^19.31
�s monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi aty�nk megv�nhedett, �s nincsen
a f�ld�n f�rfi�, a ki mi hozz�nk bej�hetne az eg�sz f�ld szok�sa
szerint.
^19.32
Jer, adjunk bort inni a mi aty�nknak, �s h�ljunk � vele, �s t�maszszunk
magot a mi aty�nkt�l.
^19.33
Ad�nak az�rt inni bort az � atyjoknak azon �jszaka, �s bem�ne a
nagyobbik, �s h�la az � atyj�val, ez pedig semmit sem tuda annak sem
lefekv�s�r�l, sem f�lkel�s�r�l.
^19.34
�s l�n m�sodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: �m� a mult �jjel �n
h�ltam aty�mmal, adjunk n�ki bort inni ez �jjel is, �s menj be te, h�lj
vele, �s t�maszszunk magot a mi aty�nkt�l.
^19.35
Ad�nak az�rt azon �jszaka is az � atyjoknak bort inni, �s felkele a
kisebbik is �s vele h�la; � pedig semmit sem tuda annak sem
lefekv�s�r�l, sem f�lkel�s�r�l.
^19.36
�s teherbe es�nek L�t le�nyai mindketten az � atyjokt�l.
^19.37
�s sz�le a nagyobbik fiat, �s nevez� annak nev�t Mo�bnak; ez a Mo�bit�k
atyja mind e mai napig.
^19.38
A kisebbik is fiat sz�le �s nevez� annak nev�t Benamminak. Ez az
Ammonit�k atyja mind a mai napig.
^20.1
�s elk�lt�z�k onnan [r�sz 12,9.] �brah�m a d�li tartom�nyba, �s
leteleped�k K�des �s S�r k�z�tt, �s tart�zkod�k G�r�rban.
^20.2
�s monda �brah�m S�r�r�l az � feles�g�r�l: �n h�gom �. [r�sz 12,13.]
Elk�lde az�rt Abim�lek G�r�rnak kir�lya, �s elvitet� S�r�t.
^20.3
De Isten Abim�lekhez j�ve �jjeli �lomban, �s monda n�ki: �m� meghalsz az
asszony�rt, a kit elvett�l, holott f�rjn�l van.
^20.4
Abim�lek pedig nem illette vala �t, �s monda: Uram, az �rtatlan n�pet is
meg�l�d-�?
^20.5
Avagy nem � mondotta-� n�kem: �n h�gom �; s ez is azt mondotta: �n
b�ty�m �. Sz�vem �rtatlans�g�ban, �s kezeim tisztas�g�ban cselekedtem
ezt.
^20.6
�s monda az Isten n�ki �lomban: �n is tudom, hogy sz�vednek
�rtatlans�g�ban m�velted ezt, az�rt tart�ztattalak �n is, hogy ne
v�tkezz�l ellenem, az�rt nem engedtem, hogy illessed azt.
^20.7
Mostan az�rt add vissza az embernek az � feles�g�t, mert Pr�f�ta �:
[Zsolt. 105,15.] �s im�dkozik te �retted, �s �lsz; hogyha pedig vissza
nem adod: tudd meg, hogy hal�llal halsz meg te, �s minden hozz�d
tartoz�.
^20.8
Felkele az�rt Abim�lek reggel, �s el�h�vat� minden szolg�j�t, s f�l�k
hallat�ra mindezeket elbesz�l� �s az emberek igen megf�leml�nek.
^20.9
�s h�vat� Abim�lek �brah�mot, �s monda n�ki: Mit cselekedt�l mi vel�nk?
�s mit v�tettem te ellened, hogy �n re�m �s az �n orsz�gomra ilyen nagy
b�nt hozt�l? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedt�l
ellenem.
^20.10
�s monda Abim�lek �brah�mnak: Mit l�tt�l, hogy ezt a dolgot cselekedted?
^20.11
Felele �brah�m: Bizony azt gondoltam: nincsen [Zsolt. 36,2.]
istenf�lelem e helyen, �s meg�lnek engem az �n feles�gem�rt.
^20.12
De val�s�ggal h�gom is, az �n aty�mnak le�nya �, csakhogy nem az �n
any�mnak le�nya; �s �gy l�n feles�gemm�.
^20.13
�s l�n hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az �n aty�mnak h�z�b�l,
azt mond�m n�ki: Ilyen kegyess�get cselekedj�l �n velem, minden�tt
valahov� megy�nk, [r�sz 12,13.] azt mondjad �n fel�lem: �n b�ty�m ez.
^20.14
Akkor Abim�lek vett juhokat, �kr�ket, szolg�kat �s szolg�l�kat, �s ad�
�brah�mnak, �s vissza ad� n�ki S�r�t is az � feles�g�t.
