16. tétel: Mutassa be a népesedés és az egészségügyi problémák helyzetét Magyarországon!

A népesedési folyamatokkal a demográfia foglalkozik. A születések vizsgálatánál használjuk a termékenység fogalmát, melyen a szülőképes korban lévő női népességre eső születések számát érjük. A halálozáskor szokás a halandóságot vizsgálni, melyet többféle viszonyításban lehet összefoglalni. Morbiditásnak nevezzük a betegségek előfordulásának gyakoriságát.

A honfoglaló magyarság létszáma Fügedi Erik szerint 400.000 volt. i.sz. 900 körül 600.000.-re becsülhető a népességszám, 1200 körül már 2 millióra, 1500-ban 3,5-4 millió lehetett. A mohácsi vésztől a török hódoltság végéig, pontosabban a Rákóczy szabadságharc végéig viszont lényegesen kedvezőtlenebbül alakultak a népességi viszonyok. Ám a 18. század békésebb viszonyai között a népesség ismét gyorsan nőni kezdett. Az első népszámlálásra II. József alatt 1784-1787-ben került sor, ekkor a népesség száma kb. 8,1-8,2 millió volt. Ettől egészen az 1850-es évekig nem volt népszámlálás. A kiegyezés után 1870-ben indult meg a tízévenkénti népszámlálások sora. A mai Mo. területének népessége 1870-ben 5 millió, 1910-ben 7,6 millió, 1941-ben 9,3 millió, 1949-ben 9,2 millió volt. A két világháború alatt nagy veszteség volt. A második világháború utáni idő óta a népességszám folyamatosan csökken. Magyarországon folyamatosan készülnek népesség-előreszámítások. A legújabb magyar előreszámítások szerint 2020-ban 9,5 millióra csökkenhet a népességszám.

Magyarországon a halandóság az 1960-as évekig javult, ezt követően azonban romlási tendenciák jelentkeztek. A halandóság a férfiaknál sokkal lényegesebb volt mint a nőknél, és a 40-54 éves korcsoportokban volt a legnagyobb.

Az egészség romlásának okai:

Az egészségügyre fordított kiadások aránya a nemzeti jövedelmen belül Magyarországon igen alacsony. Ennek oka elsősorban az, hogy az egészségügyi ellátás majdnem teljesen ingyenes, társadalmi juttatásnak minősül, és az állami költségvetésből fedezik a költségeit. Ennek következtében az egészségügyi kiadások maradékelv alapján részesülnek a költségvetésből, tehát a többi terület igényeinek fedezése után fennmaradt összegeket osztják fel a nem termelő szféra területei között. Éppen ezért az egészségügyi intézmények jelentős része erősen leromlott állapotban van, továbbá a felszereltség nem követi az egészségügyi ellátás világméretű fejlődését. Az egészségügyi intézmények nem érdekeltek abban és nincsenek is rákényszerítve arra, hogy a kapott pénzforrással, valamint a rájuk bízott eszközökkel hatékonyan gazdálkodjanak.

A körzeti orvosok hajlamosak arra, hogy a szakrendelőkbe irányítsák betegeik egy részét, az ambuláns szakrendelők viszont hajlamosak minél több beteget kórházi kivizsgálásra és kezelésre utalni.

Az orvosi fizetések viszonylag alacsonyak, viszont megengedett a hálapénz elfogadása. Ezért az orvosok arra kényszerülnek, hogy minél több hálapénzre törekedjenek.

Ugyancsak az alacsony fizetések okozzák az ápolónők és más közjószintű egészségügyi személyzet nagyfokú hiányát. Ennek következtében az orvosok egy része olyan munkát is kénytelen elvégezni, amelyet az ápolónők is teljes mértékben képesek lennének elvégezni. Az ápolók, pedig betanított fizikai munkát is kénytelenek végezni.

Mindezek következtében (Losonczi Ágnes) az egészségügyi ellátásban mindenki elégedetlen, kiszolgáltatottnak érzi magát. A rendszer működésének másik következménye, hogy a társadalmi hierarchiában, kedvezőbb helyzetben lévő rétegek tagjai nem csak nagyobb arányban részesültek az egészségügynek adott támogatásából, hanem jobb ellátást is kaptak, sőt mindezért kevesebb hálapénzt is fizettek. Feltételezhető, hogy a társadalmi rétegek közti igen nagy halandósági és egészségi állapotbeli különbségekben ennek is lényeges szerepe van.

