^13.1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
^13.2
Nékem szentelj minden [4 Móz. 3,13. Luk. 2,23.] elsőszülöttet, valami
megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár
barom, enyim legyen az.
^13.3
És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek
Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki
onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
^13.4
Ma mentek ki, az Abib hónapban.
^13.5
És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg
Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a
ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet:
akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
^13.6
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet
ülj az Úrnak.
^13.7
Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos
kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
^13.8
És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit
az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
^13.9
És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid
előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas
kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
^13.10
Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.
^13.11
Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött
néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
^13.12
Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, [rész 34,19. 4 Móz. 8,17.] a mi az ő
anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden
méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.
^13.13
De a szamárnak minden első fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg
nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét
megváltsd a te fiaid közül.
^13.14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd
néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak
házából.
^13.15
És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani:
megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember
elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden
hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden
elsőszülöttét.
^13.16
Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötő gyanánt a te
szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.
^13.17
És lőn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a
Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten:
Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
^13.18
Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának
útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.
^13.19
És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén
megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván [1 Móz. 50,25.
Józs. 24,32.] meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet
felvigyétek innen magatokkal.
^13.20
És elindulának Szukhótból [4 Móz. 33,6.] és táborba szállának Ethámban,
a puszta szélén.
^13.21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal [rész 40,38. 4 Móz. 10,34.14,14. 5
Móz. 1,33. Nehem. 9,12.19. Zsolt. 78,14. Zsolt 105,39.] felhőoszlopban,
hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson
nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
^13.22
Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
^14.1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
^14.2
Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-
Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt;
ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
^14.3
Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e
földön; körülfogta őket a puszta.
^14.4
Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy
megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az
Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
^14.5
És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és
megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának:
Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
^14.6
Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
^14.7
És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és
hárman-hárman valának mindeniken.
^14.8
És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy
űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala [4 Móz.
33,3.] nagy hatalommal.
^14.9
És [Józs. 24,6.] az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a
tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere,
meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.
^14.10
A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az
Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz
kiáltának az Izráel fiai.
^14.11
És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a
pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál
minket Égyiptomból?
^14.12
Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván:
Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb
volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában
halnunk meg.
^14.13
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr
[vers 27-31.] szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely
Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
^14.14
Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
^14.15
És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy
induljanak el.
^14.16
Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és
válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger
közepén.
^14.17
Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek
utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által,
szekerei és lovasai által.
^14.18
És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd
megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
^14.19
Elindula azért az Istennek Angyala, [Józs. 5,14.] a ki jár vala az
Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is [rész 13,21.]
elindula előlök s mögéjök álla.
^14.20
És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a
felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész
éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
^14.21
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős
keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé
[Józs. 4,23. Zsolt. 78,13.106,9.114,3.] válának a vizek.
^14.22
És szárazon menének [1 Kor. 10,1. Zsid. 11,29.] az Izráel fiai a tenger
közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és
balkezök felől.
^14.23
Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden
lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
^14.24
És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és
felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
^14.25
És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És
mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik
érettök Égyiptom ellen.
^14.26
És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek
térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.
^14.27
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a
tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak
vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
^14.28
Visszatérének [Zsolt. 106,11.] tehát a vizek és elboríták a szekereket
és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a
tengerbe; egy sem marada meg közülök.
^14.29
De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal
gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
^14.30
És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezéből; és
látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
^14.31
És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban:
félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő
szolgájának.
^15.1
Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának
mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe
vetett.
^15.2
Erősségem [Zsolt 118,14. Ésa. 12,2.] az Úr és énekem, szabadítómmá lőn
nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
^15.3
Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
^15.4
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai
belefúltak a veres tengerbe.
^15.5
Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
^15.6
Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
^15.7
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s
megemészti az őket mint tarlót.
^15.8
Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára
megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger [rész 14,21.22.]
szívében.
^15.9
Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm
rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
^15.10
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom
a nagy vizekben.
^15.11
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te,
szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
^15.12
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
^15.13
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te
szent lakóhelyedre.
^15.14
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja
el.
^15.15
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja
meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
^15.16
Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a
kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
^15.17
Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl
magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
^15.18
Az [Zsolt. 146,10.] Úr uralkodik mind örökkön örökké.
^15.19
Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a
tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai
pedig szárazon jártak a tenger közepén.
