértelműségekre, az ellentmondásokra, kétkedő álláspontot segít kialakítani olyan véleménnyel szemben, amely korábban elfogadott volt.

Formális képzés (formális felnőttoktatás): Általánossabb megjelöléssel formális képzés, az angol forman education -ből, amely az iskolai rendszeren belüli ill. a felsőoktatási intézményrendszeren belüli felnőtt oktatást, képzést foglalja magába. Más értelemben minden olyan képzés, az előbbiekben kívül is amely intézményes keretek között végzettséget ad. Különbözik a nem formális felnőttoktatástól.

Formális képzés: a hivatalos iskolarendszeren belül zajló képzés.

Nonformális nevelés:

A nyugati felnőtt nevelésben használt kifejezés.

1. Közművelődésben: az ismeret terjesztés művelődés iskolán kívüli formái

2. Olyan felnőtt nevelési forma, amely nem követeli meg a hallgató beiratkozását, nyilvántartását.

Kriminálandragógia: a felnőttnevelés tudományának - az andragógiának - ez az új ága a XX. sz. második felében alakult ki. Korábban a kriminálpedagógia részeként művelték, de századunkban társadalmi igényként jelentkezett e két tudományos disuzciplína különválása. Cél-, feladat- és eszközrendszerét tekintve, alkalmazási területét illetően szerves egységet alkot az andragógiával, a pedagógiával és a kriminálpedagógiával.

A kriminálandragógia az andragógiának speciális körülmények között történő alkalmazására vonatkozó ismeretrendszert foglalja magában.

Alkalmazásának fő területe: a szabadságvesztés-büntetéseket végrehajtó intézmények (igazságügyi fogházak, börtönök, fegyházak és a katonai fegyelmező intézetek). Specifikumait a büntetés-végrehajtási szabályok határozzák meg.

Feladata: a felnőtt korú elítéltek nevelése-átnevelése törvényszerűségeinek tanulmányozása; ennek alapján a zárt intézeti nevelés-átnevelés speciális szempontjainak kidolgozása. Kutatja - a kriminológia, a kriminálpszichológia és a kriminálpedagógia eredményei figyelembevételével - a felnőtt elítéltek életkori periodizáciját, a felnőttkori sajátosságokat, a zárt intézeti személyiségre gyakorolt hatását. Szerepe van a felnőtt elítéltek utógondozásában és a bűnözés megelőzésében. Ezzel összefüggésben mind nagyobb szerepet kap elsősorban a pártfogók és szociális szervezők tevékenységében: a büntetés-végrehajtásából szabadulók társadalmi beilleszkedésének zavarai kutatása terén, segítve ezáltal az utógondozás sikerét.

Művelődés: a társadalom kulturális életének egyik alapvető s legtágabb értelmű kategóriája. Nemcsak az egész életen át tartó permanens személyiségfejlődést (tanulást) jelenti, hanem az ehhez kapcsolódó, az ennek kialakulását elősegítő külső környezeti, társadalmi feltételrendszert is. Ennek megfelelően a művelődés kulturális javaknak, termékeknek a személyiség (egyén, csoport, közösség) különböző célú, aktív tevékenységéhez (spontán módon, járulékosan vagy céltudatosan) kapcsolódó, változó társadalmi körülmények által befolyásolt elsajátítása, s ennek következtében a személyiség formálódása, bizonyos (optimális) körülmények között gazdagodása, fejlődése.

A művelődés hatókörébe tartozó jelenségeknek a következő közös jegyei vannak:

Ez a felfogás a személyiségformálódást a tevékenységhez köti, számba véve az emberi tevékenység minden fő fajtáját. A művelődés jelenségeit főleg abban látja elválni egymástól, hogy mi volt a cselekvés közvetlen célja.

Ugyanakkor ez az elválasztás a művelődés jelenségeit más vonatkozásban is jellemzi: minden mérető, formájú lehet a jelenségek külső, társadalmi, szervezeti befolyásolása. Ezek figyelembevételével a művelődési jelenségek három fő típusát lehet elkülöníteni egymástól:

Ezek bizonyos vonatkozásban történelmileg is egymás után kialakuló, más-más önálló szakaszát jelentik a művelődésnek, másrészt viszont - mivel ugyanezek a folyamatok egy és ugyanazon személyben is lejátszódhatnak, sőt egyesülhetnek - a művelődés más-más rétegének is kell tekintenünk őket.