A demográfiai ismérvek a nem és az életkor alapján megkülönböztetett csoportok elkülönülnek egymástól az életmód és az életkörülmények tekintetében. A közelmúltban kerültek a demográfiai csoportok a szociológia figyelmének középpontjába. Különösen érvényes ez a nők helyzetével foglalkozó tudományterületekre. A szociológiai érdeklődés összefügg azzal, hogy a fejlett társadalmakban erős feminista mozgalmak jöttek létre, és a nők hátrányos helyzetének megszüntetésére törekszenek. A férfiak és a nők különbözőségének genetikai okai is vannak, azonban ezek az eltérések nagyrészt az eltérő szocializációból származnak. Az eltérő nevelés, környezeti hatások következtében a férfiak agresszívabbak, a nők szelídebbek.

A férfi-női munkamegosztást illetően a régebbi korszakokban a fizikai erőt igénylő tevékenységet a férfiak végezték, a nők a gyermekgondozással foglalkoztak. A modern társadalmakban a nemek közötti munkamegosztás kevésbé szükségszerű. Vannak olyan irányzatok, amelyek szerint a férfiak hatalmi pozíciója az oka a különbségeknek. Ezért harcolnak a nők az egyenjogúságért.

Világszerte sok vizsgálatot végeztek a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségről. Angliában az elmúlt 150 évben öt területen nyomták el a férfiak a nőket: a háztartási munka, kereső munka, fizikai erőszak, szexuális kapcsolatok, kulturális intézmények. Chafetz szerint minél élesebb a férfiak és a nők közötti munkamegosztás, annál nagyobb jövedelemhez jutnak a férfiak, és minél nagyobb jövedelemhez jutnak; annál inkább vannak uralkodó pozícióban. Mások az okokat a gazdaságon kívüli területen keresik. Ilyen terület az adott társadalom kultúrája. A nőknek ki kell szolgálni a férjüket, hogy a közéletben nem vállalhatnak szerepet, vagy a férfiaknak megengedett a hűtlenség, a nőknek nem.

Magyarországon is kitűnnek a férfiak és nők helyzetének különbözőségei a foglalkoztatási arányszámoknál és a foglalkozások közötti megoszlásban is. A nők átlagkeresetei alacsonyabbak, még az azonos foglalkozási csoportba tartozó nők bére is elmarad a férfiakétól. A nők hátrányai az élet más területén is kimutathatóak. Ezeket a hátrányokat nem könnyű mérsékelni.

Az életkor szerinti csoportok pontos definiálása nem egyszerű. Az időskor határa nyugdíj, de ez országonként változó, és a nőknél is különböző. Meg kel különböztetni a fiatal öregeket és az idős öregeket (kb. 70 év). Megkülönböztethetjük a fiatalkort, a serdülő és gyermekkort, valamint csecsemőkort.

- születéstől 1 éves korig: csecsemőkor

- 1 - 12 év: gyermekkor

- 12 -14/16 év: serdülőkor

- 14/16 - az iskola befejezéséig, munkavállalásig, családalapításig: ifjúkor

- nyugdíj korhatár eléréséig: felnőttkor ez felett pedig az időskor.

A fejlett társadalmakban ezek a szakaszok jobban elkülönülnek egymástól.

Az idős népesség helyzetével kapcsolatos problémák elsősorban a népesség öregedésével függnek össze. Ennek oka a születésszám csökkenése és az átlagos élettartam meghosszabbodása is.

Az öregedés számos problémát vet fel az idős emberek anyagi ellátásában. Mivel a befizetett nyugdíjjárulékok egyre kevésbé képesek a kifizetendő nyugdíjakat fedezni, a nyugdíjrendszerek deficitessé válnak. Ezért szükséges az alapvető nyugdíjreform. Hogyan alakul az idősek életszínvonala? A legtöbb fejlett országban anyagi helyzetük fokozatosan javul, csökken a szegények aránya. Azonban vannak olyan csoportok (rokkantak, özvegyek, nagyon idősek), akiknek jövedelmi szintje igen alacsony. Életük lényeges problémája az elmagányosodás. Baráti kapcsolatok lazulnak (házastárs meghal). Súlyos probléma az egészségügyi állapotuk romlása. Gondozásukban lényeges szerepet játszik a család.

A fiatalok helyzete a 60-70-es évekig a fejlett társadalmakban nem volt problémás. 1968 után megfordult a helyzet. Az infláció olajárrobbanás terheit elsősorban a fiatalok viselték. A munkanélküliség is ebben a körben a legmagasabb. Az anyagi problémák következtében később kötnek házasságot, gondolkodásuk, normáik, értékeik eltávolodnak a felnőtt társadalométól. Élesedtek a nemzedékek közötti konfliktusok. A fejlett társadalmakban ma a fiatalság erős belső differenciálódása figyelhető meg. Magyarországon 1978-tól az ifjúság helyzetében több hátrányos tendencia jelentkezett. Kedvezőtlen a magasabb iskolai végzettségűek aránya, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ma lassabban haladnak előre, mint 15-20évvel ezelőtt. Nemcsak a fiatalok alacsonyabb keresete, hanem az eltartott gyermekeik száma is hozzájárul ahhoz, hogy az egy főre jutó jövedelem lényegesen alacsonyabb az idősebbeknél. Legsúlyosabb anyagi problémát a lakáshoz jutás okozza. Döntő szerepe van a szülői segítségnek.

