#022 Móz.;MÓZES MÁSODIK KÖNYVE A ZSIDÓKNAK ÉGYIPTOMBÓL KIJÖVETELÉRŐL
^1.1
Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének;
kiki az ő házanépével méne:
^1.2
Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
^1.3
Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
^1.4
Dán és Nafthali, Gád és Áser.
^1.5
Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen
valának. József pedig Égyiptomban vala.
^1.6
És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.
^1.7
Izráel fiai pedig [Csel. 7,17.] szaporák valának, szaporodának és
sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az
ország.
^1.8
Azonközben új [Csel. 7,18.] király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem
ismerte vala.
^1.9
És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, [Zsolt. 105,24.]
és hatalmasabb nálunknál.
^1.10
Nosza bánjunk okosan vele, [Csel. 7,19.] hogy el ne sokasodjék és az ne
legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk
harczoljon és az országból kimenjen.
^1.11
Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal
sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot
és Ramszeszt.
^1.12
De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál
inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
^1.13
Pedig kegyetlenűl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
^1.14
És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és
mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenűl
dolgoztatnak vala velök.
^1.15
És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közűl egyiknek Sifra,
a másiknak Puá vala neve.
^1.16
És monda: Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok, nézzetek a
szűlőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
^1.17
De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom
királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a
gyermekeket.
^1.18
Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért
míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
^1.19
A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok,
mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába
hozzájok eljutna, már szűlnek.
^1.20
Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen
elhatalmazék.
^1.21
És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
^1.22
Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: [Csel. 7,19.] Minden
fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok
mind életben.
^2.1
És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn
feleségűl.
^2.2
És fogada [rész 6,20. 4 Móz. 26,59. Zsid. 11,23.] méhében az asszony és
fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
^2.3
De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és
bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a
folyóvíz szélén a sás közé.
^2.4
Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
^2.5
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben,
szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a
ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és [Csel. 7,21.]
kihozatá azt.
^2.6
És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta
és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
^2.7
Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy
szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a
gyermeket?
^2.8
És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és
elhívá a gyermek anyját.
^2.9
És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel
nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és
szoptatá azt.
^2.10
És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt
lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki
őt.
^2.11
Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő
atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli
férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
^2.12
Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az
Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
^2.13
Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak
a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
^2.14
Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk?
Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig
megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
^2.15
A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de
[Csel. 7,29.] elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle
pedig <egy> kútnál.
^2.16
Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és <vizet> húzának
és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
^2.17
A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és
segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
^2.18
Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen
hamar megjöttetek?
^2.19
Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok
ellen, annakfelette <vizet> is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
^2.20
S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit?
hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
^2.21
És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá
Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
^2.22
És fiat [rész 18,3.] szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá:
Jövevény voltam az idegen földön.
^2.23
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai
pedig fohászkodnak vala a [4 Móz. 20,15.16.] szolgaság miatt, és
kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
^2.24
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az
Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal [1 Móz. 15,14.26,2-4.] kötött
szövetségéről.
^2.25
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
^3.1
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és
hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
^3.2
És megjelenék néki az Úr [Csel. 7,30.32.] angyala tűznek lángjában egy
csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a
csipkebokor meg nem emésztetik vala.
^3.3
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a
csipkebokor.
^3.4
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a
csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
^3.5
És monda: Ne jőjj ide [Józs. 5,15.] közel, oldd le a te saruidat
lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
^3.6
És monda: Én vagyok [Máté, 22,32.] a te atyádnak Istene, Ábrahámnak
Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő
orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
^3.7
Az Úr pedig monda: [Csel. 7,34.] Látván láttam az én népemnek
nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő
sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
^3.8
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és
felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó
földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és
Jebuzeusok lakóhelyére.
^3.9
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a
nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
^3.10
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet,
az Izráel fiait Égyiptomból.
^3.11
Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a
Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
^3.12
És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek
téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok
szolgálni az Istennek.
^3.13
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt
mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt
mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
^3.14
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az
Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
^3.15
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti
atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak
Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind [Ésa. 42,8.]
örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
^3.16
Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a
ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent
nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok
Égyiptomban.
