Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei
Jézus ellen, hogy őt megöljék.

És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a
helytartónak.

Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát,
és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,

Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig
mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén
felakasztá magát.

A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad
ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek
számára való temetőnek.

Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.

Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És
vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai
részéről megbecsültek,

És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó,
mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek
ellened?

És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen
elcsodálkozék.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a
sokaság kedvéért, a kit akarának.

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok
hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak
hívnak?

Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.

A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt
üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma
álmomban ő miatta.

A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék
ki, Jézust pedig veszítsék el.

Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket
akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak
hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még
inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb
háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván:
Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi
magzatainkon.

Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe
adá, hogy megfeszíttessék.

Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték
hozzá az egész csapatot.

És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.

És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe;
és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy
zsidóknak királya!

És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik
vala.

És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba
öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak
hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.

És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya
helyének neveznek,

Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem
akara inni.

Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén;
hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én
köntösömre sorsot vetének.

És leülvén, ott őrzik vala őt.

És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a
zsidók királya.

Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz velől, és a
másikat balkéz felől.

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.

És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted,
szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel
egyetemben, ezt mondják vala:

Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya,
szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta:
Isten Fia vagyok.

A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala
szemére.

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz
óráig.

Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI!
LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést
hívja ez.

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén
eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy
megszabadítsa őt?

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld
megindula, és a kősziklák megrepedezének;

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent
városba, és sokaknak megjelenének.

A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a
földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván:
Bizony, Istennek Fia vala ez!

Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik
Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a
Zebedeus fiainak anyja.

Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név
szerint + József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá
Pilátus, hogy adják át a testet.

És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a
sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében
ülnek vala.

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és
a farizeusok Pilátushoz,

Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt
mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő
tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek:
Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az
elsőnél.

Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint
tudjátok.

Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az
őrséggel.