^20.15
�s monda Abim�lek: �m� el�tted van az �n orsz�gom, a hol ten�ked j�nak
tetszik, ott lakj�l.
^20.16
S�r�nak pedig monda: �m� ezer ez�st p�nzt adtam a te b�ty�dnak, �m� az
neked a szemek befedez�je mindazok el�tt, a kik veled vannak; �s �gy
mindenk�pen igazolva vagy.
^20.17
K�ny�rge az�rt �brah�m az Istennek, �s meggy�gy�t� Isten Abim�leket, �s
az � feles�g�t, �s az � szolg�l�it, �s sz�l�nek.
^20.18
Mert az �r er�sen bez�rta vala az Abim�lek h�za n�p�nek m�h�t, S�r��rt
az �brah�m feles�g��rt.
^21.1
Az �r pedig megl�togat� S�r�t, a mint mondotta vala, [r�sz 17,19.18,10.]
�s akk�pen cseleked�k az �r S�r�val, a mik�pen sz�lott vala.
^21.2
Mert fogada S�ra az � m�h�ben, �s sz�le fiat [Zsid. 11,11.] �brah�mnak
az � v�ns�g�ben, abban az [r�sz 18,10.14.] id�ben, melyet mondott vala
n�ki az Isten.
^21.3
�s nevez� �brah�m az � fi�nak nev�t, a ki n�ki sz�letett vala, a kit
sz�lt vala n�ki S�ra, Izs�knak:
^21.4
�s k�r�lmet�l� �brah�m az � fi�t Izs�kot, nyolcznapos kor�ban, a mint
parancsolta [r�sz 17,10-12.] vala n�ki az Isten.
^21.5
�brah�m pedig sz�z esztend�s <vala>, mikor sz�let�k n�ki az � fia Izs�k.
^21.6
�s monda S�ra: Nevet�st szerzett az Isten, �nn�kem; a ki csak hallja,
nevet rajtam.
^21.7
Ism�t monda: Ki mondotta volna �brah�mnak, hogy S�ra fiakat szoptat? s
�m� fiat sz�ltem v�ns�g�re.
^21.8
�s felneveked�k a gyermek, �s elv�lasztat�k; �brah�m pedig nagy
vend�gs�get szerze azon a napon, a melyen Izs�k elv�lasztat�k.
^21.9
Mikor pedig S�ra nevetg�lni l�t� az �gyiptomb�li H�g�rnak fi�t, kit
�brah�mnak sz�lt vala,
^21.10
Monda �brah�mnak: [Zsid. 11,18. Gal. 4,30.] Kergesd el ezt a szolg�l�t
az � fi�val egybe, mert nem lesz �r�k�s e szolg�l� fia az �n fiammal,
Izs�kkal.
^21.11
�brah�mnak pedig igen neh�znek l�tsz�k e dolog, az � fi��rt.
^21.12
De monda az Isten �brah�mnak: Ne l�ss�k el�tted neh�znek a gyermeknek �s
a szolg�l�nak dolga; valamit mond n�ked S�ra, engedj az � szav�nak,
[R�m. 9,1. Gal. 4,30.] mert Izs�kr�l neveztetik a te magod.
^21.13
Mindaz�ltal a szolg�l�le�ny fi�t is [vers 18.] n�pp� teszem, mivelhogy a
te magod �.
^21.14
Felkele az�rt �brah�m j� reggel, �s v�n kenyeret �s egy t�ml� vizet, �s
ad� H�g�rnak, �s feltev� azt �s a gyermeket annak v�ll�ra s elbocs�t�.
Az pedig elm�ne, �s bujdos�k a Be�rseba puszt�j�ban.
^21.15
Hogy elfogyott a v�z a t�ml�b�l, letev� a gyermeket egy bokor al�.
^21.16
�s elm�ne s le�le �ltal ellen�be mintegy nyill�v�snyi t�vols�gra; mert
azt mondja vala: Ne l�ssam mikor a gyermek meghal. Le�le teh�t �ltal
ellen�be, �s f�lemel� szav�t �s s�ra.
^21.17
Meghall� pedig Isten a gyermeknek szav�t, �s ki�lta az Isten angyala az
�gb�l H�g�rnak, �s monda n�ki: Mi lelt t�ged H�g�r? ne f�lj, mert az
Isten meghallotta a gyermeknek szav�t, ott a hol van.
^21.18
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, �s viseld gondj�t, mert nagy [vers 13.
r�sz 25,16.] n�pp� teszem �t.
