A romanikához:

Ø      (congregatio monastica: egy rend több önálló kolostorának önkéntes szövetsége egyetlen vezető -  pl. kormányzóapát, főapát –irányítása alatt.)

Első példája a clunyi kongregáció

Cluny: Burgundiái kolostor, amelyet Jámbor Vilmos aquitániai her­ceg alapított 910. szeptember 11-én. Az uralkodó gazdag aján­dékokkal látta el, és pápai védelem (tehát nem felügyelet) alá helyeztette alapítványát. Apátjai (-Berno, -Odo, -Odílo) révén Cluny egy kolostori reformmozgalom kiindulópontja lett, amelynek az eredeti célkitűzést messze felülmúló hatása volt.

„Tudd meg - írta Raoul Glaber -, e kolostornak nem akad párja a latin keresztény világban, kivált, ha a démon uralta lelkeket kell megmenteni. Oly gyakran veszik itt magukhoz az éltető szentségeket, hogy alig múlik el nap anél­kül, hogy segítségükkel ki ne ragadnának egy lelket az ártó démonok hatalmá­ból. A kolostorban a szerzetesek nagy számának köszönhetően az a szokás járja - s ennek jómagam is tanúja voltam -, hogy a miséket megszakítás nélkül mondják, a nap első órájától az éjszakai nyugodalom idejéig; oly nagy méltóság­gal, oly nagy áhítattal, oly nagy tisztelettel, hogy úgy vélnéd, nem emberek, sok­kalta inkább angyalok miséznek."

Kiegészítés a gótikához:

Ø      A XII. században Franciaország központi területén, Ile-de-France-ban alakul ki az új stílus, a gótika művészete.

Ø      Jellemzője lesz a korszaknak, hogy a szétszórtan fekvő nagy kolostori központok háttérbe szorulnak és felváltják őket a városokban létrejövő művészeti centrumok.

Ø      A gótika művészetszemléletének kiindulópontja nem a Bernát által képviselt konzervatív álláspont, a művészetről alkotott ítéletek megalapozásában nagyobb szerephez jutnak a skolasztikus filozófia új törekvései.

Ø      Mindenekelőtt a Párizs környéki Saint-Victoire-kolostor iskolája hat erősen a korai gótikára.

Ø      A gótikus székesegyház Franciaországban a királyi hatalom szimbólumává fejlődik, s ezen épülettípus további terjedése mindenütt szoros kapcsolatban van a királyi hatalom megerősödésével.

Ø      Suger apát: Saint-Denis építtetője, korának egyik legmarkánsabb egyénisége. Fontos szerepet vállalt a politikai életben, VI. majd VII. Lajos király központosító törekvéseinek egyik legfőbb támasza. A királyi hatalom megerősítésén dolgozott kolostorán belül is. Suger 1081-ben született és 1151-ben halt meg. Fiatalon került Saint-Denis-be, rövid időn belül a király bizalmasa lett. 1122-ben választották apáttá, reformját 1127-ben hajtotta végre. Házasságot közvetített VII. Lajos és Aquitániai Eleonóra között. 1147-től, mikor a király keresztes hadjáratra ment, ő volt az ország régense. Fő műve: VI. Lajosról írt történelmi munkája. Saját tevékenységéről két művet is írt, előbb 1144. VI. 11. után a felszentelésről szólót, majd később egy a kormányzása alatt történt dolgokról tudósító munkát.

Ø      Suger apát mestere volt a kor kiemelkedő teológusa, Hugó (Szent-Viktori Hugó, Hugo de Saint-Victoire stb.) – (1096-1141)

Ø      Suger tőle vette át a művészeti szépnek, mint misztikus ragyogásnak a doktrináját.

Ø      A katedrális bronz főkapujára a Suger által megfogalmazott felirat került:

„Bárki, ha azt kutatod, mi ad értéket kapuinknak,

Munkáját nézd, árát és aranyát ne csodáljad.

Fénylik a mű nemesen, és melynek fénye nemes,

Töltse be fénnyel az elmét, hogy igaz fény útja nyomában Menjen előre igaz fényig, hol igaz kapu Krisztus.

Jelzi emitt az arany kapu hűen, hogy milyen ott benn,

Mert anyag által lustán hág fel az ész a magasba,

És a letört föltámad láttán ennek a fénynek."

