És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.

És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva
Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak
néked a te bűneid.

És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.

És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti
szívetekben?

Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy
ezt mondani: Kelj föl és járj?

Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a
bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te
ágyadat, és eredj haza.

És az felkelvén, haza méne.

A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy
ilyen hatalmat adott az embereknek.

És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen
a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén,
követé őt.

És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött
oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.

És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez
a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van
szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem
áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, + hanem a bűnösöket a
megtérésre.

Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a
farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?

És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van
a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és
akkor bőjtölni fognak.

Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt
kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak,
és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe
töltik, és mindkettő megmarad.

Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte,
mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és
megelevenedik.

És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.

És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala,
hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.

Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.

Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te
hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó
sokaságot,

Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem
aluszik. És kinevették őt.

Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és
a leányzó felkelt.

És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.

És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt
mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik
Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen,
Uram.

Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek
szerint.

És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván:
Meglássátok, senki meg ne tudja!

Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész
tartományban.

Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának
néki.

És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala,
mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!

A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki
az ördögöket.

És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván
azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát,
és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép
között.

Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok,
mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül + való
juhok.

Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő
aratásába.

És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan
lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és
minden erőtelenséget.

A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak,
és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;

Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő Jakab, az Alfeus fia, és
Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;

Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.

Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván:
Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;

Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.

Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek
országa.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok,
ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,

Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert + méltó a munkás
az ő táplálékára.

A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban
méltó és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.

Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.

És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá ha pedig nem méltó, a
ti békességtek rátok térjen vissza.

És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket,
mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek
le.

Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora
földjének dolga, mint annak a városnak.

Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé + legyetek
azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.

De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő
gyülekezeteikben megostoroznak titeket;

És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő
magoknak és a pogányoknak.

De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit
szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.

Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki
szól ti bennetek.

Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok
szüleik ellen, és megöletik őket.

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki
mindvégig megáll, az megtartatik.

Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba.
Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az
embernek Fia eljövend.

Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.

Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura.
Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!

Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne
jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.

A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit
fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.

És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg
nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a + lelket, mind a
testet elvesztheti a gyehennában.

Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem
esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!

Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.

Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást
teszek arról az én mennyei Atyám előtt;

A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én
mennyei Atyám előtt.

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre;
nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja,
a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;

És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.

A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én
hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem
méltó én hozzám.

És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó
én hozzám.

A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét
én érettem, megtalálja azt.

A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja
be, a ki engem küldött.

A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és
aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;

És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet
tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.