És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét
Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.

És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája
pedig fehér lőn, mint a fényesség.

És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk.
Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet,
Illésnek is egyet.

Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé
szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én
gyönyörködöm: őt hallgassátok.

És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne
féljetek!

Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust
egyedül.

És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván:
Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek
Fia a halálból.

És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az
írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent
helyreállít;

De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt,
hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is
szenvednie kell majd ő tőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.

És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő
előtte,

És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül
szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon
meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide
nékem.

És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a
gyermek azon órától fogva.

Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért
nem tudtuk azt kiűzni?

Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom
néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek
a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen
néktek.

Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia
emberek kezébe adatik;

És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez
menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?

Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit
gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a
fiaiktól-é, vagy az idegenektől?

Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak
szabadok.

De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot,
és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy
státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te
éretted.

Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki
nagyobb a mennyeknek országában?

És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek
mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.

A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a
mennyeknek országában.

És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem
hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger
mélységébe vessék.

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások
essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le
azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán
bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el
magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel
vettetned a gyehenna tüzére.

Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert
mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én
mennyei Atyám orczáját.

Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül
eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a
hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?

És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend
azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.

Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e
kicsinyek közül.

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy
szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy
két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem
hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve
lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek
a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én
mennyei Atyám.

Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük.

Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának
ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer is.

Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot
akar vala vetni az ő szolgáival.

Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer
tálentommal vala adós.

Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a
feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram,
légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is
elengedé néki.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül,
a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala,
mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki,
mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

De ő nem akará hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a
mivel tartozik.

Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb
megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik
történtek vala.

Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden
adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen
én is könyörültem te rajtad?

És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti
mind, a mivel tartozik.

Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg
nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.