ÉN pszichológiai értelmezése- a különböző nézőpontok magyarázatai

ÉN:

-         Id (ösztön-én): minden ösztön energiaforrása, az emberi működéshez szükséges energia, az élet és halál vagy szexuális és agresszív ösztönökben tartózkodik, és ez az Id része, az örömelv alapján működik, célja az örömszerzés, és a fájdalom elkerülése, minden esetben rögtöni és teljes kielégülésre vágyik, nem fogad el kompromisszumokat, nem tolerálja a frusztrációt és az ösztönenergiák nem gátolhatóak, nem akadályozhatóak, nem fogadja el, nem vesz tudomást a realitásról, amennyiben nem tud cselekedni, olyan kiegészítő tevékenységekre irányul, mint az álom, a képzelődés, nem tud különbséget tenni az álom és valóság között, működéséből hiányzik a logikus következtetés, érték, etika és morál, követelőző, logikátlan, impulzív, aszociális, öncélú és vak

-         Ego (én): a realitást keresi, az Id számára biztosítja azokat a társadalmi kereteket, melyek segítségével az ösztönkésztetések kielégülést nyernek, nem azonnali megoldást kínál, hanem megtalálja azokat a lehetőségeket melyek révén az Id kilengéseit, kicsapongásait szabályozni tudja, a realitás-elv vezérli az ösztönök kielégítését, addig halasztja, míg maximális örömöt nyer a legkevesebb fájdalommal és a legkevesebb negatív következménnyel, képes megkülönböztetni a vágyakat, a kívánságokat, a fantáziát a realitástól, tűri a feszültséget, kompromisszumra képes és változik az idők folyamán

-         Super Ego (felettes én): teljesen szemben áll az Id-el, azokat a morális, etikai normákat tartalmazza, melyek a személy sajátjai, és a társadalmi együttélés elengedhetetlen feltételei, feladata, hogy a viselkedést a társadalmi szabályok szerint irányítsa, jutalmat ígér a jó viselkedések számára és büntetést a negatív viselkedések számára, az egyén erkölcsi normáit, értékeit, a társadalmi szabályokat a szüleitől sajátítja el, megszegésük bűntudatot eredményez, néhány személy esetében a super ego nagyon primitív szinten működhet, nem tudja elkülöníteni a gondolatokat a tényleges cselekvésektől, és már akkor is bűntudatot érez, ha tiltott eseményre, viselkedésre gondol, 2 dimenzió mentén működik. jó vagy rossz, illetve fehér-fekete átmenetet nem tud elképzelni

Az én:

1)      Önmegerősítés:

-         ugyanolyan fontos lehet, mint a mások által alkalmazott megerősítés, különösen nagyobb gyerekeknél és a felnőtteknél

-         az emberek a tevékenységük során gyakran állítanak maguk elé elvárási szinteket, majd megjutalmazzák vagy megbüntetik magukat az elvárások teljesítéséért, felülmúlásáért vagy várakozáson aluli teljesítményükért

-         az önjutalmazás az elégedettség vagy büszkeség érzését kelti, az önbüntetés pedig szégyenkezésben, önvádban, depresszióban nyilvánul meg

2)      Énhatékonyság:

-         az önbecsülést és önértékelést fejezi ki

-         az alacsony önértékelésű (énhatékonyságú) személyek tehetetlennek érzik magukat, képtelennek arra, hogy befolyásolják az eseményeket, vagy a körülményeket, könnyen feladják, ha akadályba ütköznek a feladatteljesítés közben

-         a magas önértékelésű személyek úgy érzik, hogy képesek hatékonyan befolyásolni életük eseményeit, megpróbálják elhárítani az akadályokat és sokkal hosszabb ideig képesek erőfeszítésre és kitartásra a feladat megoldása érdekében

-         a nők és férfiak között különbségek vannak az önértékelésben, ami abban állt, hogy hogyan ítélték meg saját képességeiket

Bandura szerint az (énhatékonyság) önértékelés négy információforrásra támaszkodik:

1.      Az elért teljesítmény a legfontosabb információ. Az előző sikeres tapasztalatok mutatják meg a személy képességeit és kompetenciáját. Az előző sikerek erősítik az önértékelést, az előző kudarcok (különösen az ismétlődő kudarcok) csökkentik az önértékelést.

