Martin Heidegger

(1889-1976)

A D�l-N�metorsz�gban, a fekete-erdei Messkirchenben sz�letett, katolikus csal�dban. Tanulm�nyait Konstanz -ban kezdte, majd Freiburg in Briesgauba folytatta: 1909 �s 1911 k�z�tt teol�gi�t tanult, de �rdekl�d�se ink�bb a filoz�fia ir�ny�ba fordult. 1911-t�l eg�szen 1913-ig term�szettudom�ny �s filoz�fiai tanulm�nyokat folytatott, amib�l doktori c�met is szerzett. Freiburgban Heidegger el�bb Husserlt hallgatta, majd doktori fokozat�nak megszerz�se ut�n n�la lett asszisztens. Heidegger akad�miai p�lyafut�s�t, az I. vil�gh�bor� kit�r�se megszak�totta: besorozt�k katon�nak, azonban eg�szs�g�gyi probl�m�k miatt, k�t h�nap m�lva felmentett�k. 1916-ban habitul�lt Duns Scotus kateg�ria �s jelent�stana c�m� munk�j�val. M�g ebben az �vben bar�ts�got k�t�tt Husserllel, akinek a Logikai vizsg�l�d�sok c�m� m�ve nagyban befoly�solta Heidegger filoz�fi�j�t: Husserl vezette be a fenomenol�gi�ba. K�s�bb azonban – Husserl szeml�letm�d v�lt�s�nak �s zsid� sz�rmaz�s�nak k�sz�nhet�en – elv�lt �rdekl�d�si ter�let�k.

Habilit�ci�s �r�s�t – melynek el�szav�ban tan�r�nak, a katolikus t�rt�n�sz Henrich Fink�nek mondott k�sz�netet –Heidegger filoz�fiat�rt�neti t�m�b�l �rta, c�me Die Kategorien- und Bedeutungslehre des Duns Scotus volt, melyben egy, a skolasztik�ban t�rgyalt probl�m�t k�v�nt a „modern kutat�s perspekt�v�j�ba �ll�tani”

 H�bor� ut�ni �vek

A h�bor� ut�n, Heidegger �j problematika kidolgoz�s�t teszi el�t�rbe: a t�nyleges t�rt�neti �let a maga mindenkori konkr�ci�j�ban. 1923 – 1928 k�z�tt a marburgi egyetem professzora volt, ahol el�ad�sokat tartott filoz�fiat�rt�netr�l, az id�r�l, logik�r�l, fenomenol�gi�r�l, Plat�nr�l, Arisztotel�szr�l, Szent �gostonr�l, Aquin�i Szent Tam�sr�l, Kantr�l, Leibnizr�l �s Kierkegaardr�l. Az „�rtelem” �s a „jelent�s” m�r nem alkotott k�l�n�ll� vil�got, ahogyan a transzcendent�lis – �rt�kfiloz�fiai perspekt�va f�ny�ben v�zolta, hanem a mindenkori �letben gy�kerezik, �s csak bel�le ismerhet� meg.

1927-ben jelent meg f� m�ve a L�t �s Id�, amelyben a l�t �rtelm�re vonatkoz� k�rd�st teszi fel, egy fundament�l-ontol�gia megalkot�s�nak ig�ny�vel. E m� z�rja a ifj�kori �vek �tkeres�s�nek az id�szak�t. A k�vetkez� �vekben (1929) sz�mos m�s m�vet publik�l (Mi a metafizika? Kant �s a metafizika probl�m�ja), e m�vekben m�r �rezhet� Heidegger a husserli fenomenol�gi�t�l �s a neo-Kanti�nus eszm�kt�l val� elfordul�sa a fenomenol�giai-ontol�gia fel�.

 A l�t �s a l�tez� k�l�nbs�ge �s megismerhet�s�ge

Heidegger k�l�nbs�get tesz a l�tez� �s a l�t k�z�tt, e k�l�nbs�get ontol�giai k�l�nbs�gnek nevezi. A k�l�nbs�g abban �ll, hogy k�l�nbs�g van a l�tez� �s annak alapja, azaz a l�t k�z�tt: a l�t a l�tez� alapja, �thatja �s fel�lm�lja azt. A l�t maga transzcendens, t�l van minden l�tez�n, egyszerre van r�la tud�sunk, meg nem-tud�sunk is: „Nem tudjuk a l�t mit jelent. De ha megk�rdezz�k» mi l�t?«, m�r benne tartjuk magunkat a» van « meg�rt�s�ben an�lk�l, hogy fogalmilag k�pesek lenn�nk r�gz�teni, hogy mi is jelent”.

A l�tez�t �gy hat�rozta meg: mint ami k�l�nb�zik a semmit�l: „l�tez� mindaz amir�l besz�l�nk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, l�tez� az is, ami �s ahogyan mi vagyunk.”