^25.10
Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott
temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára.
^25.11
Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák
pedig lakozék a Lakhai Rói [rész 16,14.24,62.] forrásánál.
^25.12
Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli
Hágár a Sára szolgálója szűlt vala Ábrahámnak.
^25.13
Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: [1 Krón.
1,29.] Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.
^25.14
És Misma, Dúmah és Massza.
^25.15
Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.
^25.16
Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban;
tizenkét [rész 17,20.] fejedelem az ő nemzetségök szerint.
^25.17
Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendő. És
kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez.
^25.18
Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a
merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával [rész 16,12.] szemben esett
az ő <lakása>.
^25.19
Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé
Izsákot.
^25.20
Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a
Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való
Lábánnak húgát.
^25.21
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és
az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék [Róm. 9,10.] Rebeka, az ő
felesége.
^25.22
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van,
miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
^25.23
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik
ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik
szolgál a kisebbiknek.
^25.24
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő
méhében.
^25.25
És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak;
azért nevezék nevét Ézsaúnak.
^25.26
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú [Hós, 12,3.] sarkába
fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős
vala, a mikor ezek születének.
^25.27
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember
vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
^25.28
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad;
Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
^25.29
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a
mezőről,
^25.30
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt
vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
^25.31
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
^25.32
És monda Ézsaú; [Ésa. 22,13.] Ímé én halni járok, mire való hát nékem az
én elsőszülöttségem?
^25.33
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki
[Zsid. 12,16.] és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
^25.34
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék,
és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
^26.1
Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, [rész 12,10.] mely
Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok
királyához Gérárba.
^26.2
Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá
Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.
^26.3
Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert
tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem
az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
^26.4
És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak
adom mind ezeket a földeket: és [rész 12,3.22,18.] megáldatnak a te
magodban a földnek minden nemzetségei;
^26.5
Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a
megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
^26.6
Lakozék azért Izsák Gérárban.
^26.7
És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének,
azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem;
<gondolván:> nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért,
mivelhogy szép ábrázatú ő.
^26.8
És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az
ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével.
^26.9
Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan
mondhattad <tehát:> húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám,
netalán még meg kell halnom miatta.
^26.10
És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy
feleségeddel nem hált valaki a nép közűl, és bűnt hoztál volna mi reánk.
^26.11
Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az
embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.
^26.12
És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben [Luk.
8,8.] száz annyia, mert megáldá őt az Úr.
^26.13
És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban,
mígnem igen nagygyá lőn.
^26.14
És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért
reá a Filiszteusok.
^26.15
És mindazokat a kútakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő
atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték
azokat földdel.
^26.16
És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá
lettél nálunknál.
^26.17
Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott
lakék.
^26.18
És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az ő atyjának
Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a
Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott
vala azoknak az ő atyja.
^26.19
Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására
akadának ott.
^26.20
Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a
víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala ő
vele.
^26.21
Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának
nevezé.
^26.22
És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének;
azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az
Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.
^26.23
Felméne pedig onnan Beérsebába.
^26.24
És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a
te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged,
és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
^26.25
Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott
az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.
^26.26
Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg
Pikhól az ő hadvezére.
^26.27
És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s
elűztetek magatok közűl?
^26.28
Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk:
legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet
teveled,
^26.29
Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és
a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el
magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
^26.30
Akkor [rész 31,54.] vendégséget szerze nékik és evének és ivának.
^26.31
Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák,
és elmenének ő tőle békességgel.
^26.32
Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút
felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
^26.33
S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e
mai napig.
^26.34
És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a
Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.
^26.35
És ők [rész 27,46.] valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége.
^27.1
És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira
meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút,
és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
^27.2
És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
^27.3
Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és
menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.
^27.4
És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy
egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.
^27.5
Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint
elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
^27.6
Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla
bátyádnak Ézsaúnak mondván:
^27.7
Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy
egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
^27.8
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
^27.9
Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a
javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt,
a mint ő szereti.
^27.10
Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg,
minekelőtte meghal.
^27.11
Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös
ember, én pedig sima vagyok.
^27.12
Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami
csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
^27.13
És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass
az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
^27.14
Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt
készíte, a mint szereti vala az ő atyja.
^27.15
És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő
nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.
^27.16
A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának
simaságát.
^27.17
És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő
fiának kezébe.
^27.18
És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki
vagy te fiam?