^21.19
�s megnyit� Isten az � szemeit, �s l�ta egy v�zforr�st, oda m�ne az�rt,
�s megt�lt� a t�ml�t v�zzel, �s inni ada a gyermeknek.
^21.20
�s vala Isten a gyermekkel, s az feln�veked�k, �s lakik vala a
puszt�ban, �s l�n �j�szsz�.
^21.21
Lakoz�k pedig P�r�n puszt�j�ban, �s v�n n�ki anyja feles�get �gyiptom
f�ld�r�l.
^21.22
�s l�n abban az [r�sz 26,26-33.] id�ben, hogy Abim�lek �s Pikh�l annak
hadvez�re megsz�l�t�k �brah�mot mondv�n: Az Isten van te veled
mindenben, a mit cselekszel.
^21.23
Mostan az�rt esk�dj meg �nn�kem az Istenre itt, hogy sem �n ellenem, sem
fiam, sem unok�m ellen �lnoks�got nem cselekszel, hanem azzal a
szeretettel, a melylyel �n te ir�ntad viseltettem, viseltetel te is �n
ir�ntam �s az orsz�g ir�nt, a melyben j�vev�ny volt�l.
^21.24
�s monda �brah�m: �n megesk�sz�m.
^21.25
Megdorg�l� pedig �brah�m Abim�leket a k�t�rt, [r�sz 26,15.18.] melyet
er�vel elvettek vala az Abim�lek szolg�i.
^21.26
�s monda Abim�lek: Nem tudom kicsoda m�velte e dolgot; te sem
jelentetted nekem, s �n sem hallottam, hanem csak ma.
^21.27
Vett az�rt �brah�m juhokat, barmokat �s ad� Abim�leknek; �s egym�ssal
sz�vets�get k�t�nek.
^21.28
�s k�l�n �ll�ta �brah�m a ny�jb�l h�t juhot.
^21.29
�s monda Abim�lek �brah�mnak: Mire val� e h�t juh, melyet k�l�n �ll�t�l?
^21.30
�s felele <�brah�m>: Ezt a h�t juhot vedd t�lem, hogy bizonys�gul
legyenek n�kem, hogy �n �stam ezt a k�tat.
^21.31
Az�rt nevez�k azt a helyet [r�sz 26,33.] Be�rseb�nak, mivelhogy ott
esk�dtek vala meg mind a ketten.
^21.32
Megk�t�k teh�t a sz�vets�get Be�rseb�ban, �s felkele Abim�lek �s Pikh�l
annak hadvez�re �s visszat�r�nek a Filiszteusok f�ld�re.
^21.33
<�brah�m> pedig tamariskusf�kat �ltete Be�rseb�ban, �s seg�ts�g�l h�v�
ott az �r�kk�val� �r Istennek nev�t.
^21.34
�s sok ideig tart�zkod�k �brah�m a Filiszteusok f�ld�n.
^22.1
�s l�n ezeknek ut�na, az Isten megkis�rt� �brah�mot, �s monda n�ki:
�brah�m! S az felele: �mhol vagyok.
^22.2
�s monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz,
Izs�kot, �s menj el M�rij�nak f�ld�re, �s [Zsid. 11,17.] �ldozd meg ott
�g� �ldozatul a hegyek k�z�l egyen, a melyet mond�ndok n�ked.
^22.3
Felkele az�rt �brah�m j� reggel, �s megnyergel� az � szamar�t, �s maga
mell� vev� k�t szolg�j�t, �s az � fi�t Izs�kot, �s f�t hasogatott az �g�
�ldozathoz. Akkor felkele �s elindula a helyre, melyet n�ki az Isten
mondott vala.
^22.4
Harmadnapon felemel� az � szemeit �brah�m, �s l�t� a helyet messzir�l.
^22.5
�s monda �brah�m az � szolg�inak: Maradjatok itt a szam�rral, �n pedig
�s ez a gyermek elmegy�nk amoda �s im�dkozunk, azut�n visszat�r�nk
hozz�tok.
^22.6
Vev� az�rt �brah�m az �g� �ldozathoz val� f�kat, �s feltev� az � fi�ra
Izs�kra, � maga pedig kez�be vev� a t�zet, �s a k�st, �s mennek vala
ketten egy�tt.
^22.7
�s sz�la Izs�k �brah�mhoz az � atyj�hoz, �s monda: Aty�m! Az pedig
monda: �mhol vagyok, fiam. �s monda <Izs�k:> �mhol van a t�z �s a fa; de
hol van az �g� �ldozatra val� b�r�ny?
^22.8
�s monda �brah�m: Az Isten majd gondoskodik az �g� �ldozatra val�
b�r�nyr�l, fiam; �s mennek vala ketten egy�tt.
