Személyiségzavarok

-         a személyiség olyan tartós és súlyos elváltozásai, amelyek gátolják a normális funkciókat, és amelyek tünetek formájában jelentkeznek, de amelyek nem jellegzetesek, ill. nem éri el a pszichózis (a tudati működések és a magatartás-vezérlés súlyos zavara) súlyossági fokát

-         a személyiségzavar fogalmát főleg felnőtt személyiség esetében használjuk, gyermek-, ill. serdülőkorban csak nagyon súlyos és egyértelmű esetekben szokták a fogalmat használni

-         a személyiség zavarait korábban pszichopátiának nevezték (pszichopátiás személyiségek)

-         személyiség zavaraként szokták felfogni a szociális beilleszkedés zavarainak súlyos eseteit (szociopátia), ill. a bűnöző életmód karakterben gyökerező formáit (kriminális pszichopátia)

-         korábban vezető tüneteik szerint osztályozták, így beszéltek paranoid, skizoid, hisztériás, ill. affektív személyiségzavarokról, ill. pszichopátiákról

-         említést érdemel az ún. nárcisztikus személyiségzavar, ez nagyon súlyos neurózishoz hasonló, de nagyon változatos és változékony tünetekből áll és az emberi kapcsolatok súlyos problémáival jár

-         az ún. határeset-szindróma (borderline-szindróma) a pszichiátria egyik súlyos gondja, ez a pszichózisok és neurózisok közti állapot, amelyben időszakos pszichotikus tünetek, tudatzavarok is jelentkeznek, terápiája különösen nehéz, gyakori az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet, gyakori a szexuális zavar és perverzió is

Skizofrénia:

-         ’hasadásos elmezavar’: súlyos, legtöbbször a pszichózis jellegzetességeit mutató elmekórtani állapot, pszichiátriai betegség, kb. a lakosság 1%-át érinti, és éveken, évtizedeken, gyakran az egész életen át tart

-         kórokai részben örökletesek, részben a személyiségfejlődés károsodásai következtében alakulnak ki, többnyire fiatal korban, a serdülőkor végén vagy a felnőttkor elején kezdődik, vagy viselkedési rendellenességekből áll vagy téveszmékből (paranoia)

-         a leggyakoribb az ún. egyszerű (schisophrenia simplex), amelyben érzelmi elszegényedés, indítékszegénység, gondolkodási zavarok lépnek fel, vagyis főleg ún. negatív tünetek; szemben a betegség két alfajtájával, az ifjúkorra jellegzetes hebefréniával és a katatóniával, a kifejezés hasadtlelkűséget jelent, ritkán, de gyermekkorban is előfordul a betegség

-         korszerű gyógyszerekkel gyakran eredményesen kezelhető és bizonyos pszichoterápiás gyógymódoknak is van tere, mint kiegészítő kezelésnek

Depresszió:

-         búskomorság, levertség: a pszichiátria egyik leggyakoribb kórképe részben önállóan, részben mint a mániás-depressziós elmezavar része, többnyire pszichózisnak tekinthető súlyossággal

-         főleg a felnőttek betegsége, amely időskorban halmozódik, gyakori a gyermek- és serdülőkorban is (gyermekpszichiátria, gyermek-ideggondozó)

-         lényege a lehangoltság, kedvetlenség, búskomorság, a vitális funkciók beszűkülése (pl. libidócsökkenés, étvágytalanság, alvászavar, a mozgási késztetések csökkenése). A tudat is beszűkül, a külvilág iránti érdeklődés csökken, a koncentráció nehéz, a feladatok ijesztőnek és kivitelezhetetlennek tűnnek; ált. munkaképtelenség áll be, reménytelennek, kilátástalannak érzi a helyzetét, tetőfokán ált. gyakori az öngyilkossági gondolat, és ennek következtében a kísérlet, ill. az öngyilkosság

-         egy része örökletes hajlamra vezethető vissza, ilyen esetekben gyakori a depresszív időszakok periodikus ismétlődése, súlyos lelki sérülések, hozzátartozók elvesztése, csalódások és meghiúsulások után gyakran lép fel

-         diagnózisára már világos ismérvek és módszerek vannak, nagyobb része jól gyógyítható, főleg az ún. antidepresszív gyógyszerek segítségével, de ún. fizikai módszerekkel is (pl. elektrosokk)