^27.19
Monda Jákób az ő atyjának: Én <vagyok> Ézsaú a te elsőszülötted, aképen
cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél
vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
^27.20
És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam?
És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
^27.21
És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg
fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
^27.22
Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt,
monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
^27.23
És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az
ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.
^27.24
És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
^27.25
Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy
megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és
ivék.
^27.26
Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg
engem.
^27.27
Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá
őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a
melyet megáldott az Úr.
^27.28
Adjon [Zsid. 11,20.] az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld
kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
^27.29
Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr
a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. [rész
12,3.] Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
^27.30
És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy
kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú
is megjöve vadászásából.
^27.31
És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának:
Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg
engem a te lelked.
^27.32
És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a
te elsőszülött fiad Ézsaú.
^27.33
Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a
ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te
megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
^27.34
A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves
kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
^27.35
Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te
áldásodat.
^27.36
Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben
csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat [rész
25,33.] vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
^27.37
Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden
atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit
míveljek azért immár veled fiam?
^27.38
Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked
atyám? [Zsid. 12,17.] Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát
Ézsaú és sír vala.
^27.39
Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé [Zsid. 11,10.] kövér
földön lesz lakásod, és <részed lesz> az ég harmatjából onnan felűl;
^27.40
És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene
támadsz, letöröd igáját nyakadról.
^27.41
Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala
őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: [Abd. 1,10.] Közelgetnek az
én atyámért való gyásznak napjai, és <akkor> megölöm az én öcsémet
Jákóbot.
^27.42
Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak
beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda
néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
^27.43
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz
az én bátyámhoz Háránba,
^27.44
És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
^27.45
Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit
rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért
fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
^27.46
Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam [rész 26,35.28,8.] életemet a
Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz
feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek
nékem az élet?
^28.1
Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és
mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
^28.2
Kelj fel, [Hós. 12,12.] menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád
atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád
bátyjának leányai közűl.
^28.3
A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg
téged, hogy népek sokaságává légy;
^28.4
És [Csel. 7,5.] adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak
te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény
voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
^28.5
Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a
Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
^28.6
És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt
Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja
vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai
közűl;
^28.7
És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment
Mésopotámiába;
^28.8
És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő
atyjának:
^28.9
Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez
Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
^28.10
Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
^28.11
És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn
egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a
helyen.
^28.12
És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje
az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai [Ján. 1,52.] fel- és
alájárnak vala azon.
^28.13
És [rész 35,1.48,3.] ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én <vagyok> az
Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a
melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
^28.14
És [rész 13,16.] a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és
terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te [rész
12,3.18,18.22,18.26,4.] benned és a te magodban áldatnak meg a föld
minden nemzetségei.
^28.15
És ímé én veled <vagyok>, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és
visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem
teljesítem a mit néked mondtam.
^28.16
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és
én nem tudtam.
^28.17
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb
ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
^28.18
És felkele Jákób reggel, [rész 31,13.] és vevé azt a követ, melyet feje
alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és [rész 35,14.] olajat önte
annak tetejére;
^28.19
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak
a városnak neve.
^28.20
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem
ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl
ruhát adánd nékem;
^28.21
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az
én Istenem;
^28.22
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és
valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
^29.1
Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
^29.2
És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh
hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak
száján nagy kő vala:
^29.3
Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút
szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút
szájára.
^29.4
És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának:
Háránból valók vagyunk.
^29.5
És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének:
Ismerjük.
^29.6
Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van,
és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.
^29.7
És monda <Jákób:> Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy
betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek,
legeltessetek.
^29.8
Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem
verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a
juhokat.
^29.9
Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival,
melyeket legeltet vala.
^29.10
S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának
leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és
elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja
bátyjának juhait.
^29.11
És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval [rész 33,4.] síra.
^29.12
S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy
Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
^29.13
És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa,
megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket
elbeszéle Lábánnak.
^29.14
És monda néki Lábán: Bizony én [Bir. 9,2.] csontom és testem vagy te! És
nála lakék egy hónapig,
^29.15
És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy
atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
^29.16
Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek
neve Rákhel.
^29.17
Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép
tekintetű vala.
^29.18
Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak [Hós. 12,12.]
téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
^29.19
És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én
nálam.
^29.20
Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak
tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
^29.21
És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én
időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
^29.22
És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
^29.23
Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő
hozzá.
^29.24
És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.