Az egyes szakaszok, rétegek fő jellemzői a következők:

Nyílt egyetem: az angol oktatási intézmények egyike (Open University, vagy másként tévés-rádiós egyetem), 1969-ben az állam alapította és 1971. január 1-én kezdte meg működését önálló tanári testülettel és diplomaadó joggal. Annak nyújt továbbtanulási lehetőséget, aki hátrányos helyzete miatt nem vállalkozhatott a továbbtanulásra, vagy hibás pályaválasztás miatt kiesett a felsőoktatás szűrőjén. A hallgatók képzése háromféleképpen történik: a rádió-tévé adásaival; levelező úton; intenzív bentlakásos tanfolyamon.

Nevelés: tágabb értelemben az emberre irányuló valamennyi hatás, amely az egyént a társadalmi együttélés során éri és amely tulajdonképpen kölcsönös, állandó jellegzetessége az emberi közösségi együttélésnek. A nevelés a társadalom egyik alapfunkciója. Szűkebb értelemben csak az egymással tervszerűen koordinált, egésszé szerveződő, tudatos fejlesztő hatások rendszere. Ez utóbbi értelmezés szerint elsősorban a nevelők céltudatos tevékenysége, amelynek célja az embert életfeladatainak megoldására képessé tenni abban a társadalomban, amelyben élni fog, hogy alkotóan és aktívan bekapcsolódhasson a társadalmi-kulturális fejlődés folyamatába. A nevelés teendői s születéstől kezdődően az iskoláskoron át a felnőttkor egészére kiterjednek. A nevelés mint társadalmi tevékenység tartalmi és szervezeti szempontból történelmi jellegű és az osztálytársadalmakban osztályjellegű. A történelmi fejlődés korai szakaszában nem volt más, mint a szülők hagyományos gondoskodása gyermekeiről és a gyermekek bekapcsolódása a felnőttek munkájába példák utánzása és a mindennapi élet tapasztalatai által. A fejlett társadalmakban a nevelés közüggyé válik és fokozatosan az állam vállalja át a feladatát, megszervezi és irányítja a köznevelési rendszert.

Oktatócsomag: a tanulási folyamatot segítő, témakörönként összeállított eszközrendszer. A részidős vagy egészében távirányításos oktatási formákban ezek az eszközök közvetítik az ismeretanyag tartalmát és feldolgozásának módját. A csomag előkészítése többnyire a multimédia-program tervezési rendszere szerint történik. Elemei: oktatási program, útmutató, tankönyv, hangszalagok, hanglemezek, diafilmek, filmek. Külön jelentőségük van az önellenőrzést szolgáló eszközöknek.

Ipari egyetem (ipartanoda): Az 1884-ben királyi rendelettel alapult, majd 1846. nov. 1-jén Pesten megnyílt szakiskola, mely gyakorlati termelő munkára készítette fel a tanulókat. Az ~ 3 év alatt végezhették el. Az első év volt „az alaptudományok osztálya” a 2. és 3. évfolyamon pedig szakosodtak a növendékek. Szorosan vett ipari azután kereskedelmi és mezőgazdasági tagozata volt az intézménynek. Azokat a jelentkezőket vették fel, akik betöltötték 13. életévüket és elvégezték az újonnan létesített 5 évfolyamos városi-elemi iskolát. Felvételi vizsga után az ipartanoda növendékei lehettek az idősebbek közül azok is, akik vmilyen iparágban „felettébb tehetségűek” voltak, s jelentkezhettek gimnáziumot végzettek is. A tanügyi kormányzat több ilyen intézetet kívánt létesíteni az országban, de nem került rá sor. A Pesti Ipartanodát 1850-ben összevonták A Pesti Egyetemi Mérnöki Intézettel, majd az 1856. szept. 30-án kiadott uralkodói rendeltetés alapján polytechnikummá, azaz Műszaki Főiskolává szervezték át, német tanítási nyelvvel. Az 1870-es évek elején tovább fejlesztették, s 1871. őszén belőle alakult a magyar tannyelvű Budapesti Műszaki Egyetem.