^22.9
Hogy pedig eljut�nak arra a helyre, melyet Isten n�ki mondott vala,
meg�p�t� ott �brah�m az olt�rt, �s re� rak� a f�t, [Jak. 2,21.] �s
megk�t�z� Izs�kot az � fi�t, �s feltev� az olt�rra, a fa-rak�s tetej�re.
^22.10
�s kiny�jt� �brah�m az � kez�t �s vev� a k�st, hogy lev�gja az � fi�t.
^22.11
Akkor ki�lta n�ki az �rnak Angyala az �gb�l, �s monda: �brah�m! �brah�m!
� pedig felele: �mhol vagyok.
^22.12
�s monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, �s ne b�ntsd �t: mert
most m�r tudom, hogy istenf�l� vagy, �s nem kedvez�l a te fiadnak, a te
egyetlenegyednek �n �rettem.
^22.13
�s felemel� �brah�m az � szemeit, �s l�t� hogy �m� h�ta megett egy kos
akadt meg szarv�n�l fogva a sz�vev�nyben. Oda m�ne teh�t �brah�m, �s
elhoz� a kost, �s azt �ldoz� meg �g� �ldozatul az � fia helyett.
^22.14
�s nevez� �brah�m annak a helynek nev�t Jehova-jire-nek. Az�rt mondj�k
ma is: Az �r hegy�n a gondvisel�s.
^22.15
�s ki�lta az �rnak Angyala �brah�mnak m�sodszor is az �gb�l.
^22.16
�s monda: [Luk. 1,73.] �n magamra esk�sz�m azt mondja az �r: mivelhogy e
dolgot cseleked�d, �s nem kedvez�l a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
^22.17
Hogy meg�ldv�n meg�ldalak t�gedet, �s b�s�gesen megsokas�tom a te
magodat mint az �g csillagait, �s mint a f�v�nyt, mely a tenger partj�n
van, �s [r�sz 24,60. 2 M�z. 32,13.] a te magod �r�ks�g szerint fogja
b�rni az � ellens�geinek kapuj�t.
^22.18
�s [r�sz 12,3.18,18.26,4. Csel. 3,25. Gal. 3,8.] meg�ldatnak a te
magodban a f�ldnek minden nemzets�gei, mivelhogy engedt�l az �n
besz�demnek.
^22.19
Megt�re az�rt �brah�m az � szolg�ihoz, �s felkel�nek �s egy�tt elmen�nek
Be�rseb�ba, mert lakoz�k �brah�m Be�rseb�ban.
^22.20
�s l�n ezeknek ut�nna, h�rt hoz�nak �brah�mnak mondv�n: �m� Milkha is
sz�lt fiakat N�khornak, a te aty�dfi�nak:
^22.21
�zt az � els�sz�l�tt�t, �s B�zt annak testv�r�t, �s Kemu�lt Ar�mnak
atyj�t.
^22.22
�s Keszedet, H�z�t, Pild�st, Jidl�fot �s Bethu�lt.
^22.23
Bethu�l pedig nemz� Rebek�t. Ezt a nyolczat sz�l� Milkha N�khornak az
�brah�m atyjafi�nak.
^22.24
Az � �gyasa is, kinek neve Reuma <vala>, sz�l� n�ki Teb�hot, Gakh�mot,
Thakh�st �s Mah�kh�t.
^23.1
Vala pedig S�r�nak �lete sz�z huszonh�t esztend�. <Ezek> S�ra �let�nek
esztendei.
^23.2
�s meghala S�ra Kirj�t-Arb�ban azaz Hebronban [Bir. 1,10.] a Kana�n
f�ld�n, �s bem�ne �brah�m, hogy gy�szolja S�r�t �s sirassa �t.
^23.3
Felkele azut�n �brah�m az � halottja el�l, �s sz�la a Kh�th fiainak,
mondv�n:
^23.4
Idegen �s j�vev�ny vagyok k�z�ttetek: Adjatok [Csel. 7,5.] n�kem
temet�sre val� �r�ks�get ti n�latok, hadd temessem el az �n halottamat
�n el�lem.
^23.5
Felel�nek pedig a Kh�th fiai �brah�mnak, mondv�n �n�ki:
^23.6
Hallgass meg minket uram: Istent�l val� fejedelem vagy te mi k�z�tt�nk,
a mi temet�helyeink k�z�l a mely legtisztess�gesebb, abba temesd el a te
halottadat, k�z�l�nk senki sem tiltja meg t�led az � temet�hely�t, hogy
eltemethesd a te halottadat.
^23.7
�s felkele �brah�m, �s meghajt� mag�t a f�ldnek n�pe el�tt, a Kh�th fiai
el�tt.