^3.17
És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok,
Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére,
téjjel és mézzel folyó földre.
^3.18
És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom
királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent
nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy
áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
^3.19
Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy
elmenjetek, még erőhatalomra sem.
^3.20
Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle
csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
^3.21
És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy
mikor kimentek, nem mentek üresen.
^3.22
Kérjen [rész 11,2.12,35.] azért minden asszony az ő szomszédasszonyától
és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat;
és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki
Égyiptomot.
^4.1
Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak
szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
^4.2
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
^4.3
Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és
Mózes elfutamodék előle.
^4.4
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És
kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
^4.5
Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám
Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
^4.6
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe
dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
^4.7
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és
kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
^4.8
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel
szavára, majd hisznek a második jel szavának.
^4.9
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak
szavadra: akkor meríts vizet a [rész 7,20.] folyóvízből és öntsd a
szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a
szárazon.
^4.10
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem
tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te
szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
^4.11
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz
némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
^4.12
Most hát eredj és én lészek a te száddal, [Máté. 10,19. Luk. 21,14.] és
megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
^4.13
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
^4.14
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: [rész 6,20.] Nemde
atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló
és ímé ő ki is jő elődbe [vers 27.] s mihelyt meglát, örvendezni fog az
ő szívében.
^4.15
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te
száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit
cselekedjetek.
^4.16
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te
pedig leszesz néki Isten gyanánt.
^4.17
Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
^4.18
És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd
menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam,
ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
^4.19
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba;
mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
^4.20
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a
szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az [vers 2.3.17.] Isten
vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
^4.21
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba,
meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket
kezedbe adtam; [rész 7,12.13.20.22.] én pedig megkeményítem az ő szívét,
és nem bocsátja el a népet.
^4.22
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam [Hós.
11,1.] az Izráel.
^4.23
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és
te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
^4.24
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt
[1 Móz. 17,14.] ölni.
^4.25
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába
elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
^4.26
És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
^4.27
Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és
találkozék vele az [rész 3,1.] Isten hegyénél és megcsókolá őt.
^4.28
Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt
elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
^4.29
És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
^4.30
És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr
Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
^4.31
És hitt a [rész 3,18.] nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr
Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és
leborulának.
^5.1
Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt
mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet
üljenek nékem a pusztában.
^5.2
A Faraó pedig mondá: Kicsoda az [Jób. 21,15.] Úr, hogy szavára
hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is
bocsátom el Izráelt.
^5.3
Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát
háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek,
hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
^5.4
Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a
népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.
^5.5
Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti
elhagyatjátok velök az ő munkáikat.
^5.6
Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és
felvigyázóinak, mondván:
^5.7
Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelőtte; hadd
menjenek el ők magok és szedjenek magoknak polyvát.
^5.8
De a tégla számát, mennyit ennekelőtte csináltak, vessétek ki rájok; azt
le ne szállítsátok, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk
el, áldozzunk a mi Istenünknek.
^5.9
Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen
dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
^5.10
Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek
mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
^5.11
Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok;
mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
^5.12
És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva
helyett.
^5.13
A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat,
napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
^5.14
És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó
sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a
rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelőtte?
^5.15
És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a
Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
^5.16
Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok
téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
^5.17
Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el,
áldozzunk az Úrnak!
^5.18
Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a
rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
^5.19
Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel
azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi
munka meglegyen.
^5.20
És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
^5.21
S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz
hírbe kevertetek minket a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert
adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
^5.22
És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni
ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
^5.23
Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak,
rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te
népedet.
^6.1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval;
mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi
el őket az ő földéről.
^6.2
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
^6.3
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint [1 Móz.
17,1.16,17. rész 21,2. Zsid. 11,11.] mindenható Isten, de az én Jehova
[vers 6-8. Ezék. 20,5.6.] nevemen nem voltam előttük ismeretes.
^6.4
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő
tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
^6.5
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az
Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én
szövetségemről.
^6.6
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek
titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő
szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető
ítéletek által.
^6.7
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok,
hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom
nehéz munkái alól.