Posztgraduális képzés: az angol és amerikai felsőoktatási rendszerben meghonosodott, innen származó és elterjedt kifejezés, amely az alacsonyabb szintű vagy ún. első fokozat, ill. diploma megszerzése utáni továbbképzést, magasabb szintű vagy második, esetleg harmadik diploma megszerzésére irányuló képzést jelent. Mo.-on a tudományos ösztöndíjasok egyetemi doktori vagy akadémiai kandidátusi fokozat megszerzésére irányuló képzést, bizonyos szakmérnöki és szakorvosi továbbképzési formákat, másoddiplomás levelező képzést és továbbképzést tekintik posztgraduális képzésnek a felsőoktatásban.

Posztgraduális képzés: az első fokozat vagy diploma utáni továbbképzés, magasabb vagy második diploma megszerzése.

Resszocializáció: (lat. „társadalomba visszahelyezés”): valamilyen szocializációs zavar miatt a társadalmi életből kiszakadt és kényszerítő körülmények közé került személynek a társadalomba való visszavezetését, visszasegítését jelenti. Leggyakrabban alkoholisták kényszergyógykezelésük, szabálysértők elzárásbüntetésük, törvénysértők (bűncselekmény elkövetői) szabadságvesztés-büntetésük stb. Következményeként kerülnek meghatározott ideig izolált helyzetbe. A reszocializálás intézményesített állami és társadalmi szervezetekben folyik. Fő feladata, hogy a kényszerhelyzetből szabaduló személyt munkához juttassa és segítséget nyújtson szociális problémáinak megoldásához. Ezt a feladatot főhivatású, szakképzett szociális szervezők és pártfogók végzik, akiknek munkáját társadalmi aktívák támogatják. A reszocializálás a kriminálpedagógia és a kriminálandragógia fontos kutatási területe.

Reszocializáció: visszahelyezés a társadalomba. Azoknak a visszavezetése, akik valamilyen zavar miatt kiszakadtak. Alkoholisták, bűnelkövetők visszavezetése. Munkához juttatás, szociális problémák megoldása.

Reedukáció (reeducatio): (Lsd.: Mankó M. Előadása - film elemzés - újranevelés!)

: a gyermek fejlődésében, személyiségében, viselkedésében tapasztalható torzulások, zavarok, deviáns elemek kiküszöbölésének a bánásmód egészét érintő kísérlete. Ált. igényli a fiatal kiemelését szokásos környezetéből. Történhet speciális isk.-kban, súlyosabb esetekben hetes v. bentlakásos int.-ben, fiatalkorúak börtönében, ahol a nevelők a fiatalkorút érő hatások egészét kontrollálni tudják. Célja a gyermek szociabilitásának, beilleszkedési, sikeres életvezetési esélyeinek növelése. . Helyettesítő nev. Lényege, hogy a hiányzó azonosulási modell miatt dezorientált v. nem megfelelő irányban fejlődő gyermek számára értékes, etikus modellt igyekszik nyújtani. Kisgyermeknél ilyenkor a nevelő az apa v. anya szerepét veszi át, idősebbeknél a pozitív ideálképzést kísérli meg. Ebben a modellben a ped. és a gyermek kapcsolatainak minősége, érzelmi tartalma a döntő. Nehézsége a nevelő számára, hogy értelmileg kell érzelmi feladatra hangolódnia. 2. Pótló nev. Közelebb áll az isk.-i okt.-i-nev.-i feladathoz. Célja az elmaradt tréning pótlása, hiányzó készségek, viselkedési minták, ismeretek elsajátíttatása. Elsősorban értelmi úton történik, de feltétele a növendék megnyerése. 3. Korrigáló nev. Akkor válhat szükségessé, ha a hibás nevelődés feltételei már fennállnak és a gyermek viselkedésében prekriminális jegyek, ideges, neurotikus tünetek tapasztalhatók. A cél, hogy ne csak az idézett tünetek, hanem azok alapjai is megváltozzanak.