^29.25
És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én
velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg
engem?
^29.26
Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a
nagyobbik előtt.
^29.27
Töltsd ki ennek [Bir. 14,12.17.] hetét, azután amazt is néked adjuk a
szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
^29.28
Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá
Rákhelt, az ő leányát feleségűl.
^29.29
És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy
néki szolgálója legyen.
^29.30
És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és
szolgála ő nála még más hét esztendeig.
^29.31
És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel
pedig magtalan vala.
^29.32
Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek,
mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már
szeretni fog engem az én férjem.
^29.33
Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta
az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét
Simeonnak.
^29.34
És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog
hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét
Lévinek.
^29.35
És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az
Úrnak; azért nevezé nevét [Máté 1,2.] Júdának, és megszűnék a szűléstől.
^30.1
És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő
nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem,
meghalok.
^30.2
Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten
<vagyok-é> én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.
^30.3
És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az
én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.
^30.4
Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.
^30.5
És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.
^30.6
És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat,
és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
^30.7
Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat
is Jákóbnak.
^30.8
És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és
győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
^30.9
Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját
Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl.
^30.10
És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
^30.11
És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!
^30.12
És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
^30.13
És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az
asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
^30.14
És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s
vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem
kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
^30.15
Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én
férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda
Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
^30.16
Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám
jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon
éjszaka.
^30.17
És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak
ötödik fiat.
^30.18
És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek
adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
^30.19
És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak.
^30.20
És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már
velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét
Zebulonnak.
^30.21
Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.
^30.22
Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és
megnyitá az ő méhét.
^30.23
És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én
gyalázatomat.
^30.24
És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.
^30.25
És lőn, a mint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak:
Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
^30.26
Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak
téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel
szolgáltalak téged.
^30.27
És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy
sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.
^30.28
És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
^30.29
Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett
nálam a te jószágod.
^30.30
Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr
téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért
is?
^30.31
És monda <Lábán:> Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit;
juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
^30.32
Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt
kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát
és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen <ez> az én bérem.
^30.33
S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz,
becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék,
s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
^30.34
És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
^30.35
Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és
minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség
vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá.
^30.36
És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig
legelteti vala Lábán egyéb juhait.
^30.37
És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá
azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.
^30.38
És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az
itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal,
hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
^30.39
És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat,
pettyegetetteket és tarkákat.
^30.40
Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját
arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze
magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
^30.41
És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób
a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva
foganjanak.
^30.42
De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi
lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
^30.43
És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha,
szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
^31.1
És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije
volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e
gazdagságot.
^31.2
És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint
annakelőtte.
^31.3
Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg [vers 13.] atyáid földére, a te
rokonságod közé, és veled lészek.
^31.4
Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő
nyájához.
^31.5
És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint
ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
^31.6
Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
^31.7
De atyátok engem megcsalt s tízszer [vers 41.] is megváltoztatta
béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
^31.8
Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind
pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek
a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
^31.9
Így vette el [vers 16.] Isten atyátok jószágát és nékem adta.
^31.10
Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom
vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak,
pettyegetettek és tarkák.
^31.11
Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol
vagyok.
^31.12
És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat
hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt
láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.
^31.13
Én [rész 28,18.] vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél
fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről,
és térj vissza szülőföldedre.
^31.14
És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk
valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
^31.15
Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és
értékünket is teljesen megemésztette.
^31.16
Mert mind ez a [vers 9.] gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól,
miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [vers
13.] <azt> cselekedjed.
^31.17
Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
^31.18
És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala;
minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő
atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
^31.19
Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi
bálványokat, melyek atyjánál valának.
^31.20
Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá
tudtára, hogy szökni akar.
^31.21
Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és
Gileád hegye felé tarta.
^31.22
És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
^31.23
Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré
a Gileád hegyén.
^31.24
Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda
néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se [vers 29.] jót, se rosszat ne szólj.
^31.25
Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a
Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
^31.26
És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy [vers 20.] megloptad
szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
^31.27
Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted
nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és
hegedűszóval?
^31.28
És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer
bolondul cselekedtél.
^31.29
Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene
tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz [vers 24.]
magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
^31.30
Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal
kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
^31.31
Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala,
hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.
^31.32
A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen <az>. Atyánkfiai
előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala
Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.
^31.33
Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló
sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a
Rákhel sátorába.