^23.8
�s sz�la � vel�k mondv�n: Ha azt akarj�tok, hogy eltemessem az �n
halottamat �n el�lem: hallgassatok meg engemet, �s esedezzetek �n
�rettem Efron el�tt, Czoh�r fia el�tt.
^23.9
Hogy adja n�kem Makpel� barlangj�t, mely az �v�, mely az � mezej�nek
sz�l�ben van: igaz �r�n adja n�kem azt, ti k�ztetek temet�sre val�
�r�ks�g�l.
^23.10
Efron pedig �l vala a Kh�th fiai k�z�tt. Felele az�rt Efron a Khitteus,
�brah�mnak, a Kh�th fiainak �s mindazoknak hallat�ra, a kik bemennek
vala az � v�ros�nak kapuj�n, mondv�n:
^23.11
Nem �gy uram, hallgass meg engem: azt a mez�t n�ked adom, s a barlangot,
mely abban van, azt is n�ked adom, n�pem fiainak szeme l�tt�ra adom azt
n�ked, temesd el halottadat.
^23.12
�s meghajt� mag�t �brah�m a f�ldnek n�pe el�tt.
^23.13
�s sz�la Efronhoz a f�ld n�p�nek hallat�ra, mondv�n: Ha m�gis
meghallgatn�l engem! megadom a mez�nek �r�t, fogadd el t�lem; <azut�n>
eltemetem ott az �n halottamat.
^23.14
�s felele Efron �brah�mnak, mondv�n n�ki:
^23.15
Uram! hallgass meg engemet; n�gysz�z ez�st siklusos f�ld, micsoda az �n
k�ztem �s te k�z�tted? Csak temesd el a te halottadat.
^23.16
Engede [r�sz 50,13.] az�rt �brah�m Efronnak �s odam�rte �brah�m Efronnak
az ez�st�t, a melyet mondott vala a Kh�th fiainak hallat�ra; kalm�rokn�l
kelend� n�gysz�z ez�st siklust.
^23.17
�gy lett [Csel. 7,16.] Efronnak Makpel�ban lev� mezeje, mely Mamr�
�tellen�ben van, a mez� a benne lev� barlanggal, �s minden a mez�ben
lev� fa az eg�sz hat�rban k�r�sk�r�l
^23.18
�brah�mnak birtoka, a Kh�th fiainak, mind azoknak szeme el�tt, a kik az
� v�ros�nak kapuj�n bemennek vala.
^23.19
Azut�n eltemet� �brah�m az � feles�g�t [r�sz 25,9.10.] S�r�t a Makpel�
mezej�nek barlangj�ba Mamr�val szemben. Ez Hebron a Kana�n f�ld�n.
^23.20
�gy er�s�ttet�k meg a mez� �s a benne l�v� barlang �brah�mnak temet�sre
val� �r�ks�g�l a [r�sz 50,13.] Kh�th fiait�l.
^24.1
�brah�m pedig v�n �lemedett <ember> vala, �s az �r mindenben meg�ldotta
vala �brah�mot.
^24.2
Monda az�rt �brah�m az � h�za �regebb szolg�j�nak, a ki �n�ki minden�ben
gazda vala: [r�sz, 47,29.] Tedd a kezed tomporom al�!
^24.3
Hogy megeskesselek t�ged az �rra, a mennynek Isten�re, �s a f�ldnek
Isten�re, hogy nem v�szesz feles�get az �n fiamnak a Kananeusok le�nyai
k�z�l, a kik k�z�tt lakom.
^24.4
Hanem elm�gysz az �n haz�mba, �s az �n rokons�gim k�z� �s <onnan>
v�szesz feles�get az �n fiamnak Izs�knak.
^24.5
Monda pedig �n�ki a szolga: H�tha az a le�nyz� nem akar velem elj�ni e
f�ldre, ugyan vissza vigyem-� a te fiadat arra a f�ldre, a honnan
kij�tt�l vala?
^24.6
Felele n�ki �brah�m: Vigy�zz, az �n fiamat oda vissza ne vidd.
^24.7
Az �r az �gnek Istene, ki engemet kihozott az �n aty�mnak h�z�b�l, �s az
�n rokons�gimnak f�ld�r�l, a ki sz�lt n�kem, �s megesk�d�tt n�kem
mondv�n: A [r�sz 12,7.13,15.15,18.26,4.] te magodnak adom ezt a f�ldet;
elbocs�tja az � Angyal�t te el�tted, hogy onnan v�gy az �n fiamnak
feles�get.
^24.8
Hogyha pedig nem akar a le�nyz� teveled elj�ni, ment l�szesz az �n
esket�sem al�l; csakhogy az �n fiamat oda vissza ne vidd.
