21. tétel: Mutassa be a kultúra, értékek és normák szociológiai problémáit!

A társ. viselkedés szabályait, normáit, az értékeket, a hiedelmeket, a vallást, továbbá a hétköznapi és tudományos ismereteket, végül magát a nyelvet értjük a kultúra szó alatt. Anyagi, kognitív és normatív elemekből áll, vagyis tárgyakból, tudásból, továbbá értékekből, normákból. Minden emberi társadalomnak van kultúrája, de ezek az emberi kultúrák nagyon eltérőek, ugyanazon emberi szükséglet kielégítésének más-más módját írják elő.

A természeti- gazdasági- társ.-i körülmények változása ált. gyorsabb, mint a kultúra, más szóval a kultúra elmaradhat a külső feltételek változása mögött. Ilyenkor szokás kulturális kérdésről beszélni.

Szubkultúra: a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra. A legegyszerűbb esetek a különböző anyanyelvű, különféle etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok. A mai fejlett társadalomban más elválasztó vonalak mentén is differenciálódnak a különböző csoportok kulturálisan, pl.: életkor szerint, nemek szerint.

Kulturális pularizmus: több kultúrának a társadalmon belüli együttélése, az ilyen társadalmat pedig multikultúrális társadalomnak nevezzük.

A különféle kultúrákhoz tartozó emberek között az emberiség kezdete óta voltak enyhébb vagy súlyosabb ellentétek. Az adott kultúra tagjai a „mi” kategóriába sorolták magukat, a másik kultúra tagjait pedig az „ők” kategóriába, és „minket” sokszor jobbnak, erkölcsösebbnek, okosabbnak tartottak „őnáluk”. A kultúrák közti összetűzések szélsőséges estekben a kisebbségek üldözéséhez, sőt országok közötti háborúhoz vezettek. A mai nagyméretű fejlett társadalmakban, ahol több szubkultúra él a többségi kultúra mellett, a konfliktus lehetőségei még nagyobbak és gyakoriabbak. A közelmúltban S. Huntington, amerikai politológus azt jósolta, hogy miután a nagy ideológiai konfrontációk véget érnek, a jövő nagy háborúi, világháborúi a különféle kultúrák között fognak lezajlani. A jövőben az egyes társadalmak és az egész emberiség meg kell, hogy tanulja a különféle kultúrájú, szubkultúrájú emberek békés együttélését. A társadalmi környezet kultúráját, azon belül a normákat és értékeket, a szocializáció során sajátítja el az egyén. A szocializáció nagy része a gyermekkorban történik meg, de folytatódik a felnőttkorban is, sőt a felnőttkorban reszocializáció következhet be.

A kultúrának a szociológia szempontjából különösen fontos elemei a normák és az értékek. Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az egész emberiséget átfogó világtársadalom működőképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, és ez által lehetetlenné válik az együttműködés. A norma megszegését mindig valamilyen szankció követi. A társadalomban nagyon sokféle norma érvényesül egymás mellett, pl.: jogi, erkölcsi, szokások, illemszabályok, divatszabályok.

Egy adott társadalomban is ellentmondásban lehetnek a normák, amelyek a társadalmak történeti fejlődése során is változnak. A különböző társadalmakban egymástól eltérő társadalmakat fogadnak el. Az, hogy valamilyen normát elfogadnak, nem jelenti azt, hogy ez feltétlenül előnyös az adott társadalom fennmaradása és fejlődése szempontjából. A magyar társadalomban, széles körben elterjedt az a meggyőződés, hogy a siker, előrejutás, karrier, meggazdagodás érdekében meg kell szegni bizonyos normákat.

Normakövető viselkedés létrejöhet egyszerűen annak következtében, hogy az egyes emberek félnek normaszegésük hátrányos következményeitől, a társadalmi szankcióktól. Nyilvánvalóan sokkal előnyösebb azonban, ha a társadalom tagjai állandó külső ellenőrzés hiányában értékesnek tekintik a normákat, és ennek megfelelően élnek. Az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak vagy rossznak. Az értékek és azok sorrendje társadalmanként és korszakonként eltérő lehet.

