A pszichoanalitikus személyiségelmélet

-         Sigmund Freud a pszichológia-történet legismertebb alakja, mind a szakemberek, mind a nem szakemberek számára

-         sokat vitatott egyéniség, elméletének számos követője akadt, egy pszichológiai iskola alakult ki körülötte, azonban elméletét senki sem fogadta el teljesen

-         Freud 1856-tól 1939-ig élt, Bécsbe költözött családjával, 1873-ban kezdi meg orvosi tanulmányait, dolgozott neurológusként is, 1886-ban kezdi meg igazi pszichológusi munkásságát Jean Charcot párizsi intézetében, 1896-ban először használja a pszichoanalízis kifejezést, önmagát kezdi el analizálni, 1906-ban C. G. Junggal dolgozik együtt, 1908-ban megrendezésre kerül az első Freudi pszichológia-kongresszus, majd 1920-ben megalakítják a Nemzetközi Pszichoanalízis Társaságot, szakfolyóiratuk 1920-ban jelenik meg, 83 éves korában hal meg

Új nézőpont:

A viselkedés, személyiség nem tudatos összetevőjére helyezte a hangsúlyt, a személyiség-fejlődésben pedig kiemelte a gyermekkori élményeket, melyek hatásai felnőttkorban mutatkoznak meg, a traumatikus élmények, megoldatlan krízisek pedig lelki megbetegedéseket eredményeznek

A pszichoanalitiusok a személyiséget több oldalról közelítik meg:

1. Egy bizonyos viselkedés egy vagy több motívum egyenes következménye lehet, azonban az egyes motívumok hathatnak tudattalanul is - rejtett formában. Továbbá ugyanaz a viselkedési forma különböző személyeknél más-más motívum kielégítését célozhatja. Például az evés fakadhat egyszerű biológiai szükségletből, de kielégíthető olyan rejtett vágyakat is, mint a szerelem iránti igény. Egyes munkahelyek kiválasztása a személyek egyéni motivációs rendszerétől függ, de ugyanaz a munkahely több szükségletet elégít ki. Pl a sebészorvos esetét: valaki egyszerűen azért választhatja ezt a foglalkozást, mert erős benne a másokon való segítés késztetése, más személy pedig ezzel ellentétben agresszív késztetései kielégítésének keres egy kulturalizált formát. A személyiség pszichoanalitikus megközelítése pontosan ezeket a minőségi különbségeket hivatott feltérképezni - nem lehet kizárólag a külső megfigyelhető viselkedésre összpontosítani, hanem a viselkedés mozgatórugóit, a szándékokat, vágyakat kell megvizsgálni.
2. Minden viselkedés a tudatosság különböző szintjein nyilvánul meg. A tudatosság egy széles skálán mozog a teljesen tudatos cselekvésektől a tudattalan cselekvésekig, melyekről a személy nem tud beszámolni. Freud 1890-ben 4 terápiás eljárást próbált ki, de hatékonyságukkal nem volt megelégedve:

♠ hipnotikus szuggesztiók: Ezt a módszert Charcot-tól sajátította el, hipnózissal enyhítette a hisztériás tüneteket, de eredményeit nem tekintette hatékonynak.
♠ koncentrációs technika: A pszichoanalitikus személyiségvizsgálathoz a legközelebb álló módszer. Lényege, hogy a páciens kényelmes pozícióban fekszik, a terapeuta kezét a páciens fejére helyezi, és emlékeinek felidézését sürgeti.
♠ katarzis technika: Ezt a módszert Breuertól sajátította el, lényege a páciens érzelmeinek szabad kinyilvánítása, megmutatása valamely más személy problémái által.
♠ a szabad asszociációs technika: Freud 1896-tól alkalmazta először. Alapgondolata, hogy a személyeket nem szükséges hipnotikus állapotba hozni ahhoz, hogy be tudjanak számolni rejtett vágyaikról, gondolataikról, hanem egyszerűen elég az, ha arra ösztönözzük, szabadon nyilvánítsanak ki mindent, ami megfordul a fejükben, gátlások és szégyenérzet nélkül. A szabad asszociáció során a személyt felkérik, hogy azonnal mondjon ki mindent, ami felmerült tudatában, ellenőrzés nélkül, így fokozatosan bepillantást nyerhetünk tudatalatti gondolatvilágába, megismerhetjük visszatérő motívumait. Gyakran a tudatalatti gondolatok szimbolikus formában kerülnek kifejezésre, a terapeuta feladata ezek értelmezése. Ez volt az első olyan terápiás eljárás, ahol a személy és terapeuta nem szemtől szemben helyezkedett el. A terapeuta a páciens látókörén kívül helyezkedik el, hogy jelenlétével ne zavarja a gondolatok áramlását, ne keltsen bűntudatot, szégyenérzetet.

Freud elmélete:

-         elsősorban megfigyelésre és esettanulmányokra alapoz

-         hátrányok → a vizsgálati személyek száma korlátozott, a populáció csak egy kiválasztott mintájáról nyerhetünk adatokat, mivel pszichoterápiában kizárólag a felsőbb és a középső társadalmi osztály képviselői részesültek

-         Brücke mintájára a személyiséget energetikai rendszernek tekintette, olyan rendszer, melyben energia állítódik elő, különböző csatornákon áramlik, felhalmozódik, mellékvágányra kerül, egy adott időben az energia mennyisége korlátozott, így ha egy bizonyos cselekedet kivitelezésére elhasználódik, akkor nem marad energia egyéb tevékenységekre (pl , ha valaki intenzíven dolgozik, túlórázik a munkahelyén, este nem képes kulturális tevékenységet folytatni, vagy a családjával foglalkozni), vagy ha az energia terjedése valamilyen csatornán gátolva van társadalmi normák, bűntudat miatt, akkor ez más módon jut kifejezésre (pl ha valakiben igen erősek az agresszív késztetések, ezek szabad kinyilvánítását tiltják a társadalmi együttélés szabályai, így a személy kénytelen olyan foglalkozást vagy hobbit választani, ahol az agresszivitás megengedett, sőt gyakran megkövetelt (katona, mészáros, sebész, bokszoló stb.))

-         minden viselkedés célja az örömszerzés, a szervezetben keletkező feszültségek enyhítése, az energia egy bizonyos szervezeten belül átalakulhat egyik formájából a másikba, de betartva az energiamegmaradás szabályait soha nem vész el