^24.9
Vet� az�rt a szolga az � kez�t az � ur�nak �brah�mnak tompora al�, �s
megesk�v�k n�ki e dolog fel�l.
^24.10
�s v�n a szolga t�z tev�t az � ur�nak tev�i k�z�l, �s elindula; (mert az
ur�nak minden gazdags�ga az � kez�ben vala). Felkele teh�t �s elm�ne
M�sopot�mi�ba, a N�khor v�ros�ba.
^24.11
�s megpihentet� a tev�ket a v�roson kiv�l egy k�tf�n�l, este fel�, mikor
a <le�nyok> vizet mer�teni j�rnak.
^24.12
�s monda: Uram! �n uramnak �brah�mnak Istene, hozd el�m <m�g> ma, �s
l�gy kegyelmes az �n uram �brah�m ir�nt.
^24.13
�m� �n a v�z forr�sa mell� �llok �s e v�ros lakosainak le�nyai kij�nek
vizet mer�teni.
^24.14
Legyen az�rt, hogy a mely le�nynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet,
hogy igyam, �s az azt mond�ndja: igy�l, s�t a te tev�idet is megitatom:
hogy azt rendelted l�gyen a te szolg�dnak Izs�knak, �s err�l ismerjem
meg, hogy irgalmass�got cselekedt�l az �n urammal.
^24.15
�s l�n, minekel�tte elv�gezte volna a besz�det, [r�sz 22,23.] �m� j�
vala Rebeka, Bethu�lnek le�nya, a ki Milkh�nak, az �brah�m testv�r�nek
N�khor feles�g�nek vala fia, �s pedig vedr�vel a v�ll�n.
^24.16
A le�nyz� pedig felette sz�p �br�zat� vala; sz�z, �s f�rfi m�g nem
ismer� �t, �s al�m�ne a forr�sra, �s megt�lt� vedr�t, �s felj�ve.
^24.17
Akkor a szolga eleibe futamod�k �s monda: K�rlek, adj innom n�kem egy
kev�s vizet a te vedredb�l.
^24.18
Az pedig monda: Igy�l uram! �s sietve leereszt� a vedret az � kez�re, �s
inni ada n�ki.
^24.19
�s minekut�na eleget adott n�ki innia, monda: A te tev�idnek is mer�tek,
m�g eleget nem isznak.
^24.20
�s sietett �s ki�r�t� vedr�t a v�l�ba �s ism�t elfuta a forr�sra
mer�teni, �s mer�te mind az � tev�inek.
^24.21
Az ember pedig �lm�lkodva n�z vala re�, �s veszteg hallgat vala, tudni
akarv�n: vajjon szerencs�ss� teszi-� az �r az � �tj�t, vagy nem.
^24.22
�s l�n, mikor a tev�k m�r eleget ittak, el�v�n az ember [vers 47.] egy
aranyf�gg�t, a melynek s�lya f�l siklus, �s k�t karpereczet, a melynek
s�lya t�z arany.
^24.23
�s monda: Kinek a le�nya <vagy> te? k�rlek mondd meg n�kem: van-� a te
aty�dnak h�z�ban h�l�sra val� hely�nk?
^24.24
Az pedig felele n�ki: Bethu�l le�nya vagyok [r�sz 22,23.] a Milkha fi��,
a kit � N�khornak sz�lt.
^24.25
Azt is mond�: Szalma is, abrak is b�ven van min�lunk, �s h�l�sra val�
hely is van.
^24.26
Meghajt� az�rt mag�t az ember, �s im�d� az Urat.
^24.27
�s monda: �ldott az �r az �n uramnak �brah�mnak Istene, ki nem vonta meg
az � irgalmass�g�t �s h�s�g�t az �n uramt�l. Az �r vez�rlett engem ez
�tamban az �n uram atyjafiainak h�z�hoz.
^24.28
Elfuta azonk�zben a le�nyz�, �s elbesz�l� az � anyja h�z�ban, a mint
ezek <t�rt�ntek>.
^24.29
Vala pedig Rebek�nak egy b�tyja, kinek neve L�b�n vala. �s kifutamod�k
L�b�n ahhoz az emberhez a forr�shoz.
^24.30
Mert mikor l�tta a f�gg�t, �s a pereczeket az � h�g�nak karjain, �s
hallotta h�g�nak Rebek�nak besz�d�t, a ki ezt mondja vala: �gy sz�la
n�kem az a f�rfi�; akkor m�ne ki a f�rfi�hoz; �s �m� ez ott �ll vala a
tev�k mellett a forr�sn�l.
^24.31
�s monda: J�jj be Istennek �ldott embere; mit �llasz ide kinn? holott �n
elk�sz�tettem a h�zat, �s a tev�knek is van hely.