^15.20
Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn [4 Móz. 26,59.]
kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
^15.21
És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat
lovasával tengerbe vetett.
^15.22
Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr
puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
^15.23
És eljutának Márába, [4 Móz. 33,8.] de nem ihatják vala a vizet Márában,
mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.
^15.24
És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
^15.25
Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a
vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott
megkísérté.
^15.26
És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt
cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő
parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád
ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok
az Úr, a te gyógyítód.
^15.27
És jutának [4 Móz. 33,9.] Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven
pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.
^16.1
És elindulának Élimből és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a
Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második
hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földéről való kijövetelök után.
^16.2
És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a
pusztában.
^16.3
S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által
Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól
lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába,
hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
^16.4
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az
égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót,
hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?
^16.5
A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek,
az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.
^16.6
És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az
Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről;
^16.7
Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti
zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk
zúgolódtok?
^16.8
És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy
jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene
zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok,
hanem az Úr ellen.
^16.9
Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész
gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti
zúgolódástokat.
^16.10
És lőn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta
felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben.
^16.11
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
^16.12
Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen
húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én
vagyok az Úr a ti Istentek.
^16.13
És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig
harmatszállás lőn a tábor körűl.
^16.14
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, [4 Móz. 11,7.] ímé a pusztának
színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
^16.15
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem
tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a [Ján. 6,31.] kenyér,
melyet az Úr adott néktek eledelül.
^16.16
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik;
fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok
részére, a kik az ő sátorában vannak.
^16.17
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki
kevesebbet.
^16.18
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala
fölöslege, [2 Kor. 8,15.] és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala
fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
^16.19
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
^16.20
De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és
megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
^16.21
Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a
nap felmelegedett, elolvad vala.
^16.22
A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel
egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és
tudtára adták azt Mózesnek.
^16.23
Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom
napja, az Úrnak szentelt [rész 35,2.3.] szombat; a mit sütni akartok,
süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad,
azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
^16.24
És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem
büszhödék meg s féreg sem vala benne.
^16.25
És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma
nem találjátok azt a mezőn.
^16.26
Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
^16.27
És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem
találának.
^16.28
És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én
parancsolataimat és törvényeimet?
^16.29
Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek
hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga
helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.
^16.30
És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
^16.31
Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; [4 Móz. 11,7.] olyan vala az
mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
^16.32
És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg
abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek
titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földéről.
^16.33
Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer
Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
^16.34
A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel
ládája elé, hogy megtartassék.
^16.35
Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre
jutának; [Józs. 5,12.] Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének
határához jutának.
^16.36
Az ómer pedig az éfának tizedrésze.
^17.1
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, [4 Móz.
33,12.14.] az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort
ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
^17.2
Verseng [4 Móz. 20,2.] vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok
nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én
velem? Miért kísértitek az Urat?
^17.3
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és
monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg
minket, gyermekeinket és barmainkat?
^17.4
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel?
Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
^17.5
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel
vénei közűl; pálczádat is, [2 Móz. 4,2.] melylyel a folyót [rész 14,16.]
megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
^17.6
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a [4 Móz.
20,8. Zsolt. 78,15. 1 Kor. 10,4.] sziklára, és víz jő ki abból, hogy
igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
^17.7
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak
versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-
é az Úr vagy nincsen?
^17.8
Eljöve pedig [5 Móz. 25,17.18.] Amálek és hadakozék Izráel ellen
Refidimben.
^17.9
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél
meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája
[rész 4,20.] kezemben lesz.
^17.10
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék
Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
^17.11
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig
leereszté kezét, Amálek győz vala.
^17.12
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék,
hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől
az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap
lementéig.
^17.13
Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
^17.14
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt [4 Móz. 24,20. 5 Móz. 25,17-19.]
emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm
Amálek [1 Sám. 15,2.3.] emlékezetét az ég alól.
^17.15
És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
^17.16
És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen
nemzetségről nemzetségre.
^18.1
És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten
Mózessel és Izráellel az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr
Izráelt Égyiptomból.
^18.2
És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután
haza bocsátotta őt -
^18.3
És az ő két fiát is, a kik közűl az egyiknek neve Gersom, mert azt
mondotta vala: [rész 2,22.] Bujdosó valék az idegen földön;
^18.4
A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt
nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétől.