Egész életen át tartó tanulás: A felgyorsult ütemű tudományos technikai fejlődés hatására született oktatás elmélet és gyakorlat, amely szerint a tanulás nem korlátozódhat többé a gyermek és ifjúkorra, hanem annak folytatódni kell a felnőtt korban is. Az ~ mint társadalmi követelményeknek egyik mozgató rugója a gazdasági globalizáció, amelynek innovációs hatása alól egyetlen modern állam sem vonhatja ki magát. Az ~ társadalmi méretű elfogadásának emberi forrása pedig az egyéni érvényesülés követelménye, amelynek realizálásához szükséges ~. Ez nem egyszerűen több tanulást jelent, hanem az oktatási rendszer megváltoztatását. A fiatalok tanítása ezen túl már csak alapot adhat még a legmagasabb szinten is (egyetem, főiskola). A tanulás döntő szakasza a felnőtt korra helyeződik át, mert ebben az életkorban kerülhet egységbe a tanulás az élet gyakorlati problémájának megoldásával. A felnőttoktatásban az iskolapótló feladat mellett előtérbe kerül a továbbképzés, a fiatalkori alapok tovább képzése. Ez nem feltétlenül jelenti, a részvételt a szervezett oktatásban, hiszen a felnőtt ember munkája és családi kötelezettségei mellett nem tud állandóan időt szakítani erre. A felnőttkori tanulás a nyitott képzésben és az önművelésben is megvalósul. E tanulás újszerű követelménye, hogy nem elég az új szükségleteknek megfelelni magát a változást is meg kell érteni. Ebből következik, hogy a jelenségek és a bennük érzékelhető problémákat szélesebb összefüggésben és változásokban kell felfogni és értelmezni. Csak így tud az egyén rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez, s így lesz tudása hosszabb érvényű. A montreali világkonferencián a világ két táborra szakadása és a technika drámai fejlődése volt a fő téma. A UNESCO 1960-as Montreali felnőttoktatási világkonferenciáján hangzottak el olyan megállapítások, hogy az embereknek fel kell készülniük arra, hogy életük során többször is szakmát kell váltaniuk, esetleg teljesen új körülmények között kell életüket folytatniuk. Az átállás mindig nehéz, mert nem csak új ismereteket és kézségeket kell elsajátítani, hanem másféle gondolkodási módot, s másféle emberi kapcsolatokat is. A konferencia előadásai hangsúlyozták, hogy még a szakmai képzést és továbbképzést az aktuális helyzethez és konkrét feladatokhoz kell alkalmazni, szélesebb alapozás nélkül ez ki van téve a gyors elavulás veszélyének. Még bizonytalanabb az ifjúkori iskolai oktatás helyzete.

Az ~ -t az is akadályozza, hogy ha vki az ifjúkori tanulás befejezése után sokáig semmilyen szellemi tevékenységet nem végez, akkor később nehezen tud visszaszokni a tanuláshoz, a hozzá szükséges kézségeket nagyon nehéz feleleveníteni, különösen akkor, ha vki ifjú korában sem tudott eredményesen tanulni. Ez a körülmény is figyelmeztet az oktatás felelőségére, az önművelődési igények és kézségek tudatos kifejlesztése nélkül az ~ meg nem valósítható. E feladat nélkülözhetetlenné teszi a közoktatás és közművelődés együttműködését, különösen a könyvtárhasználat vonatkozásában. Természetes az iskola csak akkor tudja ezt kifejleszteni a tanulóiban a felnőttkori tanulás művelődési igényét, ha a fiatalok családi környezetükben és tanáraik között is látják a rendszeres önképzést. Ellenkező esetben a felnőtt életmódra átállást számukra pontosan az ellenkezőjét fogja jelenteni.