^6.8
És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet,
hogy Ábrahámnak, [1 Móz. 15,18.28,13.] Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és
néktek adom azt örökségül, én az Úr.
^6.9
Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a
kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.
^6.10
Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:
^6.11
Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel
fiait az ő földéről.
^6.12
Mózes pedig szóla az Úr előtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak
reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én [rész. 4,10.7,1.2.]
nehéz ajkú vagyok?
^6.13
És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé őket Izráel fiaihoz és a
Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom
földéről.
^6.14
Ezek atyáik házanépének [1 Móz. 46,9.] fejei: Rúbennek, Izráel
elsőszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben
nemzetségei.
^6.15
Simeon [1 Móz. 46,10.] fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és
Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
^6.16
Ezek pedig a Lévi fiainak [1 Móz. 46,11. 1 Krón. 6,1.] nevei az ő
születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei
pedig: száz harminczhét esztendő.
^6.17
Gersón [1 Krón. 6,17.] fiai: Libni, Simhi, az ő nemzetségeik szerint.
^6.18
Kehát [1 Krón. 6,18.] fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél.
Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendő.
^6.19
Merári fiai pedig: [1 Krón. 6,19.] Makhli és Músi. Ezek a Lévi
nemzetségei az ő születésök szerint.
^6.20
Amrám [2 Móz. 26,59.] pedig feleségűl vevé magának Jókébedet, atyjának
húgát s ez szűlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig
száz harminczhét esztendő.
^6.21
Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
^6.22
Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.
^6.23
Áron pedig feleségűl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón
húgát s ez szűlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
^6.24
Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh
nemzetségei.
^6.25
Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közűl vőn magának feleséget
s ez szűlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az ő nemzetségeik
szerint.
^6.26
Ez Áron és [vers 10.] Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel
fiait Égyiptom földéről, az ő seregeik szerint.
^6.27
Ők azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák
az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.
^6.28
És lőn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.
^6.29
Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak
Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.
^6.30
Mózes pedig monda az Úr előtt: Ímé én [rész 4,10.7,1.2.] nehéz ajakú
vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?
^7.1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé [rész 4,16.] teszlek téged a
Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
^7.2
Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia
mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről.
^7.3
Én pedig [rész 4,21.7,13.14.] megkeményítem a Faraó szívét és
megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
^7.4
És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és
kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom
földéről nagy büntető ítéletek által.
^7.5
S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor
kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait ő közülök.
^7.6
És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy
cselekedének.
^7.7
Mózes pedig nyolczvan esztendős és Áron nyolczvanhárom esztendős vala, a
mikor a Faraóval beszéltek.
^7.8
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
^7.9
Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak:
Vedd a te vessződet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.
^7.10
Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr
parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a Faraó elé és az ő szolgái
elé, és kígyóvá lőn.
^7.11
És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és [2 Tim. 3,8.] azok
is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel.
^7.12
Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron
vesszeje elnyelé azok vesszejét.
^7.13
És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint
megmondotta vala az Úr.
^7.14
Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet
elbocsátani.
^7.15
Eredj a Faraóhoz reggel; ímé ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a
folyóvíz partján, és a vesszőt, a mely kígyóvá változott vala, vedd
kezedbe.
^7.16
És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván:
Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé
mindez ideig meg nem hallgattál.
^7.17
Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom
a vesszővel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban van, és
vérré változik.
^7.18
És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig
megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.
^7.19
Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és
nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira,
tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom
egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben.
^7.20
Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És
felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó
előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, a mely a
folyóban vala.
^7.21
A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a
folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér
vala az egész Égyiptom földén.
^7.22
De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény
maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az Úr megmondotta
vala.
^7.23
És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az ő szíve.
^7.24
Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét
vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
^7.25
És hét nap telék el, a mióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.
^8.1
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az
Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
^8.2
Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal
verem meg.
^8.3
És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és
ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te
kemenczéidbe és sütőteknőidbe.
^8.4
És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
^8.5
És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te
vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a
békákat Égyiptom földére.
^8.6
És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék
Égyiptom földét.
^8.7
De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és
felhozák a békákat Égyiptom földére.