Kényszer:

-         nagy erővel jelentkező késztetés, amelyet a személyiség nem fogad el, nem tart megfelelőnek, de belső parancsként végre kell hajtania, a kényszernek ellenállva a személyiség szorongást érez

-         súlyos kényszer cselekvési állapotok (pl. kézmosás, zárak, csapok stb. ellenőrzése, mint kényszer cselekvés), kényszeres formában jelentkezhetnek képzetek, gondolatok is, ilyenkor az élményvilág zavara miatt jönnek létre panaszok

-         gyakran jelentkeznek gyermekkorban, rendszerint iskoláskorban, ezek nem érik el a neurózis mértékét, de időszakosan feltűnőek lehetnek, megjelenésének ideje inkább a fiatal felnőttkor, ill. az élet második-harmadik évtizede

-         pszichiátriai betegségnek tartják, kezelése főleg gyógyszeres, kisebb részben pszichoterápiás

Pszichiátria:

-         elmekórtan: a medicina elmebetegek gyógyítása céljából létrejött ágazata; ma az orvoslás egyik legnagyobb területe, az alapellátás része, az elmegyógyászati ágyak az egyes országok kórházi ágyszámának 10–30%-át teszik ki

-         feladata a gyakori elmekórtani képek (depresszió, mániás-depressziós elmezavar, neurózis, hisztéria, skizofrénia, neurasztenia) azonosítása és gyógyítása

-         különböző ágai, szakterületei vannak, pl gyermekpszichiátria, a gyógymódok egy része (pl pszichoterápia), használatosak az orvoslásban és a személyiségfejlesztésben

-         része a mentálhigiénia, a lelki egészségvédelem több tudományágból tevődik össze, sajátos, interdiszciplináris terület

-         időszakosan a gyógykezelés érdekében korlátozza a személyi szabadságot (kényszerbeutalás, zárt osztály, törvényszéki elmemegfigyelés stb.), és ebben a visszaélés lehetősége rejlik, fontosak tehát a jogi szabályozás és garanciák

Pszichoterápia:

-         ’lelki gyógymód’: pszichológiai eszközökkel, kommunikáción át történő gyógymód, amely főleg az elmegyógyászatban használatos, elsősorban idegi megbetegedések kezelésére

-         a klasszikus egyéni terápia mellett használatos a csoportos forma (csoport~, pszichodráma), de létezik pár-, család- és rendszerterápia is

-         legrégibb irányzata a szuggesztió és hipnózis ma is él, és sokféle új változata van (pl. Erickson-féle hipnoterápiás irányzat, kommunikációs terápiák, neurolingvisztikus programozás stb), a pszichoanalízis ún. feltáró vagy mély terápia, amely kétszemélyes, bizalmi légkörben, a meghatározott időn (általában ötven percen) át tartó ülések rendszeres folyamatában zajlik, a beteg díványon fekszik, a terapeuta mögötte ül, a beteg kimondja szabad asszociációit, ezeket az analitikus időnként értelmezi, különös tekintettel a beteg közléseire, a terapeutához való érzelmi viszonyra (áttétel, indulatáttétel

-         pszichodráma: színjátékszerűen jelenítik meg a lelki problémákat, és a csoportfoglalkozásokban nemcsak saját bajaik szerepeit játsszák el a résztvevők, hanem mások lelki drámáinak szereplőivé is válnak, e terápiában nagy a feszültséglevezetés, a katarzis

-         viselkedésterápia: a viselkedéstan (behaviorizmus) elméleti alapjaira épül és a tanuláselméleti szabályokkal hat, lényege a hibás magatartásmódok tanult mechanizmusainak lebontása és helyettük új, egészséges viselkedésminták kialakítása, általában fokozatos gyakorlás, ingerexpozíció a terápia lényege, mindig konkrét tünetekre irányul, míg a hagyományos terápiák ált. tünetegyütteseket, ill. kórképeket vesznek célba

-         sok terápiás módszer esetében nem bizonyítható a hatékonyság, minden ~s irányzat hosszú képzési folyamatot igényel, rendszerint a terapeutának magának is meg kell tapasztalnia a terápiás folyamatot és a terápiás munka először segítő ellenőrzés mellett folyik

-         sokban hozzájárult a lelki egészségmegőrzés (mentálhigénia) kialakulásához