Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből,
mondván:

Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem + mossák
meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten
parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A
ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi
ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő
atyját vagy anyját.

És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve
pedig távol van tőlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek
embereknek parancsolatai.

És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön
+ a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a
farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

Ő pedig felelvén monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám
plántált, kitépetik.

Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot,
mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és
az árnyékszékbe vettetik?

A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok
fertőztetik meg az embert.

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,
házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok,
káromlások.

Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem
fertőzteti meg az embert.

És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala
néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől
gonoszul gyötörtetik.

Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén,
kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett
juhaihoz.

Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy
segítségül nékem!

Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek
vetni.

Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a
morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.

Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen
néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a
pillanattól fogva.

És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé és felmenvén a
hegyre, ott leüle.

És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat,
némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai
elé és meggyógyítá őket,

Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a
csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel
Istenét.

Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e
sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit
enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne
dőljenek az úton.

És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi
kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és
néhány halunk.

És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá
az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat
hét teli kosárral.

A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és
gyermekeken kívül.

És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala
határaiba.

És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy
mutasson nékik mennyei jelt.

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő
lesz; mert veres az ég.

Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az
ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel,
hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.

És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni
magukkal.

Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és
sadduczeusok kovászától.

Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret
magunkkal.

Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh
kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!

Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy
hány kosárt töltöttetek meg?

Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?

Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek
a farizeusok és sadduczeusok kovászától?

Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától,
hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.

Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé
tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az
emberek?

Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások + Illésnek;
némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek
Fia.

És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem
test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem
fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta
diadalmat.

És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön,
a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben
is oldva lészen.

Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a
Jézus Krisztus.

Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki
Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól
és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon + föltámadni.

És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem
eshetik ez meg te véled.

Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra
vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi
dolgokra.

Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam,
tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, + és kövessen engem.

Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig
elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az
ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő
lelkéért?

Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival;
és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek,
a kik nem kóstolják meg a halált a míg meg nem látják az embernek Fiát
eljőni + az ő országában.