^8.8
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy
távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a
népet, hogy áldozzék az Úrnak.
^8.9
Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek
éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a
békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
^8.10
Felele a <Faraó:> Holnapra. És monda <Mózes:> A mint kívánod, hogy
megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
^8.11
És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te
népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
^8.12
És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák
felől, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.
^8.13
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a
házakból, udvarokból és mezőkről.
^8.14
És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
^8.15
S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét,
és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.
^8.16
És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és
sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
^8.17
És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá
a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora
tetvekké lőn egész Égyiptom földén.
^8.18
És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket
hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
^8.19
És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a
Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.
^8.20
Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé
kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én
népemet, hogy szolgáljanak nékem.
^8.21
Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te
szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és
megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a
melyen ők vannak.
^8.22
De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem
lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy
én vagyok az Úr ezen a földön.
^8.23
És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap
lészen e jelenség.
^8.24
És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó
házára és az ő szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lőn a
föld az ártalmas bogarak miatt.
^8.25
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti
Istenteknek ezen a földön.
^8.26
Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt
áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek
előtt: ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az
Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
^8.27
Háromnapi [rész 3,18.] járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a
mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.
^8.28
És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak
Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok
érettem.
^8.29
Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és
eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az ő szolgáitól és az ő
népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a
népet áldozni az Úrnak.
^8.30
És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.
^8.31
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas
bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.
^8.32
De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a
népet.
^9.1
És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az
Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
^9.2
Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:
^9.3
Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon,
tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
^9.4
De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai
között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
^9.5
Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a
földön.
^9.6
Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak
minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
^9.7
El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma
közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
^9.8
Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat
kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
^9.9
Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon
hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
^9.10
Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé
szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
^9.11
És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert
fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
^9.12
De az Úr [vers 34. rész 7,12.13.8,15.32.] megkeményíté a Faraó szívét,
és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
^9.13
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd
néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy
szolgáljanak nékem.
^9.14
Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te
szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám
hasonló az egész földön.
^9.15
Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet
döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
^9.16
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én [rész
3,19.20. Róm. 9,17.] hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az
egész földön.
^9.17
Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:
^9.18
Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, a melyhez hasonló nem
volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
^9.19
Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a
mezőn van; minden ember és barom, a mely a mezőn találtatik és házba nem
hajtatik, - jégeső szakad arra, és meghal.
^9.20
A ki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és
barmait házakba futtatá.
^9.21
A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn
hagyá.
^9.22
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen
jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden
fűvére, Égyiptom földén.
^9.23
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést
támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr
Égyiptom földére.
^9.24
És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez
hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
^9.25
És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala,
embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező
minden fáját is egybe rontá.
^9.26
Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.
^9.27
A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik:
Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok
vagyunk.
^9.28
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és
akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
^9.29
Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet
az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy
megtudd, hogy az Úré a föld.
^9.30
De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
^9.31
A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig
bimbós vala.
^9.32
De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
^9.33
És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és
megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.
^9.34
Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a
mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
^9.35
És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a
mint megmondotta vala az Úr Mózes által.
^10.1
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg
az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet
megtegyem közöttök.
^10.2
És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a
mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy
megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
^10.3
És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a
héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem?
Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
^10.4
Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát
hozok a te határodra.
^10.5
És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és
megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégeső
után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.
^10.6
És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden
Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid
atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne
a Faraó elől.
^10.7
A Faraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk
romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak
az ő Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
^10.8
És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el,
szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
^10.9
Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi
fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az
Úrnak innepet kell szentelnünk.
^10.10
Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket
és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
^10.11
Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt
kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől.
^10.12
És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a
sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek
minden fűvét; mindazt a mit a jégeső meghagyott.
^10.13
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap
és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a
keleti szél felhozá a sáskát.
^10.14
És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le
Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem
lesz olyan.
^10.15
És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a
földnek minden fűvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégeső
meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek fűvén
egész Égyiptom földén.
^10.16
Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr
ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
^10.17
Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és
imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa
el én tőlem.
^10.18
És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz.
