És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez
jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,

És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott
találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el
és hozzátok ide nékem.

És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége
rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.

Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így
szólott:

Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan
és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.

A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus
parancsolta vala nékik,

Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és
ráüle azokra.

A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté mások pedig
a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.

Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a
Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város,
mondván: Kicsoda ez?

A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak
és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatá.

És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti
pedig azt latroknak barlangjává + tettétek.

És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.

A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett
vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt
mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,

És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik:
Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által
szereztél dicsőséget?

És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.

Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.

És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála
azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad
ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.

És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el
a fügefa oly hirtelen?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek
és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett,
hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is
meglészen;

És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.

És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei,
a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki
adta néked ezt a hatalmat?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a
mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal
cselekszem ezeket.

A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig
tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja
majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?

Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost
mindnyájan prófétának tartják.

És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem
mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz,
monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.

Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát,
elméne.

A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda:
Én elmegyek, uram; de nem méne el.

E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az
első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna
nők megelőznek titeket az Isten országában.

Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki,
a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt
láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.

Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és
azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá
azt munkásoknak, és + elutazék.

Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a
munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat
megölék, a harmadikat pedig megkövezék.

Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy
cselekedének.

Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg
fogják becsülni.

De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös;
jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.

Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig
kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak
idejében.

Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az
építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és
csodálatos a mi szemeink előtt.

Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa,
és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.

És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá,
szétmorzsolja azt.

És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy
róluk szól.

És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy
tartják vala őt mint prófétát.

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt
szerze.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre
hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé,
ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és
kész minden; jertek el a menyegzőre.

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a
másik a maga kereskedésébe;

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat
a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a
hivatalosok nem valának méltók.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a
menyegzőbe.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak
találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző
vendégekkel.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy
embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői
ruhád? Az pedig hallgata.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit,
és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és
fogcsikorgatás.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt
tőrbe.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják
vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod,
és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót
fizetnünk, vagy nem?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem,
képmutatók?

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a
császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást
tagadják, + és megkérdezék őt,

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal
meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot
testvérének.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és
mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert
mindeniké vala.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek
sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem
olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten
mondott néktek, így szólván:

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az
Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala,
egybegyűlének;

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Ez az első és nagy parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának
néki: A Dávidé.

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te
ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e
naptól fogva többé senki megkérdezni.