Szociális tanuláselméleti nézőpont

Albert Bandura:

-         elmélete a szociális összefüggésben kialakuló illetve módosuló viselkedést vizsgálja

-         Skinnerhez hasonlóan azt állítja, hogy a viselkedés, normális illetve deviáns megnyilvánulásaiban egyaránt, tanult reakció

-         elismeri, hogy számos viselkedés a közvetlen megerősítés hatására alakul ki, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csaknem minden viselkedési forma megtanulható a közvetlen megerősítés hiányában is, mégpedig a megfigyeléses tanulás révén

-         mások viselkedésének és a viselkedés következményeinek megfigyelése alapján megtanuljuk, hogy hasonló viselkedés hasonló következménnyel fog járni → ez nem közvetlen tapasztalat, hanem közvetett megerősítés

-         nem zárja ki a viselkedést belülről befolyásoló változókat, szerinte a kogníció vagy gondolkodás meghatározza a megfigyeléses tanulás mikéntjét, egy személy nem automatikusan másolja le és reprodukálja a látott viselkedést, hanem tudatosan és szabadon dönt arról, hogy hasonlóan cselekedjen-e vagy sem

-         a közvetett megerősítés által történő tanulás feltételezi, hogy a személy előrevetíti és felbecsüli a már másoknál megfigyelt, de közvetlenül még nem tapasztalt következményeket, ezáltal a személy szabályozni és irányítani képes a saját viselkedését

1.      Utánzás: a megfigyeléses tanulás alapja

-         Bandura nem becsüli le a közvetlen megerősítés jelentőségét a viselkedés módosításában, de tagadja, hogy a tanulás kizárólag ezen a módon következhet be, szerinte a megerősítés nem eléggé hatékony, időigényes és veszélyes is lehet (pl közlekedés, úszás, autóvezetés)

-         a viselkedés legtöbb formája megtanulható egyszerű utánzással → a személy megfigyeli, majd reprodukálja mások viselkedését

♠ A híres Bobo-doll kísérletben a kiscsoport tagjai utánozták a modell agresszív viselkedését függetlenül attól, hogy élő, filmben vagy rajzfilmben szereplő modellt figyeltek meg. A kontrollcsoporthoz viszonyítva a viselkedésük kétszer annyi agresszív elemet tartalmazott.

2.      Utánzás és gyakorlás:

-         a mozgás reprodukálásának folyamata valósítja meg a szimbolikus reprezentáció átfordítását konkrét viselkedéssé, számos viselkedés esetén szükség van a mozgás begyakorlására és finomítására is, pl. írás, vezetés, úszás és minden komplex készség

3.      Ösztönzés, motiválás:

-         a megfigyelt viselkedés gyors és pontos reprodukálására készteti a személyt, amennyiben elégségesek

-         a motiváló tényezők úgy hatnak, hogy a személy előrevetíti az adott viselkedés pozitív vagy negatív következményét, annak megfigyelése, hogy a modell, viselkedése eredményeként jutalmat kapott vagy büntetést került el, erőteljesen ösztönzi az adott viselkedés megtanulását

Az utánzás fejlődési szakaszai:

-         csecsemőkorban a megfigyeléses tanulás az azonnali utánzásra korlátozódik, náluk ugyanis még nem fejlődtek ki a kognitív funkciók, különösen a képzeleti és verbális reprezentáció, amelyek a késleltetett utánzás alapjai

-         2 éves kor után a gyermekek képessé válnak arra, hogy a megfigyelt viselkedést egy bizonyos idő után reprodukálják

-         csecsemőknél és gyerekeknél a megerősítést fizikai ingerek képviselik (táplálék, büntetés, érzelmek), idősebb korban a megerősítést mások helyeslése vagy helytelenítése jelenti

-         a külső megerősítések idővel beépülnek a személyiségbe, belsővé válnak és az önmegerősítés (jutalmazás vagy büntetés) eszközeivé válnak

A tanult viselkedés megváltoztatása, módosítása:

-         ha a viselkedés a megfigyeléses tanulás szabályai szerint alakul ki, akkor lehetséges a viselkedés megváltoztatása vagy újratanulása is → ez a viselkedésterápia kiindulópontja

-         a nem megfelelő, deviáns, destruktív viselkedési formákat semlegesíteni lehet és új, megfelelő viselkedéssel lehet őket helyettesíteni

-         Bandura nem foglalkozik a tudattalan konfliktusokkal, elfojtásokkal hiszen szerinte a deviáns személyiség kialakulását az inadekvát viselkedések megtanulása okozza, ezért a terápia a viselkedés megváltoztatására irányul → a tünetet kezelni annyi, mint a rendellenességet kezelni, a kettő egy és ugyanaz

-         a terápiában a kliensnek bemutatják a félelemkeltő vagy fenyegető szituációkkal való megbirkózás módozatait (élőben vagy filmen), a rejtett utánzás módszere esetén a személyeknek el kell képzelniük félelemkeltő helyzettel megbirkózó személyt, a modell viselkedésének megfigyelése hatékonyan csökkenti a hasonló helyzetektől való félelmet (pl. kutyáktól vagy kígyóktól), még hatékonyabb a terápia, ha a személyek aktív, irányított részvételnek vetik alá magukat, vagyis fokozatosan bevonódnak a félelemkeltő helyzetbe, majd a modell irányításával sikerül megbirkózniuk vele

-         Bandura hangsúlyozza, hogy a kognitív változók is módosulnak, elsősorban az önértékelés, a sikeres terápia nemcsak adekvát viselkedéssel helyettesíti az inadekvát viselkedést, hanem növeli a személy önértékelését is

Bandura emberképe:

-         a viselkedést egyaránt szabályozza a személyiség (a kognitív folyamatok révén) és a környezet (a szociális ingerek, események révén) → kölcsönös determinizmus

-         az egyén nem automatikusan reagál a külső ingerekre, hanem a következmények előrevetítése és felbecsülése után aktiválja a válaszokat

-         az egyén képes arra, hogy értékelje a viselkedés hatásait és hogy ennek alapján meghatározza, milyen helyzetben melyik a megfelelő viselkedés

-         a viselkedés önszabályozó megközelítése optimista emberképet vetít, Bandura szerint az egyén képes részben átalakítani a környezetét, a deviáns viselkedés nem más, mint rossz szokások együttese, amelyek tanulás útján jöttek létre, és ugyanolyan módszerrel meg is változtathatóak

-         Bandura szerint a genetikailag meghatározott sajátosságok (fizikai, fejlődés, testfelépítés, megjelenés) befolyásolhatják a megerősítés módjait, különösen gyerekeknél

-         kihangsúlyozza a gyerekkori tapasztalatok jelentőségét és nagyobb befolyást tulajdonít nekik a viselkedés kialakulásában, mint a felnőttkori tapasztalatoknak (a teljesítmény-elvárások, önértékelés, fogalmaink a helyes - helytelem viselkedésről)

-         az egyénnek az élete folyamán olyan viselkedési standardokat és teljesítmény-elvárásokat kell kialakítania, amely reális a múltbeli tapasztalatokhoz viszonyítva, és amely lehetővé teszi az önértékelés optimális szintjének fenntartását.

Bírálatok, kritikák:

1.      a viselkedés külső aspektusainak túlhangsúlyozása és a tudatos/tudattalan motivációk, érzelmek, konfliktusok elhanyagolása;

2.      a fentiek következményeként a terápia tüneti kezelése; a tünetek megszűnhetnek ugyan, de később bármikor megjelenhetnek újra, mivel a tulajdonképpeni ok kezeletlen maradt;

3.      elégtelen magyarázatok arra vonatkozóan, hogy miként befolyásolják a viselkedést a kognitív változók, hogy milyen mechanizmusok és folyamatok révén érvényesítik a befolyásukat a viselkedésszabályozásban