Viszonylag kevés szociológiai kutatás történt a fejlett országokban a gyerekek életéről. Helyzetük a 60-as évektől fokozatosan romlott, a rendszerváltozás után felgyorsult. A gyerekek a rendszerváltozás fő vesztesei. A gyerekes családokban az egy főre jutó jövedelem a legalacsonyabb. Minél több gyerek van agy családban, annál rosszabb az anyagi helyzetük.

- Fajnak nevezik az emberek olyan csoportját, amelyet biológiailag örökölt testi jellemzők, elsősorban a bőrszín alapján különítenek el. A fizikai antropológia nem a bőrszín, hanem több testi jellemző alapján különböztet meg három nagy emberi rasszt: kaukázoid, negroid és mongoloid.

- Nemzet: a nemzet azokból áll, akik egy nemzet tagjának tartják magukat, és akiknek közös az identitásuk. A nemzeti identitás ideáltípusa magába foglalja a közös nyelvet vagy a nyelv-járást, a közös kultúrát, a szokásokat, a közös történelemre vonatkozó emlékeket, továbbá a közös lakóterületet.

- Nemzeti kisebbség: Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel identifikálódnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy olyan nemzet tagjainak tartják magukat, amelynek nincs ugyan állama, de saját állam létrehozására törekszik.

- Etnikai csoport: Az adott társadalmon belül azoknak a csoportja, akik olyan közös kulturális identitás tudattal rendelkeznek, amely elkülöníti őket a többségtől, vagy a többi etnikai csoporttól. Az etnikai csoport kevésbé különül el a többségtől, mint a nemzeti kisebbség.

Rasszizmus:

Az a felfogás, amely szerint az a faj, amelyhez az adott ember tartozik, vagy pontosabban, amelyhez tartozónak vallja magát, magasabb rendű, mint a többi faj, pl.: intelligensebb, erkölcsösebb stb..

Etnocentrizmus:

A rasszizmus analógiájaként használják a szociológiában. Azt a felfogást értik rajta, hogy a saját etnikai csoport vagy nemzet magasabb rendű mint a többiek.

Nacionalizmus:

Más nemzetek, a társadalmon belüli kisebbségek elleni harcra sarkalja a nemzet tagjait. Az agresszív nacionalizmus jelenleg sokhelyütt, többek között kelet-európában a külső és a belső béke egyik veszélyeztetője. Alapját a más közösségek tagjaival szembeni előítéletek, sztereotípiák alkotják.

Előítélet:

Valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulás, amely azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai. Ez lehet pozitív is.

Sztereotípia:

Torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések, előítéletek együttese valamely csoporttal szemben.

Diszkrimináció:

Egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok valamely meghatározott csoport tagjai.

Az előítélet és a diszkrimináció olyan egyéneknél erősödik meg, akik súlyos frusztrációt szenvedtek, sikertelenek voltak, és a sikertelenség okát másokra akarják hárítani.

Az autoritárius személyiségű emberek hajlamosak az előítéletes gondolkodásra és az agresszív viselkedésre a más csoportokba tartozókkal szemben. Az autoritárius személyiségtípus meghatározott nevelési gyakorlatok terméke.

Az előítéletek és a diszkrimináció, hatalmi és anyagi érdekeket szolgálnak. Az előítéletek, sztereotípiák és a diszkriminációs viselkedés mélyen be vannak ágyazva a társadalom kultúrájába, és a szocializáció útján sajátítja el őket az egyén.

A legnagyobb etnikai kisebbség a roma etnikumhoz tartozó népesség. Létszáma kb. 500.000. Többsége súlyosan hátrányos helyzetben él. Ennek fő oka, hogy a romák közül sokkal kevesebben rendelkeznek kereső foglalkozással, sokkal többen vesztették el a munkahelyüket. A romákkal szembeni előítéletek erősek, de úgy látszik nem nőttek, hanem inkább csökkennek a rendszerváltás óta.

A két világháború között a legnagyobb létszámú kisebbség a zsidó volt. A zsidóságot vallási vagy valláson alapuló kulturális kisebbségként definiáljuk. A holocaust során a magyarországi zsidóság nagy része elpusztult, de így is ma kelet-közép-európában, Magyarországon él a legnagyobb létszámú zsidóság. A zsidókkal szembeni előítéletek nem elterjedtebbek a magyar társadalomban, mint más európai országokban.