A tanulás nem fejlődik bennünk önként vállalt szükségletté, nem valósítható meg az ~ az iskola, a felnőttoktatás közötti egymást erősítő együttműködés nélkül sem. Mindez szükségessé teszi, a differzifikált folyamatokban résztvevő valamennyi partner szerepének újraértékelését, az ebben résztvevő valamennyi erőforrás kiképzését, tovább fejlesztését. Az hogy az ~ -m, annyira összhangban van az emberi léttel bizonyítják az emberi szervezettel foglalkozó kutatások. Megállapításaik során az ember élete során rendszeresen válaszol környezete hatásaira, s a válaszok eredményessége függ az egyén rugalmasságától, mely idővel magától értetődően veszít erejéből. Az öregedés tudományos vizsgálata azonban feltárta, hogy azok a sejtek vesztik el hamarabb életképességüket, amelyeket nem használunk. Az aktivitás viszont tovább tartósítja a sejtek életét, s szervezet teljesítő képességét is. Ebből következik, hogy az ember szellemi kondícióját a rendszeres tanulás őrzi meg, ellensúlyozva a biológiai természetű gyengülését. Így áll elő az a helyzet, hogy azonos korú emberek értelmi képessége nagyon különböző lehet teljesítményüknek megfelelően. Ez azt is jeleni, hogy a szellemi munka hiánya korai elöregedéshez vezet. Az is megállapítható, hogy az ~ nem pusztán a külső körülmények kényszerítő hatására válik szükségessé, hanem a mentális egészség fenntartásának szükségessége miatt is. Az ~ társadalmi mértékű elterjedése az ún. tanuló társadalom kialakulása döntő módon függ a felnőttek tanulásának társadalmi támogatottságától a képzéshez való hozzáférés minőségétől. E szerteágazó kérdésköröknek egyéb kulcsproblémája a felnőttkori tanulás anyagi támogatásának lehetősége, amelyben elsősorban az állam, mint szerepvállalás és kezdeményezés kell, hogy meghatározó legyen. A másik kulcsprobléma, a felnőttoktatás program kínálatának és módszereinek a felnőtt tanuló szerteágazó igényeihez és képességeihez való igazítása. Ez utóbbi kihívás adja a felnőtt oktatás korszerűsítésének egyik szakmai mozgatórugóját, így például a távoktatás kompetencián alapuló képzés, az átjárhatóság fejlesztésének feladatai.

Lifelong learning: Az egész életen át tartó tanulás a tanuló társadalom és közösségek kialakulását jelenti, ami mindenki számára elérhető ahol az állampolgárok, a szervezetek és a vállalkozások magától értetődően minden tevékenységterületen nagyra értékelik, támogatják és részt vesznek a tanulásban; s ennek kifejlődése érdekében a közintézményeknek kötelességük a tanulás támogatása, ösztönzése és finanszírozása; A mindenirányú tanuláshoz és annak hozzáférhetőségéhez való jogot mindenki számára garantálni kell.

Együttműködési kézség: (teamkompetencia)

Közös tevékenységre, munkára, együttműködésre való alkalmasság. A teljesítőképes tevékenységhez, munkához szükséges szakmai alkalmasság mellett az együttműködési kézség a teamkompetencia elengedhetetlenül szükséges. Csoporton belül a tagok közötti kapcsolat formája versengés vagy együttműködés. Az együttműködésre először hajlandónak kell lenni, mert vki belátja, hogy az számára nagyobb előnnyel jár. Nélkülözhetetlen az együttműködéshez a folyamatos kommunikatív kapcsolat, amelynek segítségével az együttműködő társak összehangolják tevékenységüket. Fontos az egymás kölcsönös elfogadása, tolerancia és az empátia. Azok tudnak jól együtt működni, akik képesek tartósan egymásra figyelni, és viselkedésükben is alkalmazkodni egymáshoz. Az együttműködés során megosztják egymással információit, és kiegészítik egymás képességeit. Az együttműködés feltételezi a munkamegosztást is. A produktív szférában a termelésben a teamkompetencia alapvető követelmény. A produktivitás feltételezi a társak között a kölcsönös függéseket, hogy a tevékenységük láncolatszerűen egymásba kapcsolódik, s így az eredményük is közös.

A felnőttoktatásban elsősorban a csoportmunka során jöhet létre együttműködés a csoporttagok között a hagyományos előadás ill. magyarázat központú oktatásban ugyanis a hallgatók csak párhuzamosan, egymás mellett teszik ugyanezt, de a valódi együttműküdés hiányzik, s ez nélkülözhetetlen eleme a csoport fejlődésnek, amely nélkül nem jöhet létre igazi közösség. A együttműködés a korszerű és hatékony felnőttoktatás egyik fő formája és módszere, másrészt fontos andragógiai célként is szerepelhet az együttműködési kézségre, a teamkompetenciára való nevelés és képzés.

