Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen
mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a
gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?

Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te
szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?

Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj
arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!

Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a
disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván,
meg ne szaggassanak titeket.

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és
megnyittatik néktek.

Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek
megnyittatik.

Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle,
követ ád néki?

És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek
tőle?!

A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt
ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a
mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és
kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek
hozzátok, de + belől ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt,
vagy a bojtorjánról fügét?

Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz
gyümölcsöt terem.

Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó
gyümölcsöt.

Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre
vettetik.

Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek
országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben
prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem
cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket;
távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat,
hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és
beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára
építtetett.

És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat,
hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és
beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az
ő tanításán:

Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint
az írástudók.

Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.

És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod,
megtisztíthatsz engem.

És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg.
És azonnal eltisztult annak poklossága.

És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, + mutasd
meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt,
bizonyságul nékik.

Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén
őt,

És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy
kínokat szenved.

És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én
hajlékomban jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én
szolgám.

Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam
vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte,
és eljő és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt
követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen
nagy hitet.

De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és
letelepednek + Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:

Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás
és fogaknak csikorgatása.

És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited
szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és
lázas.

És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fökele, és szolgála
nékik.

Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé
a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;

Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette
el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy
menjenek a túlsó partra.

És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged,
akárhova mégy.

És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak
fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg
nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék
el az ő halottaikat.

És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.

És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják
vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.

És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg
minket; mert elveszünk.

És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén,
megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.

Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a
szelek, mind a tenger engednek néki.

És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két
ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira,
hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.

És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért
jöttél ide, hogy idő előtt + meggyötörj minket?

Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.

Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg
nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!

És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba:
és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze
a vízben.

A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent,
azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.

És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék
őt, hogy távozzék az ő határukból.