Az értékvizsgálatok sokszor összekapcsolódnak életminőség-vizsgálatokkal. Az életminőség jelenti az ember anyagi jólétét, valamint az élet nem anyagi dimenzióban való „jólétét”. Allard az élet minőségének három dimenzióját különböztette meg: a birtoklást, vagyis az anyagi életszínvonalat, a szeretetet, vagyis a jó emberi kapcsolatokat és végül a létezést, vagyis önmegvalósítást, az egyéni élet értelmességének az érzését. Vitatott kérdés, hogy a fejlett társadalmakban tért hódítanak-e a poszt-materialista értékek a materialista értékek rovására. Hankiss Elemér szerint Magyarországon „negatív modernizáció” ment végbe, mert bizonyos vonatkozásban túlszaladtunk a többi modern társadalmon, más vonatkozásban viszont elmaradtunk a modern társadalmaktól. Úgy tűnik, hogy Magyarországon a társadalom tagjainak nagy többsége a materialista értékeket tartja fontosnak, a poszt-materialista értékek kevésbé terjedtek el.

A szoc. során az egyén elsajátítja azokat a társ.-i szerepeket, amelyeket élete folyamán be kell töltenie. A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll. A státusz egy, a társ.-ban elfoglalt pozíciót jelent. Más- más státuszhoz más- más szerep társul.

Legfontosabb színtere a család, de más színterek is részt vesznek a folyamatban (iskola, baráti kör, negatív irányba, pl., a TV).

A szocializációval összefüggő fogalom az internalizálás. Ez az a folyamat, mikor az egyén olyan mértékben teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számít külső negatív szankciókra a norma megszegése esetén.

Jóléten az anyagi javakkal való ellátottságot, míg a jólléten az anyagi és szellemi javakkal való ellátottságot értjük.

1970- es évek óta sok értékvizsgálatra került sor. Tíz életcél fontosságát hangsúlyozták ezek alapján:

Több -külföldi országokkal történt- összehasonlító vizsgálat eredményeként azt lehet elmondani, hogy hazánkban az életkörülmények biztosításához, javításához szükséges értékek vannak előtérben.

A magyar könyvolvasási szokásokkal kapcsolatban végeztek kutatásokat a művelődésszoc. Szakemberei. Az eredmény nem v.mi szívmelengető. A társ. minden rétegében, a kevésbé tanultak és a tanult, diplomás emberek között is sokan vannak, akik keveset, vagy szinte egyáltalán nem is olvasnak könyveket. De jó hír, hogy nagyon sokan ezek közül előnyben részesítik hazánk kiemelkedő művészeit: Jókait, Móriczot, Mikszáthot, Gárdonyit.

Társ.-i egyenlőtlenségen azt értjük, hogy az egyének és családok, v.mit a különféle ismérvek alapján definiált társ.-i kategóriák helyzete a társ.-ban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőség fogalmát használhatjuk olyan értelemben, hogy az aktuális pozíciók egyenlősége: a társ. minden tagjának azonos időben megegyeznek a minden értelemben vett életkörülményei (lakás, munka, jövedelem), vagy olyan értelemben, hogy esélyek egyenlősége: az aktuális a társ. minden tagjának azonos időben megegyezik az esélye abban, hogy kedvező pozíciókat érjen el mindenféle szempontból.

Az egyenlőség elérésének egyik alternatívája a méltányosság, mely alatt azt értjük, hogy a társ. tagjai akkora jövedelemben részesüljenek, és egyéb nem anyagi juttatásban részesüljön, amely a munkájával arányos értékű.

A méltányossággal rokon fogalom az igazságosság. Azt az állapotot nevezzük ig., egyenlőtlenségnek, melyben a társ. minden tagja elfogadja a mindenben jelentkező különbségeket.

A szegénység fogalmát hagyományosan az anyagi javak hiányára, semmint az ebből adódó hátrányok megjelölésére használjuk. Ezzel egyben említve szegény lehet az, aki depriválva- megfosztva- van v.mitől (pl. szülői szeretet), és hátrányos helyzetű az, aki több tekintetben is depriválva van(elmagányosodás). Többszörösen hátrányos helyzetű az, aki egynél több hátránnyal bír (0 jövedelem, egyedüllét, betegség, stb.).

Abszolút szegénységről beszélünk akkor, ha a család vagy az egyén a létminimum alatt él.

Relatív szegénység az, ha az egyén vagy a család erősen elmarad az adott társ. átlagos viszonyaitól.