^18.5
Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az ő fiaival és feleségével Mózeshez a
pusztába, a hol ő táborozott [rész 3,1.] vala az Isten hegye mellett.
^18.6
És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te
feleségeddel és az ő két fia is ő vele.
^18.7
Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá őt;
és megkérdék egymást állapotuk felől és bemenének a sátorba.
^18.8
És elbeszélé Mózes az ő ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az
Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a
melyek útközben érték vala őket, és <mimódon> szabadította meg őket az
Úr.
^18.9
És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett
vala, hogy megszabadítá őt az Égyiptombeliek kezéből.
^18.10
És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az
Égyiptombeliek kezéből és a Faraó kezéből; a ki megszabadította a népet
az Égyiptombeliek keze alól.
^18.11
Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az <lett
vesztökre>, a mivel ellenök vétkeztek.
^18.12
És Jethró, a Mózes ipa égőáldozattal és véresáldozattal áldozék az
Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret
egyenek a Mózes ipával Isten előtt.
^18.13
És lőn másod napon, leűle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll
vala Mózes előtt reggeltől estig.
^18.14
S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék,
monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért űlsz te
egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
^18.15
És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön
hozzám;
^18.16
Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között
és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.
^18.17
Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.
^18.18
Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd
felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
^18.19
Most <azért> [5 Móz. 1,9.] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked
és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és
te vidd az ügyeket Isten eleibe.
^18.20
És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a
melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.
^18.21
És szemelj ki magad az egész nép közűl derék, istenfélő férfiakat,
igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük
előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
^18.22
Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb
ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek;
így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.
^18.23
Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az
egész nép is helyére jut békességben.
^18.24
És hallgata Mózes az ő ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott
vala.
^18.25
És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé
tevé őket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.
^18.26
És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik
vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala.
^18.27
És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába.
^19.1
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom
földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
^19.2
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a
pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
^19.3
Mózes pedig felméne [Csel. 7,38.] az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a
hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az
Izráel fiainak.
^19.4
Ti [5 Móz. 29,2.] láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy
hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
^19.5
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; [5
Móz. 7,6. Zsolt. 24,1-6.] mert enyim az egész föld.
^19.6
És lesztek ti [1 Pét. 2,9.] nékem papok birodalma és szent nép. Ezek
azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
^19.7
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a
beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
^19.8
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr,
[Józs. 24,21-24.] mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép
beszédét.
^19.9
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a [vers 16.20.] felhő
homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked
mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
^19.10
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és [Józs. 3,5.] szenteld
meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
^19.11
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész
nép szeme láttára a Sinai hegyre.
^19.12
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy
a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a
hegyet érinti, halállal haljon meg.
^19.13
Ne [Zsid. 12,20.] érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy
nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt
hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
^19.14
Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és
megmosák az ő ruháikat.
^19.15
És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne
közelítsetek.
^19.16
És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, [Zsid. 12,18.19.]
villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és
megréműle mind az egész táborbeli nép.
^19.17
És kivezeté [5 Móz. 4,10.] Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és
megállának a hegy alatt.
^19.18
Az [5 Móz. 4,11. Bir. 5,5. Zsolt. 68,9.] egész Sinai hegy pedig füstölög
vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak
füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
^19.19
És a kürt szava mindinkább erősödik vala; [Zsid. 12,19.] Mózes beszél
vala és az Isten felel vala néki hangosan.
^19.20
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr
Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
^19.21
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön
előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
^19.22
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy
reájok ne rontson az Úr.
^19.23
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te
<magad> intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld
meg azt.
^19.24
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled;
de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy
reájok ne rontson.
^19.25
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
^20.1
És szólá Isten mindezeket az [5 Móz. 5,6-21. Máté 5,17-48.] igéket,
mondván:
^20.2
Én, [5 Móz. 5,6-21.] az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged
Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
^20.3
Ne legyenek néked idegen [Józs. 24,14.] isteneid én előttem.
^20.4
Ne [3 Móz. 26,1. Zsolt. 97,7. Ésa. 40,18.25.] csinálj magadnak faragott
képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek
alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
^20.5
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-
szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad
és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
^20.6
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek,
és az én parancsolatimat megtartják.
^20.7
Az Úrnak a te Istenednek [3 Móz. 19,12. Máté 5,33.34.] nevét hiába fel
ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét
hiába felveszi.