2.      A közvetett tapasztalatok, vagyis a mások sikerének megfigyelése erősíti az önbecsülést, különösen ha magunknak a megfigyelt személyéhez hasonló képességeket tulajdonítunk.

3.      A verbális meggyőzés arra vonatkozik, hogy az adott személy rendelkezik a sikerhez szükséges képességekkel. Ezt az önérték-fokozó módszert gyakran alkalmazzák szülők, tanárok, barátok, terapeuták.

4.      Fontos, hogy senkinek ne próbáljunk irreális, a valóságtól nagyon távol eső képességeket tulajdonítani.

Freud pszichoanalitikus nézete:

-         kezdetben a szexuális ösztönöket emelte ki, később a halálösztönnek tulajdonított nagyobb szerepet, mely önmagunk elpusztítására irányul

-         alapgondolat: minden szerves anyag igyekszik visszajutni szervetlen állapotába, később úgy tekintette, hogy ezek az agresszív ösztönök mások elpusztítására irányulnak, és szerinte minden emberben nagy a késztetés a pusztításra, irtásra (világháború)

-         pszichoszexuális fejlődés szakaszai → a különböző szakaszokban megoldatlan konfliktusok felnőttkori hatásainak körülírása, minden fejlődési szakaszban a gyermek örömforrása valamelyik testrészéhez kapcsolódik, szükségleteinek kielégítését e testrész ingerlése jelenti

Freud 5 fejlődési szakasza: → amennyiben a gyereknek nem sikerül megoldania az adott szakaszban jelentkező konfliktusait, fixálódik és jelentheti az okát a későbbi megbetegedéseknek

1.      Orális szakasz → 0-2 év: Ebben a szakaszban a gyermek örömforrása a szája és a száj környéki területek. Itt kapja a táplálékot, mely túlélését biztosítja. Amennyiben a gyereknek nem elégítik ki szisztematikusan szükségleteit, nem akkor etetik, amikor ténylegesen éhes, fixálódik e szakaszban. Freud szerint a felnőttkori verbális agresszivitás gyökerei e szakasz megoldatlan konfliktusaiba keresendők.

2.      Anális szakasz → 2-3 év: Ebben a szakaszban a konfliktus helyzetet az ürítés illetve a visszatartás jelentik. Aki ebből a szakaszból hordoz magával megoldatlan konfliktusokat, később antiszociálissá válhat.

3.      Fallikus szakasz → 4-5 év: Ebben a szakaszban a gyermekek érdeklődése fokozatosan a nemi szervekre tevődik át, ekkor fedezik fel a kisfiúk, hogy fiúk, a lányok pedig azt, hogy ők lányok. A kritikus pontot fiúknál az Ödipusz-konfliktus míg, lányoknál az Elektra-komplexus jelenti. Freud értelmezésében a gyermekek szerelmesek lesznek az ellenkező nemű szüleikbe, a másik szülő irányában pedig féltékenységet éreznek.

4.      Latencia szakasz → 6-13 év: Ezt a szakaszt Freud kevéssé körvonalazta, nem tárta fel azokat a konfliktusokat, kríziseket melyek itt jelennek meg. A gyermek megpróbálja kipróbálni a különböző nemi szerepeket, a lányok babával a fiuk autókkal játszanak, azonos nemű gyermekek kötnek barátságokat.

5.      Genitális szakasz → 13-18 év: Fokozatosan a serdülők figyelme az ellentétes nem fele irányul, kialakulnak az első szerelmi kapcsolatok. Attól függően, hogy a társak hogyan fogadják kezdeményezéseit, kezdődik el a felkészülés a felnőttkori szexuális életre.