^31.34
Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy
tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort,
és nem találta vala meg <azokat.>
^31.35
Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem
kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem
találá a házi bálványokat.
^31.36
Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és
monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
^31.37
Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija
közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy
tegyenek ítéletet kettőnk között.
^31.38
Immár [vers 41.] húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem
vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
^31.39
A mit a <vad> megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt;
tőlem követelted [2 Móz. 22,12.] a nappal lopottat, mint az éjjel
lopottat is.
^31.40
Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az
álom távol maradt szemeimtől.
^31.41
Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig
szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig
béremet tízszer [vers 7.] is megváltoztattad.
^31.42
Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem
volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, <de> megtekintette
Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett <téged>
tegnap éjjel.
^31.43
Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én
fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit
tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket
szűltek?
^31.44
Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen
bizonyságul közöttem és közötted.
^31.45
És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
^31.46
És monda [vers 23.54.] Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És
gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
^31.47
És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
^31.48
És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért
nevezék Gálhédnek.
^31.49
És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te
közötted, a mikor egymástól elválunk.
^31.50
Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több
feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a
bizonyság én közöttem és te közötted.
^31.51
És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet
raktam én közöttem és te közötted,
^31.52
Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én
nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én
hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
^31.53
Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek
ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak
félelmére.
^31.54
Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő
rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
^31.55
Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá
őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.
^32.1
Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
^32.2
És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak
a helynek nevét [Józs. 13,26.] Mahanáimnak.
^32.3
Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir
földébe, Edóm mezőségébe,
^32.4
És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt
mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind
ekkorig.
^32.5
Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim,
azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak
szemeid előtt.
^32.6
És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te
atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
^32.7
Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a
barmokat és a tevéket két seregre osztá.
^32.8
És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt
sereg megszabadul.
^32.9
És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak
Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, [rész
31,13.] a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
^32.10
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a
melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala
által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
^32.11
Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert
félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
^32.12
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat
olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik
sokasága miatt.
^32.13
És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot
Ézsaúnak az ő bátyjának:
^32.14
Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
^32.15
Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot:
húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
^32.16
És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő
szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj
között.
^32.17
És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és
megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek
előtted?
^32.18
Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én
uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is <jön> utánunk.
^32.19
Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a
nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor
vele találkoztok.
^32.20
Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk <jő>; mert így
gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és
azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
^32.21
Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
^32.22
Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és
tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
^32.23
Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét
valamije vala.
^32.24
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele [Hós. 12,3.4.] egy
férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
^32.25
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének
forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele
való tusakodás közben.
^32.26
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda <Jákób>: Nem
bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
^32.27
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
^32.28
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem
Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
^32.29
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te [Bir. 13,17.18.]
nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt
ott.
^32.30
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent
[2 Móz. 33,11.] színről színre, és megszabadult az én lelkem.
^32.31
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít
vala csípőjére.
^32.32
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai
napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
^33.1
Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és
négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel
mellé, és két szolgálója mellé.
^33.2
És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő
gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
^33.3
Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg
bátyjához juta.
^33.4
Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s
megcsókolá őt, és [rész 29,11.] sírának.
^33.5
És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda:
Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten
megajándékozta a te szolgádat.
^33.6
És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
^33.7
Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára
érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
^33.8
És monda <Ézsaú:> Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És
felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
^33.9
És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
^33.10
Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid
előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy
néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
^33.11
Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az
Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És
unszolá őt, és elvevé.
^33.12
És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
^33.13
Felele néki <Jákób>: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és
hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak
egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
^33.14
Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan,
a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése
szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
^33.15
És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem
van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
^33.16
Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
^33.17
Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig
hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
^33.18
Annakutána minden bántás [Józs. 24,32. Csel. 7,16.] nélkül méne Jákób
Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és
letelepedék a város előtt.
^33.19
És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala,
Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
^33.20
És oltárt állíta ott, és nevezé azt <ily névvel:> Isten, Izráel Istene.
^34.1
Kiméne pedig [rész 30,21.] Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala,
hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
^34.2
És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia,
és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta.
^34.3
És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a
leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
^34.4
Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem
feleségűl ezt a leányt.
^34.5
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig
a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok
megjövének.
^34.6
És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
^34.7
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a <dolgot,>
elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy
ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem
kellett volna történni.
^34.8
És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti
leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
^34.9
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a
mi leányainkat vegyétek magatoknak,
^34.10
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek
rajta és bírjátok azt.