^20.8
Megemlékezzél a [Ezék. 20,12. rész 35,2.] szombatnapról, hogy
megszenteljed azt.
^20.9
Hat [rész 23,12.34,21. 3 Móz. 23,3.] napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat;
^20.10
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek [rész 16,23.] szombatja: semmi
dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, <se> szolgád, se
szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
^20.11
Mert hat [1 Móz. 2,2.3.] napon teremté az Úr az eget és a földet, a
tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék.
Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
^20.12
Tiszteld [Máté 15,4.19,19. Márk 10,19. Luk. 18,20. Eféz. 6,2] atyádat és
anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te
Istened ád te néked.
^20.13
Ne [Máté 5,21.22. Róm 13,9.] ölj.
^20.14
Ne [Máté 5,27.28. Jak. 2,11.] paráználkodjál.
^20.15
Ne [rész 22,1. Eféz. 4,28.] lopj.
^20.16
Ne [5 Móz. 19,16.21.] tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
^20.17
Ne [Róm. 7,7] kívánd a te [5 Móz. 5,21.] felebarátodnak házát. Ne kívánd
a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se
ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
^20.18
Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt
zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és
hátrább álla.
^20.19
És mondának Mózesnek: [Zsid. 12,19.] Te beszélj velünk, és mi
hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
^20.20
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy
titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne
vétkezzetek.
^20.21
Távol [rész 19,16.17.] álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a
felhőhöz, melyben az Isten vala.
^20.22
És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok,
hogy az égből beszéltem veletek.
^20.23
Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se
csináljatok magatoknak.
^20.24
Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és
hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az
én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
^20.25
Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt [5 Móz. 27,5.
Józs. 8,30.31.] faragott <kő>ből: mert a mint faragó vasadat rávetetted,
megfertőztetted azt.
^20.26
Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne
fedeztessék azon.
^21.1
Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:
^21.2
Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a [5 Móz. 15,12.
Jer. 34,14.] hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
^21.3
Ha egyedűl jött, egyedűl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a
felesége is.
^21.4
Ha az ő ura adott néki feleséget, és <ez> fiakat vagy leányokat szűlt
néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé; ő pedig egyedűl
menjen el.
^21.5
De ha [5 Móz. 15,16.] a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én
feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
^21.6
Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az
ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt
mindörökké.
^21.7
És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a
szolgák mennek.
^21.8
Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa
ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtelen volt
hozzá.
^21.9
Ha pedig a fiának jegyzi el őt: a leányok törvénye szerint cselekedjék
vele.
^21.10
Ha mást vesz magának: <ennek> ételét, ruházatát és házasságbeli igazát
alább ne szállítsa.
^21.11
Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés
nélkűl.
^21.12
A ki [3 Móz. 24,17.] úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
^21.13
De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy [4 Móz. 35,11. 5
Móz. 19,3. Józs. 20,2.3.] helyet rendelek néked, a hova meneküljön.
^21.14
Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl
megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
^21.15
A ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
^21.16
A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
^21.17
A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, [3 Móz. 20,9. Péld. 20,20.
Máté 15,4. Márk 7,10.] halállal lakoljon.
^21.18
És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel
vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
^21.19
Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte;
csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.
^21.20
Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az
meghal keze alatt, büntettessék meg.
^21.21
De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze
<ára> az.
^21.22
Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy
idő előtt szűl, de <egyéb> veszedelem nem történik: bírságot fizessen a
szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt
fizessen.
^21.23
De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
^21.24
Szemet [3 Móz. 24,20. 5 Móz. 19,21. Máté 5,38.] szemért, fogat fogért,
kezet kézért, lábat lábért;
^21.25
Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
^21.26
Ha valaki az ő szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti
meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ő szeméért.
^21.27
Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa
azt szabadon az ő fogáért.
^21.28
Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: [1 Móz.
9,5.] kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az
ökörnek ura ártatlan.
^21.29
De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még
sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék
meg, és az ura is halállal lakoljon.
^21.30
Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a
mennyit reá kivetnek.
^21.31
Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet
szerint kell cselekedni.
^21.32
Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának
harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.
^21.33
Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi
azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
^21.34
A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig
legyen az övé.
^21.35
És ha valakinek ökre megdöfi az ő felebarátja ökrét, úgy hogy az
elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát
is osszák el.
^21.36
Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelőtt öklelős volt, és nem őrizte azt
annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.