Max Scheler (1874-1928):

Scheler filoz�fi�j�nak k�z�ppontj�ban az �rt�k �ll, amelynek nem l�tez�se a k�rd�s, hanem �rv�nyess�ge. A korai id�kben neokanti�nus, majd fenomenol�giai alapokon �ll� gondolkod�s (err�l majd Husserl kapcs�n, a k�vetkez� h�ten lesz sz�) �dzkodik a mag�ban val� l�t valamint a fenomenol�giai l�nyegl�t�s absztrakt fogalmait�l. Az �rt�ket nem tekinti megtapasztalhat� l�tez�nek, hanem a szem�lyen kereszt�l val�s�that� meg, a szem�ly els�dleges �rt�kk�nt val� szerepeltet�se teszi n�mileg indokoltt� az egzisztencialista jelz�t. A szem�ly ugyanis nem egyszer�en l�tezik, ahogyan az �rt�k sem, hanem �lland�an megval�sul. Ebben a k�l�nbs�gben pedig nem metafizikai k�pzetek ir�ny�tj�k a gondolkod�st, hanem egy olyan antropol�gia, amely imm�r az etik�t tekinti els�dleges m�dszer�nek. A fenomenalizmus az etik�ban �s a materi�lis �rt�ketika c. m�v�ben (1913-1916) fejti ki er�nyetik�j�t, amely az egy�nt mint cselekv�en-l�tez�t mutatja be. Nem ontologikus megk�zel�t�s teh�t a Scheler�, mert az ember l�tm�dj�ra nem kateg�ri�k fel�ll�t�s�nak seg�ts�g�vel k�rdez r�, hanem annak t�rsadalmi-t�rt�nelmi viszonyait vizsg�lva. A Max Weber �ltal kigondolt tud�sszociol�gia m�dszer�t Scheler is eme felfog�s�nak szolg�lat�ba �ll�tja. A t�rsadalomnak tulajdon�tja ennek seg�ts�g�vel a norm�k, eszm�k kialakul�s�t, de azok tartalm�t m�r az ember alak�t� erej�hez k�ti. K�sei gondolkod�s�ban (pl. Az ember helye a kozmoszban c. 1928-as k�nyv�ben) olyan hierarchi�t �ll�t fel, melyben az ember csak egy �llom�s, fokozat a Szenthez, az Istenhez vezet� �ton. Saj�tos szellemfelfog�sa, mely ezt a hierarchi�t lehet�v� tette, m�r elold�dni l�tszik az �nk�nyes egzisztencialista elnevez�st�l. Filoz�fiai antropol�gi�ja azonban mindv�gig �l� viszonyokon nyugodott, a vil�g fejl�d�s�t a folytonosan megval�sul�, de szubsztanci�lis alapok h�j�n lev� emberhez k�t�tte.

Henri Bergson (1859-1941):

Henri Louis Bergson (* 1859. okt�ber 18. – † 1941. janu�r 4.), [ejtsd: anri lui bergszon] francia filoz�fus.

Filoz�fi�j�t h�res k�nyveiben fejtette ki: Id� �s szabads�g (1889), Teremt� fejl�d�s (1907). A nevet�s eszt�tikai oldal�t bontja ki A nevet�s (1900) c�m� tanulm�nya, mely a dr�ma- �s pr�zairodalomra egyar�nt nagy hat�ssal volt. Pozit�v metafizik�t akart alkotni, amelynek egyetlen forr�sa a tapasztal�s �s az okoskod�s lenne. Az �let csak egy magasabb rend� k�pess�ggel, az intu�ci�val foghat� fel. A m�v�sz feladata, hogy az embereket szembe�ll�tsa a m�lyebb val�s�ggal, amit az intu�ci� seg�ts�g�vel megismert – fejti ki eszt�tikai gondolataiban. Bergson id�elm�lete, az objekt�v �s a szubjekt�v id� ("tartam") megk�l�nb�ztet�se (Tartam �s egyidej�s�g, 1922) nagy hat�st gyakorolt az irodalomra (l�sd pl. Babits k�lt�szet�t). 1914-ben lett a Francia Akad�mia tagja, 1927-ben pedig Nobel-d�jjal t�ntett�k ki. Filoz�fi�j�nak – amellyel a pozitivizmust t�madta – k�zponti gondolata a tudat idej�nek (a tartamnak) �s az �rtelem idej�nek (a t�rbe vet�tett id�nek) kett�ss�ge. Az �rtelem szerep�t csak a cselekv�sben �s a tudom�nyos kutat�sban ismerte el. A szellem ter�let�n az intu�ci�t tekintette a megismer�s eszk�z�nek