Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.

És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne
leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.

És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető
vetni,

És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak,
elkapdosák azt.

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar
kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala,
elszáradott.

Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták
azt.

Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit,
némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

A kinek van füle a hallásra, hallja.

A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik
példázatokban?

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek
a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is
elvétetik tőle, a mije van.

Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem
hallanak, sem nem értenek.

És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondaj: Hallván
halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:

Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és
szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne
halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és
meg ne gyógyítsam őket.

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy
hallanak.

Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a
miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem
hallották.

Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.

Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a
gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely
az útfélre esett.

A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és
mindjárt örömmel fogadja;

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való mihelyt pedig nyomorgatás
vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e
világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és
gyümölcsöt nem terem.

A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az igét; a ki
gyümöcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit,
némely pedig harmincz annyit.

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa
az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;

De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt
vete a búza közé, és elméne.

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék
a konkoly is.

A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta
magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?

Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig
mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt
netalán a búzát is kiszaggatjátok.

Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás
idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt,
és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én
csűrömbe.

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa
a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;

A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a
veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak,
és fészket raknak ágain.

Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a
kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte,
mígnem az egész megkele.

Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül
semmit sem szóla nékik,

Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat
példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.

Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai
hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról
való példázatot.

Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;

A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly
pedig a gonosznak fiai.

Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a
világ vége; az aratók pedig az angyalok.

A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a
világnak végén.

Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik
a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,

És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A
kinek van füle a hallásra, hallja.

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett
kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett
való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a
szántóföldet.

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki
igazgyöngyöket keres;

A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije
volt, megvevé azt.

Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a
mely mindenféle fajtát összefogott;

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a
jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.

Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a
gonoszokat az igazak közül.

És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Monda nékik Jézus: Megértették-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük
Uram.

Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek
országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és
újat hoz elő az ő éléstárából.

És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.

És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy
álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az
erők?

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az
ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?

És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát
ennél mindezek?

És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen
próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.

Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.

Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból,
és azért működnek benne az erők.

Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette
vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.

De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát
úgy tartják vala őt.

Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelték, tánczola a Heródiás
leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;

Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a
Keresztelő János fejét.

És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá,
hogy adják oda.

És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az
ő anyjának.

És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és
elmenvén, megjelenték Jézusnak.

És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre
egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.

És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak
betegeit meggyógyítá.

Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta
hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el
a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.

Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két
halunk.

Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az
öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és
megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a
sokaságnak.

És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék
darabokat, tizenkét teli kosárral.

A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és
gyermekeken kívül.

És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak
a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a
sokaságot.

És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni.
Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.

A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva;
mivelhogy a szél szembe fújt vala.

Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren
járván.

És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének,
mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne
féljetek!

Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy
hozzád mehessek a vizeken.

Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken,
hogy Jézushoz menjen.

De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta,
mondván: Uram, tarts meg engem!

Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki:
Kicsinyhitű, miért kételkedél?

És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

A hajóban levők pedig hozzámenvén: leborulának előtte, mondván: Bizony,
Isten Fia vagy!

És általkelvén, eljutának Genezáret földére.

És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az
egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;

És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik
illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.