^34.11
Sekhem is monda a <Dína> atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak
[rész 33,15.] kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
^34.12
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot <kivántok,> megadom a mint
mondjátok nékem, <csak> adjátok nékem a leányt feleségűl.
^34.13
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő
atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
^34.14
És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat [rész
17,10.11.] körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat
volna.
^34.15
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden
férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
^34.16
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak
vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
^34.17
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felveszszük
a mi leányunkat és elmegyünk.
^34.18
És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
^34.19
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti
vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél
nagyobb becsűlete vala.
^34.20
Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és
szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
^34.21
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és
kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat
vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
^34.22
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé
legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen
ők is körűl vannak metélkedve.
^34.23
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak
egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
^34.24
És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, a kik az ő
városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, a ki az
ő városa kapuján kijár vala.
^34.25
És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két
fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a
városra ütének és minden [rész 49,6.] férfit megölének.
^34.26
Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a
Sekhem házából, és kimenének.
^34.27
A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy
megszeplősítették vala az ő húgokat.
^34.28
Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala,
elvivék.
^34.29
És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék
és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
^34.30
És monda Jákób [rész 49,9.] Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok
engem, <és> utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és
Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek
ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
^34.31
Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é
bánni a mi húgunkkal?
^35.1
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és
telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki [rész 28,13.]
megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt [rész 27,42-44.] futsz
vala.
^35.2
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának:
Hányjátok el [Józs. 24,23.] az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és
tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
^35.3
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak
az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem
volt az úton, a melyen jártam.
^35.4
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és
füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem
mellett vala.
^35.5
És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon,
és nem üldözék a Jákób fiait.
^35.6
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga
és az egész sokaság, mely ő vele vala.
^35.7
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott
[rész 28,13.19.] jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut
vala.
^35.8
És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy
cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
^35.9
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából,
és megáldá őt.
^35.10
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a
[rész 32,28.] te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé
nevét Izráelnek.
^35.11
És monda néki az Isten: Én <vagyok> a mindenható Isten, nevekedjél és
sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok
származzanak a te ágyékodból.
^35.12
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad
pedig a te magodnak adom a földet.
^35.13
És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
^35.14
Jákób pedig emlékoszlopot [rész 28,18.20.22.] állíta azon a helyen, a
hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte
arra olajat.
^35.15
És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele,
Béthelnek.
^35.16
És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak
egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
^35.17
S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert [1 Sám. 4,20.] most
is fiad lesz.
^35.18
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja
pedig nevezé őt Benjáminnak.
^35.19
És meghala [rész 48,7.] Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz
Bethlehembe) vivő úton.
^35.20
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának
emlékoszlopa az mind e mai napig.
^35.21
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
^35.22
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, [rész
49,4.] és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel.
Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
^35.23
Lea fiai: [rész 46,8. 2 Móz. 1,2.] Jákób elsőszülötte Rúben, azután
Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
^35.24
Rákhel fiai: József és Benjámin.
^35.25
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
^35.26
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik
születtek néki Mésopotámiában.
^35.27
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz
Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
^35.28
Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.
^35.29
És kimúlék [rész 25,8.9.] Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez
vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és
Jákób.
^36.1
Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) [vers 8. rész 25,30.] nemzetsége.
^36.2
Ézsaú a Kananeusok leányai közűl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus
Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón
leánya vala.
^36.3
És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.
^36.4
Szűlé [1 Krón. 1,35.] pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szűlé
Rehuélt.
^36.5
Oholibáma pedig szűlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik
születtek néki Kanaán földén.
^36.6
És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és
minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát,
melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne <más> országba, az ő
atyjafiának Jákóbnak színe elől.
^36.7
Mert az ő jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és
tartózkodásuk földe nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt.
^36.8
Letelepedék tehát [Józs. 24,4.] Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az
Edóm.
^36.9
Ez Ézsaúnak az Edomiták [vers 40.41.] atyjának nemzetsége a Széir
hegyen.
^36.10
Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél,
Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.
^36.11
Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.
^36.12
Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szűlé
Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
^36.13
Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának
Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
^36.14
Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya
volt, ezek valának fiai, kiket szűle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.
^36.15
Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai:
Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.
^36.16
Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól
való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.
^36.17
Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh
fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való
fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
^36.18
Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám
fejedelem, Korakh feje