^10.19
És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté
azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
^10.20
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
^10.21
És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen
setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
^10.22
És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész
Égyiptom földén három napig.
^10.23
Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de
Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
^10.24
Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az
Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek
véletek.
^10.25
Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra
és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
^10.26
És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert
azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem
tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
^10.27
De az Úr megkeményíté [rész 9,12.] a Faraó szívét, és nem akará őket
elbocsátani.
^10.28
És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én
orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
^10.29
Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
^11.1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és
Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestől elbocsát,
űzve hajt el titeket innen.
^11.2
Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi [rész
3,22.12,36.] az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától
ezüst edényeket és arany edényeket.
^11.3
Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek előtt. A férfiú
Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt és a nép
előtt.
^11.4
És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körűl kimegyek Égyiptomba.
^11.5
És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől
fogva, a ki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig, a
ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.
^11.6
És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt
és hasonló nem lesz többé.
^11.7
De Izráel fiai közűl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől
kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom
között és Izráel között.
^11.8
És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem,
mondván: Eredj ki [rész 12,31.33.] te és mind a nép, a mely téged követ,
és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elől.
^11.9
Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én
csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
^11.10
Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó előtt; de az
Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő
földéről.
^12.1
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
^12.2
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az
esztendő hónapjai között.
^12.3
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén
mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként
egy bárányt.
^12.4
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való
szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez
képest számítsatok a bárányhoz.
^12.5
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék
közűl vegyétek.
^12.6
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje
meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
^12.7
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik,
hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
^12.8
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és
keserű fűvekkel egyék meg azt.
^12.9
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a
fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
^12.10
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre,
tűzzel égessétek meg.
^12.11
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok
lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt;
mert az Úr páskhája az.
^12.12
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden
elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom
minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
^12.13
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom
a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás
veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
^12.14
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az
Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek
azt.
^12.15
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok
el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól
fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
^12.16
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent
gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi
eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
^12.17
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a
ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot
nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
^12.18
Az [3 Móz. 23,5.] első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve
egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
^12.19
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki
kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár
jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
^12.20
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret
egyetek.
^12.21
Előhívá [Zsid. 11,28.] tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik:
Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek
meg a páskhát.
^12.22
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben
van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből,
a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő
házának ajtaján reggelig.
^12.23
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a
vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és
nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
^12.24
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és
fiaidnak mindörökre.
^12.25
És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta
vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
^12.26
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti
szertartástok?
^12.27
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel
fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a
mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
^12.28
És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta
vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
^12.29
Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak
földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl
vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden
első fajzását.
^12.30
És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész
Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala,
melyben halott ne lett volna.
^12.31
És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: [rész 11,1.] Keljetek fel,
menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek,
szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
^12.32
Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint [rész 10,26.] mondátok és
menjetek el és áldjatok engem is.
^12.33
És az Égyiptombeliek [rész 6,1.11,8.] erősen rajta valának, hogy a népet
mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert <azt> mondják vala:
mindnyájan meghalunk.
^12.34
És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt
ruhájába kötve, vállára veté.
^12.35
Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az
Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
^12.36
Az Úr pedig kedvessé [rész 3,21.11,2.] tette vala a népet az
Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az
Égyiptombelieket.
^12.37
És elindulának Izráel fiai [4 Móz. 33,3.] Rameszeszből Szukhóthba,
mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
^12.38
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok
barom.
^12.39
És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan
pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy [vers 31-33.] kiűzetének
Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
^12.40
Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, [Gal. 3,17.]
négyszáz harmincz esztendő vala.
^12.41
És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon,
hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
^12.42
Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom
földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt
nemzetségről nemzetségre.
^12.43
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen
származású se egyék abból.
^12.44
Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
^12.45
A zsellér és a béres ne egyék abból.
^12.46
Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és [4 Móz. 9,12.
Ján. 19,36.] csontot se törjetek össze abban.
^12.47
Izráel egész gyülekezete készítse azt.
^12.48
És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak:
metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és
legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék
abból.
^12.49
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki
közöttetek tartózkodik.
^12.50
És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr
Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
^12.51
Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő
seregeik szerint.