Tutor: Jelentése: pártfogó, gyámolító (latin). A brit egyetemi rendszerben tanulmányvezető tanár, aki személyesen, közvetlenül segíti, irányítja a hozzá beosztott néhány diák tanulmányait. A távoktatásban a tanulást (távolról) irányító elnevezéseként honosodott meg. Amióta a távoktatás is alkalmaz közvetlen eljárásokat (csoportos konzultációkat, szemináriumokat) a tutori feladatok ezekre is kiterjednek.

a felnőttek egyéni és csoportos tanulását irányító személy. Fő módszere a tanácsadás és konzultáció. Az angol Nyílt Egyetem hallgatóit is tutorok segítik. Magyar megfelelői: konzulens, tanulmányi tanácsadó, patronáló, szakkörvezető, tanfolyamvezető.

Szórakozás: az ember szabadidős tevékenységének egyik nagy területe, amelyet az ember a rekreációért, a munkát követő fáradtság, feszültség megszüntetését, szellemi és fizikai erőinek megújításáért, az elhasználódott energiák újratermeléséért, tehát összességében azért végez, hogy utána ismét megújult erővel láthasson hozzá feladatai elvégzéséhez. Ezért a szórakozás a munkavégző ember természetes szükséglete; minél elidegenedettebb a munka, annál inkább szükséges a pszichikai és fizikai veszteségeket pótolni, ellenkező esetben a munkaerő termelőképessége rövid időn belül kimerül. Az ember ezt nemcsak pihenéssel, semmittevéssel tudja elérni, hanem sokféle olyan tevékenységgel, amely - mert teljesen szabadon dönt a végzése felől, mert érdeklődéssel fordul felé, mert alkotó tevékenység, mert barátok, embertársak társaságában vagy éppen egyénileg végezheti, mert olyan energiákat mozgósít, amelyeket a munka parlagon hagyott benne - mindezek közös eredményeként kellemes a számára. Ez a kellemesség a szórakozás alapvető szubjektív, a szabadidő viszont objektív kategóriája. A kellemesség - Lukács György szerint - az objektív valóság egy darabjához vagy jelenségéhez főződő viszonyunk igenlése; éppen ez az egyedisége magyarázza, hogy a szórakozás rendkívül heterogén tevékenységeket foglalhat magában. Minden része lehet, ami egyediségében kellemes az ember számára. Éppen ezért nagyon nehéz a szórakozási formák osztályozása. Tartalmi szempontból szórakoztatók lehetnek az érzelmességet (pl. sláger, nótázás, operett), a humort (pl. kabaré, vicc, vígjátékok), játékos fordulatosságot, versengést (vetélkedők, társasjátékok, sport), valóságban meg nem élhető izgalmat, érdekességet, feszültséget vagy éppen durvaságot, erőszakot (pl. krimik, kalandfilmek, rémtörténetek), a fantasztikus, külön leges emberi képességeket (pl. cirkusz), az erotikát (pl. szexualitás, pornó, erotikus tánc), vagy éppen a mozgás és ritmusélményt (pl. tánc, zene) előtérbe helyező formák; egy-egy tevékenységben többféle típusalkotó elem keveredhet. Formai szempontból vonzódhat az ember a társas tevékenységi formákhoz (pl. kártya, labdajáték), vagy éppen az a vonzó számára, hogy egyedül végezheti (pl. olvasás, horgászás, barkácsolás), követelhet fizikai vagy szellemei, vagy mindkét irányú szabad erőfeszítést, aktivitást, élhet az ember az intim szférában lejátszódó, nem intézményesített formákkal, és felhasználhatja a nyilvánosság szférájában, intézményileg, szórakoztatás céljából szervezett kulturális szolgáltatásokat. A szórakozás felfelé, a művelődés felé nyitott. Formái és folyamata létformává válna a kultúra egy sajátos válfaját, a „szórakoztató kultúrát” eredményezi.

