A humanisztikus pszichológia személyiségértelmezése – Rogers, Maslow

-         az 1900-as évek közepéig két "nagy erő" uralkodott a pszichológiában: a behaviorizmus és a pszichoanalízis

-         az első nagy erőt a kondicionált reflexek körülírása, tanulmányozása jelentette, melyeket Pavlov laboratóriumi körülmények között idézett elő, empirikusan vizsgált és számszerűsített

-         tézisük: állandó környezeti hatásoknak vagyunk kitéve, és az ingerek a szervezet részéről kiváltanak valamilyen kondicionált választ, figyelmen kívül hagytak olyan központi fogalmakat, mint tudat, akarat, szándék

-         a második nagy erő gyökerei a Freudi pszichoanalízisből találhatóak, követői Alfred Adler, Erik Erikson, Erich Fromm, Karen Horney, C. G. Jung → főként a dinamikus tudattalanra összpontosítottak, szerintük az egészséges személyiség elengedhetetlen feltétele, hogy a mély, rejtett tudattartalmak egyesüljenek a tudatos tudattal, az emberi viselkedés fő meghatározója ezek alapján a tudattalan

-         1950-es évek második felétől kezdett kialakulni az ún. "harmadik nagy erő" → ’57-ben és ’58-ban Abraham Maslow kezdeményezésére Detroitban 2 pszichológus találkozó → megpróbálták egy sokkal emberközpontúbb pszichológia alapjait letenni, elutasították a nem emberközpontú pszichológiai nézeteket melyekben az embereket egyszerű reflexgépnek, vagy sötét erők által vezéreltnek tekintették, melyekben egyszerű állatkísérletek eredményeit terjesztették ki személyekre, vagy egyszerű ösztönlényeknek tekintették őket, olyan témákat helyeztek előtérbe mint az Én, önmegvalósítás, egészség, kreativitás, individualitás

-         formálisan a humanisztikus pszichológia 1961-ben alakult meg, a „harmadik erő” fontossága abban rejlik, hogy végre az embert embernek tekinti, kiemeli az emberi értékeket, az öntudatot, melyet az első két erő figyelmen kívül hagyott

-         értékorientáció, mely egy reményteljes, konstruktív nézőpontot nyújt az emberi lények megismeréséhez, az emberek lényeges képességeit emeli ki, melyek értelmében önmaguk által meghatározott, öndeterminált lények

-         a szándékosság valamint az etikai értékek erős pszichológiai erők, melyek az emberi viselkedésben nyernek kifejezést, szabad akaratából cselekszik, viszont elismerik, hogy az emberi elmét befolyásolják a környezeti hatások és tudattalan folyamatok

-         képviselői azonban túllépnek ezen és kiemelik az emberi méltóságot és értéket, a tudatos képességet arra, hogy személyes kompetenciákat illetve önmegbecsülést alakítsunk ki

-         olyan terápiák kifejlesztését tette lehetővé melyek fejlesztik, kialakítják a személyes és interperszonális készségeket, és ezáltal életminőség-javító szerepük van, céljuk: az önelfogadás bátorítása, a személyes értékek feltárása és kiaknázása, az egyedit hangsúlyozzák, kutatási tárgya: a megismételhetetlen emberi lény

Abraham Maslow:

-         személyiségelmélete az emberi szükségletekre vonatkozik, melyek mint a cselekvés hajtóerői hatnak

-         szerinte az emberi lények viselkedését ki nem elégített szükségletek motiválják, és bizonyos alsóbbrendű szükségleteket ki kell elégíteni mielőtt a felsőbbrendű szükségletek kielégítésére sor kerülne

-         kiemelkedő személyeket célzott meg, mint Einstein, Elenaor Roosevelt és mások

-         Maslow szükséglet-hierarchiája alternatívaként jelenik meg a freudi és skinneri determinizmus mellett

-         általános típusú szükségletek léteznek (fiziológiai, biztonsági, szeretet és megbecsülés), melyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a személy nagylelkűen, egocentrizmus nélkül tudjon cselekedni

-         a  szükségletek mint előfeltételek hatnak, rendelkezünk minden adott pillanatban egy domináns szükséglettel, amelynek maximáis hatása van a viselkedésre

-         Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek képzelt el

Fiziológiás szükségletek:
A legalapvetőbb szükségletek, olyan elemekhez kötődnek, mint levegő, élelem, alvás, víz stb. Amennyiben ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, betegnek, ingerlékenynek és kényelmetlenül érezzük magunkat, fájdalmaink vannak, ezek az érzések a minél hamarabbi homeosztázis visszaállítására irányítanak bennünket. Maslow szerint más dolgokra való (munka, szórakozás stb.) gondolás, más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen szükségletek kielégítése után történhet.

Biztonsági szükségletek:
Mind az állatvilágban mind az emberek esetében alapvető szükséglet az, hogy biztonságban érezze otthonát, saját magát és utódait. Evolúciós szempontból a faj- és az egyedfenntartást jelöli, éppen ezért szoros összefüggést mutat az agresszivitással. Az agresszivitás az etológusok magyarázatában nem más, mint saját magunk vagy a faj biztonságát célzó eljárás. Az emberek esetében a biztonsági szükségletek az otthonra illetve a családra terjednek ki. Amennyiben valaki veszélyeztetve érzi saját vagy családtagjai biztonságát, ez a szükséglete válik uralkodóvá.