^24.32
Bem�ne az�rt a f�rfi� a h�zhoz, � pedig lenyergel� a tev�ket, �s ada a
tev�knek szalm�t �s abrakot; �s vizet az � l�bai megmos�s�ra �s az
emberek l�bainak, kik � vele val�nak.
^24.33
�s enni val�t tev�nek eleibe, de � monda: Nem eszem, m�g el nem mondom
az �n besz�demet. �s sz�la: Mondd el.
^24.34
Monda az�rt: �n az �brah�m szolg�ja vagyok.
^24.35
Az �r pedig igen meg�ldotta az �n uramat, �gy hogy nagygy� lett: mert
adott n�ki juhokat, barmokat, ez�st�t, aranyat, szolg�kat,
szolg�l�le�nyokat, tev�ket, szamarakat.
^24.36
�s S�ra az �n uramnak feles�ge fiat sz�lt az �n uramnak, az �
v�ns�g�ben, �s annak ad� [r�sz 21,2.25,5.] minden�t, a mije van.
^24.37
Engem pedig megesk�dtetett az �n uram, mondv�n: Ne v�gy feles�get az �n
fiamnak a Kananeusok le�nyai k�z�l, a kiknek f�ldj�n �n lakom.
^24.38
Hanem menj el az �n aty�mnak h�z�hoz, �s az �n rokons�gom k�z�, hogy
<onnan> v�gy feles�get az �n fiamnak.
^24.39
Mikor pedig azt mond�m az �n uramnak: H�tha nem akarna velem az a
le�nyz� elj�ni?
^24.40
Monda n�kem: Az �r, a kinek �n sz�ne el�tt j�rtam, elbocs�tja az �
angyal�t teveled, �s szerencs�ss� teszi a te �tadat, hogy feles�get
vehess az �n fiamnak az �n nemzets�gem k�z�l, �s az �n aty�m h�z�b�l.
^24.41
Csak akkor leszesz f�lmentve esket�sem al�l, ha elmen�ndesz az �n
nemzets�gem k�z�; �s ha nem adj�k oda: ment leszesz az �n esket�sem
al�l.
^24.42
Mikor ma a forr�shoz �rkez�m, mond�k: Uram, �n uramnak, �brah�mnak
Istene, vajha szerencs�ss� tenn�d az �n �tamat, melyen j�rok:
^24.43
�m� �n e forr�s mellett �llok; �s legyen, hogy az a hajadon, a ki kij�n
vizet mer�teni, s a kinek azt mondom: Adj innom n�kem egy kev�s vizet a
te vedredb�l,
^24.44
�s az ezt mondja n�kem: Te is igy�l, �s a te tev�idnek is mer�tek; az
legyen a feles�g, a kit az �r az �n uram fi�nak rendelt.
^24.45
�n m�g el sem v�geztem vala az �n sz�vemben a besz�det, �s �m� kij� vala
Rebeka, vedr�vel a v�ll�n, �s lem�ne a forr�sra �s mer�te, �n pedig
mond�k n�ki: Adj innom k�rlek.
^24.46
� pedig sietett �s leereszt� az � vedr�t �s monda: Igy�l, s�t a te
tev�idnek is inni adok; �s �n iv�m, s a tev�knek is inni ada.
^24.47
�s megk�rdez�m �t �s mond�k: Ki le�nya vagy? � pedig felele: Bethu�lnek,
a N�khor fi�nak le�nya vagyok, a kit Milkha sz�lt vala �n�ki. Ekkor a
f�gg�t orr�ba, �s e pereczeket karjaira tev�m.
^24.48
Meghajtv�n az�rt magamat, im�d�m az Urat, �s �ld�m az Urat, az �n
uramnak �brah�mnak Isten�t, ki engem igaz �ton vez�relt, hogy az �n uram
atyjafi�nak le�ny�t vegyem az � fi�nak <feles�g�l.>
^24.49
Most az�rt, ha szeretettel �s h�s�ggel akartok lenni az �n uramhoz,
mondj�tok meg; ha pedig nem, adj�tok tudtomra, hogy �n vagy jobbra vagy
balra forduljak.
^24.50
�s felele L�b�n �s Bethu�l, �s mond�nak: Az �rt�l van e dolog: Nem
mondhatunk neked sem j�t, sem rosszat.
^24.51
�m� el�tted van Rebeka, vegyed, menj el; �s legyen feles�ge a te urad
fi�nak, a mint az �r elv�gezte.
^24.52
�s l�n, a mint hallja vala az �brah�m szolg�ja azoknak besz�d�t,
meghajt� mag�t a f�ldig az �r el�tt.
