Az érzékelés fogalma, fajtái, alapjelenségei.

Érzékelés: válasz az érzékszervekre ható energiákra, a környezet mechanikai, hő-, kémiai és fényenergiát szolgáltat, amelyekkel a receptorrendszereknek meg kell birkózniuk. A szervezet és a környezet aktív kapcsolatának megnyilvánulása, ez az alkalmazkodás szolgálatában áll, lényege az információfelvétel.

Érzékelő rendszerek:

-         egyensúlyérzékelés → belső érzéklet: egy szerv felel érte, amely a belső fülben található, 3D-s elmozdulásokra érzékeny folyadék van benne, az érzékelő sejtek fogadják a folyadék elmozdulását

-         tapintás

-         ízlelés

-         szaglás

-         hallás

-         látás

-         a test belső közérzeti rendszere

-         szemüvegekbe szerelt lencsékkel, prizmákkal könnyen torzítható a látható világ → kezdetben ez nagyon zavaró, rontja a tájékozódást, megnehezíti a tárgyak megfogását

-         a tapasztalat szerepe fokozódik a törzsfejlődés során (alkalmazkodás)

-         az észlelés és az érzékelés valójában nem különböző jelenségek → ugyanazok a receptorok fogják fel és idegi impulzusokká átalakítva  a rájuk ható energiaváltozásokat az agy elemzi

-         különböznek azonban döntő fiziológiai folyamatokban és a keletkezett élmény tekintetében

-         az inger fizikai történés, amely az érzékszervre hat → az érzéklet ennek megfelelő esemény

-         kapcsolatukkal a pszichofizika foglalkozik

Vizsgálati területei:

-         azok az ingertulajdonságok, amelyek az érzékleti minőségben tükröződnek

-         az ingerek észrevehetősége, az érzéklet felkeltéséhez szükséges legkisebb energia

-         az ingerek megkülönböztethetősége, az a legkisebb ingerlésbeli változás, amely felfedezhető

-         az érzéklet nagyságának és az inger nagyságának összefüggése, az érzékleti skála

-         az érzéklet azon tulajdonságainak meghatározása, amelyek változatlanok maradnak, amikor az inger bizonyos jellemzői megváltoznak

Az érzéklet minőségi és mennyiségi jellemzői:

-         látás: szín telítettsége és mint mennyiségi jellemző, a fényesség

-         hallás: mennyiségi a hangerő (hangosság) és minőségi a hangmagasság

-         ízlelés: minőségi a sós, a keserű, az édes és a savanyú jellegek → társulnak a szag-, szerkezeti és hőmérséklet benyomásokkal is

-         fájdalomérzés: van éles, szúró fájdalom és mély, tompa fájdalom

-         az érzéklet fajtáját az ingerelt kérgi terület határozza meg

Ingerküszöb vagy abszolút küszöb: a legkisebb ingerhatás, amit a szervezet felfog, a receptorrendszerek érzékenységétől függ és érzékszervenként változik.

Különbségi küszöb: az ingerlés legkisebb megkülönböztethető változása arányos az ingerléserősségével. Ez az arány 1/60 a fényességnél és 1/11 a hangosságnál.

A látásérzet keletkezése:

-         a látás ingere a fényenergia, elektromágneses sugarak közé tartozik a gamma-sugarakhoz vagy a rádióhullámokhoz hasonlóan

-         jellemzésére a hullámhossz szolgál → 400 nm < látható fény > 700 nm

-         spektrum: a napfény prizmán keresztülbocsátott szivárványszerű fénymintája (kék – vörös)

-         a legkisebb látást eredményező fénymennyiség (pl. a füves talaj csillagfényben) és a legerősebb közt, amit még károsodás nélkül elviselünk (havas táj napfényben), milliószoros különbség van

-         adaptáció vagy alkalmazkodás: a szervezet fiziológiai vagy pszichikai hozzáigazodása az adott vagy megváltozott környezeti feltételekhez → látásnál a szemnek a fényhez, ill. a sötéthez való alkalmazkodása

-         „kiegészítő” komplementer színek: vörös+zöld=sárgás szín, ha tiszta kéket és sárgát keverünk össze, kioltják egymást és szürke lesz

-         utókép: ha egy színes mintát hosszan nézünk (30 mp), majd becsukjuk a szemünket, vagy egy szürke felületre tekintünk, szintén kiegészítő színt látunk

-         kontrasztjelenség: olyan látási jellemző, melyben 2 inger közötti tényleges, fizikai különbség felerősödik → világosság kontrasztnál ugyanaz a középszürke szín világos alapon sötétnek, fekete alapon világosnak látszik

-         színtévesztők: nem érzékenyek a hullámhosszkülönbségekre, részlegesen vagy teljesen színvakok (férfiak 8%-ának, a nők 1%-ának van valami színlátási zavara)

A hallásérzéklet keletkezése:

-         a hallás ingere a levegőmolekulák ritmikus sűrűsödése és ritkulása, amit egy tárgy (hangforrás) rezgése kelt

-         hullámok formájában terjed tovább

-         egyes pszichológiai jellemzői (érzékleti minőségei) kapcsolatba hozhatók a fizikai ingerrel

-         a hangmagasságot főleg a hanghullám frekvenciája (gyakorisága, sűrűsége) határozza meg, míg a hangosságot (hangerőt) az amplitúdója (kilengése)

-         az emberi fül 20 és 20000 ciklus/másodperc (Hz) rezgésszámú hangtartományt hallhat → öregkorra ez a frekvenciatartomány szűkül

-         fülünk az összetett hullámokat tiszta hangokra képes lebontani  nem továbbítja tökéletesen a hullámokat a receptorokhoz, ill. az összetett hullámok elemzése (lebontása) nem pontos (kombinált hang hallása)

-         felhang: egy zeneszerszám nemcsak sajátos, jellegzetes frekvenciát bocsát ki, hanem annak többszöröseit is → meghatározza a hangszínt