Szeretet iránti szükséglet:
Ez a szükséglet magába foglalja a valahová való tartozás igényét. Az emberek alapvető kívánsága, hogy valamilyen társadalmi csoportosulásokhoz tartozzanak: iskolai baráti társaság, vallási csoportok, klubok, család stb. Szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, mások szeretnek és elfogadnak minket.
A szeretet iránti szükséglet alapjait mind a pszichoanalitikus iskola, mind a behaviorista iskola képviselői kutatták, a központi kérdés a gyermeki ragaszkodás kialakulásának mechanizmusa volt.

Köhler kísérlete → kis majmokat születésük pillanatában elválasztották anyjuktól és egy olyan ketrecbe helyezték, melyben egy "szőranya" és egy "drótanya" volt elhelyezve. A kismajom táplálékot mindig a drótanyán kapott. A kísérletben azt vizsgálták, hogy mennyi időt tölt az egyes bábukon. Az eredmények azt mutatták, hogy a nap nagy részét a kismajom a szőranyán tölti, gyakorlatilag csak enni jár át a drótanyára. Ebből arra következtethetünk, hogy a saját fajtársainkhoz történő ragaszkodás mint alapösztön jelenik meg, nem kapcsolódik különböző megerősítésekhez.

Megbecsülés iránti szükséglet:
A megbecsülés-iránti szükséglet két típusát különíthetjük el. Az első az önmegbecsülés, mely a feladatok teljesítéséből illetve a kompetencia érzésből fakad. A második típusa a környezet részéről nyújtott figyelemre illetve elismerésre vonatkozik. Minden ember számára fontos, hogy kompetensnek érezze magát, s összefüggően a szeretet iránti szükséglettel elvárja, hogy mások odafigyeljenek rá - ez hatalmat biztosít számára. Azok a személyek, akiknek a megbecsülés, hatalom iránti szükségleteik valamilyen módon akadályozva vannak, olyan tevékenységekben keresnek kompenzálást, mint az autóvezetés; gyorsan és agresszíven vezetnek, ilyenkor kompetensnek érzik magukat.

Önmegvalósítás iránti szükséglet:
Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobby), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. Összefoglalva, maradandót úgy tudsz alkotni, ha írsz egy könyvet, gyerekeid lesznek vagy ültetsz egy fát.

Carl R. Rogers fenomenológiai elmélete

-         Carl Rogers 1902-ben született az Egyesült Államokban

-         akarata ellenére mezőgazdasági főiskolára küldik tanulni, munkásságában valószínűleg a kora gyermeki és ifjúkori negatív tapasztalatai miatt tulajdonított nagy jelentőséget az énnek, az egyén szándékainak, önmegvalósítási törekvéseinek

-         központi szerepet az énképnek tulajdonít

Énkép:

-         lényegében azon érzéseknek, érzelmeknek, attitűdöknek a belső sémája, amelyeket a személy sajátjainak tart

-         kialakulása szociális környezethez kötött, mivel szociális interakcióink révén jön létre, a személy csak másokkal való összehasonlítás révén tudja megítélni saját értékeit

-         a ki vagyok én, milyen vagyok én kérdésekre a választ a szociális interakciókból érkező visszajelzések révén lehet megtalálni

Én-ideál:

-         ez az a személy, akinek az ember látni szeretné önmagát, azokat az érzéseket, érzelmeket, attitűdöket tartalmazza, melyeket az egyén sajátjának szeretne

-         a harmonikus személyiség feltétele, hogy az énkép és az én-ideál minél közelebb legyenek egymáshoz, hogy a személy olyannak lássa magát, ami valójában lenni szeretne

Organizmus:

-         a teljes egyént Rogers organizmusnak nevezi

-         szükségleteinek kielégítésére törekszik, célja az önmegvalósítás

-         minden helyzetben az organizmus valamilyen módon reagál a környezet ingereire és ez összhangban kell legyen azzal, ahogyan az énkép reagálni szeretne

-         ha valaki állandóan énképének ellentmondóan cselekszik, akkor érzelmi egyensúlya megbomlik, feszültség keletkezik, az egészséges személyiség rogersi értelmezésben kongruensen cselekszik, tehát énazonos marad, probléma abban az esetben következik be, amikor az organizmus nem úgy cselekszik, mint ahogyan azt a személy énképében előrevetíti

Rogers elmélete:

-         végső soron nem is személyiségelmélet, hanem egy életstílus leírása, illetve egy terápiás eljárás körvonalazása, teljesen átfogalmazta a pszichoterápiák célját, kiemelte az emberek olyan képességeit, mint a döntési képesség, önmegvalósítás, szándék, akarat stb.

-         a minden emberben rejlő pozitív tulajdonságokat kívánja kiemelni, felhívja a figyelmet arra, hogy minden ember alapvetően pozitív irányultságú, a tapasztalat határozza meg az életminőséget, azt kell kifejezésre juttatni, ami egyedi bennünk

-         az empátiát hangsúlyozza, vagyis azt, hogy megértsük a másik személyek indítékait, motivációit, kívánságait és viselkedésünk legyen összhangban

Terápiájának alapelve:

-         nem segít az, ha huzamosabb ideig olyan viselkedésformák alkalmazására próbáljuk meg rávenni a személyeket, melyek nem egyeztethetőek össze énképével, belső értékeivel, normarendszerével

Terápia célja:

-         nem a viselkedésváltozás elérése, hanem az önelfogadás biztosítása

-         terápiának nincs egy forgatókönyve, ez egyénre szabott, egyedi megismételhetetlen tapasztalat