És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne
Júdeának határaiba a Jordánon túl;

És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.

És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az
embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?

Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől
fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,

És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten
egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy a válólevelet kell adni,
és úgy bocsátani el az asszonyt?

Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg
néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így
volt.

Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság
miatt, és mást vesz el, házasságtörő és a ki elbocsátottat vesz el, az
is házasságtörő.

Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem
jó megházasodni.

Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek
adatott.

Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak
heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik
maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye
be.

Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá hogy kezeit vesse azokra, és
imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.

Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok
meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.

És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.

És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem,
hogy örök életet nyerjek?

Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak
egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a
parancsolatokat.

Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne
paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;

Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.

Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi
fogyatkozás van még bennem?

Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat,
és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess
engem.

Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága
vala.

Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a
gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.

Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni,
hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván:
Kicsoda üdvözülhet tehát?

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de
Istennél minden lehetséges.

Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és
követtünk téged: mink lesz hát minékünk?

Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik
követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az
ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi
székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.

És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit,
vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy
szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség
szerint nyer örök életet.

Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.

Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel
kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.

Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő
szőlejébe.

És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon
álltak vala.

És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom
néktek.

Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén,
ugyanazon képen cselekedék.

Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva
állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át,
hivalkodván?

Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek
el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.

Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének:
Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind
az elsőkig.

És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.

Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők
is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.

A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,

Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké
tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem
igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit
akarok adni, mint néked.

Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te
szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak
a hivatalosok, + de kevesen a választottak.

És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét
tanítványt vévén magához, monda nékik:

Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak
és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,

És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és
keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt,
leborulván és kérvén ő tőle valamit.

Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két
fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed
felől.

Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é
a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal + a
keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.

És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel,
a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és
balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az,
a kiknek az én Atyám elkészítette.

És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.

Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok
fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni,
legyen a ti szolgátok;

És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét + váltságul sokakért.

És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.

És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra
megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál
jobban kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy
cselekedjem veletek?

Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.

Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal
megnyíltak; és követék őt.