Szocializáció: az egyén beilleszkedése a társadalomba; azon képességek, normák és magatartásformák elsajátítása, melyek lehetővé teszik, hogy részt vegyen a társadalom életében, a társadalom és saját csoportjai többé-kevésbé hasznos tagjává váljon. Az egyén szocializálásában részt vesz egész makro- és mikrokörnyezete, így a szocializáció nem azonos a (tudatos, szándékos) neveléssel. Ugyanakkor nem egyszerűen a szűkebb vagy tágabb társadalmi környezethez való idomulás a gyerek is alakítja, saját elvárásaihoz szocializálja környezetét.

A társadalomba való beilleszkedéssel párhuzamosan zajlik az individualizáció, melynek során az egyén egyre inkább megkülönbözteti magát környezetétől, saját személyiséget, normákat és képességeket alakít ki. Individualizáció és szocializáció valójában azonos folyamat két oldala, egymást feltételező jelenségek. A szocializáció az élet végéig tart, hiszen az egyénnek egyre újabb társadalmi szerepeket kell elsajátítania, egyre újabb társadalmi csoportokba kell beilleszkednie. A felnőttkori szocializációs folyamatok között különös jelentősége van a pályaszocializációnak, melynek során az egyén egyre inkább képes pályája követelményeinek teljesítésére, pályája egyre inkább meghatározza személyiségét - ugyanakkor egyre jobban érvényesíti személyiségét munkájában is.

Távoktatás: a távirányítás egyik sajátos módja; a távirányításra épülő irányítási, tanulási rendszer, amely a munka melletti tanulás körülményei között meghatározott, előírt és pontosan felépített ismeretek, gondolkodási - és korlátozottan - cselekvési műveletek elsajátíttatására-elsajátítására szerveződik, meghatározott követelmények teljesítése érdekében. A tanulás feszes távirányítása arra törekszik, hogy a tanulási folyamat minden mozzanatát a kezében tartsa, ide értve a jártasságok, készségek kifejlesztését is, és a visszacsatolás-értékelés rendszerével megteremtse önellenőrzés és az ellenőrzés - ezzel pedig a tervszerű, eredményes továbbhaladás - optimális feltételeit. A távoktatás didaktikai rendszerében a tanítási-tanulási folyamat két szakasza térben és időben a lehető legtávolabb kerül egymástól. A közvetlen irányítás a lehető legszűkebb térre szorul vissza, a közvetett irányítás pedig a lehető legnagyobb mértékben kiszélesedik. Döntő fontosságúvá válik a tanulói önirányítás, amelyet azonban a közvetett irányítás rendszere nemcsak inspirál, hanem szabályoz is. A távoktatás a tanulók önfejlesztő energiáinak maximális felhasználására épít, mégis arra törekszik, hogy a tanulást (a tanulói önirányítást) közvetetten, de minél határozottabban befolyásolja és vezérelje. A tanítók és a tanulók közvetlen kapcsolatai megritkulnak, esetleg el is tűnnek. A közvetett irányítás a tanulóknál közvetlenül jelen lévő ismerethordozók és a tanulás irányítását megvalósító apparátus (metodikai instrumentumok) segítségével történik. Az ismerethordozók és a metodikai apparátus sorába a rádió, a televízió, a video, a magnetofon, a telefon és a kábeltelevízió is bekapcsolódhat, jelenlétük (ill. egyikük, másikuk jelenléte) azonban nem szükséges feltétele a távoktatás működésének, nem tartozik a rendszer didaktikai lényegéhez, viszont növeli hatékonyságát. A tanulói feladatok központi kiértékelése komputerizálható, lehetnek olyan diszciplínák, ahol a tanulás irányítása vagy annak több szakasza komputerre kapcsolható. Ezek a megoldások is járulékos szerepet töltenek be.

A metodikai apparátus a tanulás ütemezését is előírja és szabályozza. Ebben fontos szerep jut a folyamatos visszacsatolás előre és pontosan meghatározott ütemezésének. A folyamatos visszacsatolás elsődlegesen nem önellenőrzés (de az is), hanem tanítói ellenőrzés és értékelés, amely távkapcsolat útján bonyolódik le, és legfőbb funkciója annak eldöntése, hogy az értékelt tanulási szakasz kellően eredményes-e ahhoz, hogy a következő elégséges alapjául szolgáljon. A távoktatás didaktikai rendszerének az egyik leglényegesebb sajátossága az, hogy a tanulók csak akkor kap