^24.53
�s hoza el� a szolga ez�st ed�nyeket �s arany ed�nyeket �s ruh�kat, �s
ad� azokat Rebek�nak: dr�ga aj�nd�kokat ada az � b�tyj�nak is �s az �
anyj�nak.
^24.54
Ev�nek azut�n �s iv�nak, � �s a f�rfiak, a kik � vele val�nak, �s ott
h�l�nak. Mikor pedig felkel�nek reggel, monda: Bocs�ssatok el engem az
�n uramhoz.
^24.55
Monda pedig a le�ny b�tyja �s anyja: Maradjon vel�nk a le�ny m�g vagy
t�z napig, azut�n menjen el.
^24.56
A <szolga pedig> monda n�kik: Ne k�sleljetek meg engem, holott az �r
szerencs�ss� tette az �n �tamat; bocs�ssatok el az�rt engem, hogy menjek
az �n uramhoz.
^24.57
Mond�nak akkor: H�vjuk el� a le�nyt, �s k�rdj�k meg �t.
^24.58
Sz�l�t�k az�rt Rebek�t, �s mond�nak n�ki: Akarsz-� elmenni e f�rfi�val?
�s monda: Elmegyek.
^24.59
Elbocs�t�k az�rt Rebek�t, az � h�gokat, �s az � dajk�j�t, �s az �brah�m
szolg�j�t, �s az � embereit.
^24.60
�s meg�ld�k Rebek�t, �s mond�k n�ki: Te mi h�gunk! szaporodj�l ezerszer
val� ezerig. �s b�rja a te magod [r�sz 22,17.] az � ellens�geinek
kapuj�t.
^24.61
�s felkele Rebeka �s az � szolg�l�le�nyai, �s fel�l�nek a tev�kre, s
k�vet�k azt a f�rfi�t. �gy vev� a szolga Rebek�t, �s elm�ne.
^24.62
Izs�k pedig visszaj� vala a Lakhai R�i forr�st�l; [r�sz 16,14.25,11.] �s
lakik vala a d�li tartom�nyban.
^24.63
�s kim�ne Izs�k este fel� elm�lkedni a mez�re, �s felemel� szemeit �s
l�t�, hogy �m� tev�k j�nek.
^24.64
Rebeka is felemel� szemeit s megl�t� Izs�kot, �s lesz�lla a tev�r�l.
^24.65
�s monda a szolg�nak: Kicsoda az a f�rfi�, a ki a mez�n el�nkbe j�? A
szolga pedig monda: Az �n uram �. Akkor fogta a f�tyolt �s elfedez�
mag�t.
^24.66
Elbesz�l� azut�n a szolga Izs�knak mindazokat a dolgokat, a melyeket
cselekedett vala.
^24.67
Izs�k pedig beviv� <Rebek�t> S�r�nak az � anyj�nak s�tor�ba. �s elvev�
Rebek�t �s l�n n�ki feles�ge �s szeret� �t. S megvigasztal�d�k Izs�k az
� anyja <hal�la> ut�n.
^25.1
�brah�m pedig ism�t v�n mag�nak feles�get, kinek neve Ket�r�h vala.
^25.2
�s az [1 Kr�n. 1,32.] sz�l� n�ki Zimr�nt, Joks�nt, M�d�nt, Midi�nt,
Isb�kot �s Suakhot.
^25.3
Joks�n pedig nemz� S�b�t, �s D�d�nt. D�d�nnak pedig fiai val�nak:
Assurim, Let�sim �s Leummim.
^25.4
S Midi�nnak fiai: �fah, �fer, H�nok, Abida �s Eldaah: Mind ezek
Ket�r�hnak fiai.
^25.5
Valamije pedig �brah�mnak vala, mindazt [r�sz 24,36.] Izs�knak adta
vala.
^25.6
Az �gyasok fiainak pedig, a kik �brah�m�i val�nak, ada �brah�m
aj�nd�kokat, �s elk�ld� azokat az � fia mell�l, Izs�k mell�l m�g �lt�ben
napkelet fel�, napkeleti tartom�nyba.
^25.7
S ezek �brah�m �lete esztendeinek napjai, melyeket �lt: sz�z hetven�t
esztend�.
^25.8
�s kim�l�k �s meghala �brah�m, j� v�ns�gben, �regen �s betelve az
<�lettel>, �s takar�ttat�k az � [r�sz 15,15.35,29.] n�p�hez.
^25.9
�s eltemet�k �t Izs�k �s Ism�el az � fiai a Makpel� barlangj�ban,
Efronnak, a Khitteus Czoh�r fi�nak mezej�ben, mely Mamr� �tellen�ben
van.