(In.: A középkori művészet világa, 154.o., szerk.: Marosi Ernő, Bp., 1969)

Ø      Az emberi ész tehát a matéria által emelkedik fel a magasba, az igazsághoz

Ø      Hugo de Saint-Victoire esztétikai nézetei:

Ø      Esztétikai nézetei jellegzetesen neoplatonikusak

Ø      Megkülönböztet látható és láthatatlan szépséget (a láthatatlanhoz az emberi elme nem tud eljutni)

Ø      A láthatók megismerése során is csupán azt tudja felfogni, hogy ezek a láthatatlan szépség képmásai

Ø      A túlvilági éltető fényerő földi megnyilvánulásai a földi fény és a testeknek általa megvilágított színei

Ø      A legszebb szín a zöld, mert a tavasszal kibomló rügyek színe, s a hegyükkel felfelé mutató levélkék a legyőzött halált a hátuk mögött hagyva az eljövendő feltámadás jelképei is. A látható világnak ez az átvitt értelmezése jól mutatja H. allegorizáló gondolkodásmódját.

Ø      A világ teremtett jellegéből szerinte az következik, hogy mindennek a teremtő Istenre való jelentése van

Ø      H. nézetei egészen a reneszánszig elterjedtek voltak: hatásuk alatt állt pl. Dante is.

Ø      A XII. század fontos filozófiai iskolája a Szent Viktor kolostor iskolája, melynek magisztere St. V.-i Hugó, Ágoston-rendi kanonok, a tudományok pártfogója.

Ø      Vezérelve: „Tanulj meg mindent, s hamarosan belátod, hogy nem haszontalan.”

Ø      Didascalion c. művében felbontja a tudományokat:

1)      Logika

2)      Teoretikus (teológia, matematika, pszüchiké (fizika))

3)      Gyakorlati (etika, ökonómia, politika)

4)      Mechanika (alkalmazott tudományok)

Ø      A középkori egyetemek tananyagát az ún. hét szabad tudomány (septem artes liberales) alkotta.

Ø      A kifejezés a TUDÁSnak és a KÉPZÉSnek arra a rendszerére utal, amelyet a római író TERENTIUS VARRO (i.e. 116-27) foglalt össze elsőként A tudományok kilenc könyve c. művében.

Ø      Varro 9 tudományt sorolt fel:  

A triviumba tartozók:

1)      Grammatika

2)      Dialektika

3)      Retorika

A quadriviumba tartozók:

1)      Geometria

2)      Aritmetika

3)      Asztrológia

4)      Zene

„A szolgák által is elsajátítható gyakorlati ismeretek”:

1)      Orvostudomány

2)      Építészet

Ø      A szabad tudományok oktatása a XIII. századi egyetemeken is a magasabb fokú (jogi, orvosi, teológiai) tanulmányokat alapozta meg.

Ø      St. Viktor-i Hugó a szabad művészetek mellé sorolja egyenrangú félként a mechanikai mesterségeket is. Úgy gondolja ezek adnak rejtett kulcsot az ember kezébe, mellyel a természet működését fel lehet tárni.

Fogalmak a harmadik tételhez:

Ø      LECTIO: A lectiók során először felolvasták az értelmezésre váró szöveg egyes szakaszait, az értelmezés a szöveg mélyebb rétegeinek a föltárása felé haladt: a magiszter célja az volt, hogy felfedje a szöveg tulajdonképpeni értelmét, amit szentenciának neveztek.

Ø      A DISPUTACIO-k: nyilvános viták voltak, a kérdést, a disputa tárgyát a leendő vitavezető magiszter már jó előre kijelölte.

Ø      SUMMA: a középkori tudományos irodalom reprezentatív műfaja, amely nem köthető közvetlenül az oktatás egyetlen formájához sem. Szisztematikus összegzés.

Ø      QUASTIONES: A fölolvasásokon problémák adódtak, a XIII. századra ezekből született meg a QUESTIO (kérdés), melynek megválaszolásakor a problémát leválasztva a szövegről, a problémát vizsgálják.

Ø      QUODLIBETALIA: A rendes disputákon kívül léteztek, amelyek során tetszőlegesen fölvetett kérdéseket vitatták meg. Ezekre a rendes disputáknál jóval ritkábban került sor, évente mindössze kétszer. Egyszer Advent 2. hetében, egyszer pedig a nagyböjt 3. vasárnapján.