IMMANUEL KANT (1724-1804):

-egymásnak ellentmondó nézeteket közös nevezőre hozzon

-beépítette a fiziko-teológiai istenérvet a Naprendszer keletkezésének és fejlődésének elméletébe

-a fiziko-teológiai istenérv szerint a világegyetem tökéletes berendezéséből egy értelmes alkotóra lehet következtetni

-a természettv-ek rendszerébe az isteni értelem szülte tervezet van beleírva, így a világegyetem előre beprogramozott

-a teremtett világ nem szorul külső beavatkozásra

-a Naprendszertérségeiben szétszóródott anyagrészecskék sűrűségének növelését gondolja el, azt hogy e sűrűségnövekedéssel anyagcsomók jöttek létre, de a vonzóerők mellett ható taszítóerők együttes hatására forgó elemek keletkeztek, s így jöhettek létre a bolygók

-káosz feltevés: a világegyetem nyers volt és kialakulatlan, az anyagteljességgel betöltötte az egész világteret, űr nem létezett

-ősanyagot isten helyezi a létbe, de minden egyéb már az anyag önfejlődésének a műve

-Kant-Laplace elmélet: az ember már nem a teremtés végcélja, mégcsak nem is a Föld az egyetlen, ahol értelmes lények élnek

-a Naptól távolodva a távolság arányában egyre nagyobb tökéletességű élet valósulhat meg

-az ember már elhagyta azt a léthelyzetet, amelybe isten rendelte, kimozdult, kitört a határai közül

-a világ csak a teremtés által isten műve, a 2. korszakban már a teremtő emberi alkotása, akinek észműködése, annak tvei világrendező elvekként vannak jelen

-emberi elme a természet tv-hozója, e felismeréssel érkezik el az észkritikák korszakához

-emberiség soha nem lesz képes a végtelen, teremtő értelem, az isteni agy intellektuális szemléletére

-emberi tudás csakis az érzéki tapasztalás körén belül szerezhető

-2féle logika van: 1. általános logika, amely a fogalmak, ítéletek, következtetések formáit teljesen elvonatkoztatja a tartalomtól, 2. transzcendentális, filozófiai logika, amely azt kutatja, mi az, ami az általános és szükségszerű igazságokat lehetővé teszi

-transzcendentális reflexió: az olyan gondolkodás, amely nem a dolgok megismerésére irányul, hanem azt kutatja, hogy miként kell elgondolni, hogyan lehet megismerni őket, ~nak nevezi.

-kopernikuszi fordulat: nem az ismereteinknek kell a tárgyakhoz igazodniuk, hanem a tárgyaknak kell ismereteinkhez igazodniuk

-gondolkodási formákat aszerint értékeli, milyen tárgyra vonatkoznak ezek a formák, a tapasztalati jelenségekre irányuló logikus gondolkodás megbízható általános ismereteket nyújthat

-a tapasztalaton túli gondolkodás ellentmondásokba ütközik

-ember tudás csak az érzéki és a fogalmi megismerés együttesével szerezhető

-a fogalmak a szemléletekből keletkeznek

-az érzékiségtől kapott tartalom és az értelmi fogalmak között kell lennie vminek, amely biztosítja bármely tárgy elgondolásának feltételeit. Ezzel a gondolatmenettel jut el Kant az aprioritás feltételezéséig. A priori = eleve, kezdettől meglévő

-ez a megismerésnek az a feltétele, amivel születtünk, minden ember rendelkezik, amiről intuitív tudása van

-logikai ítélet tartalmát tekintve 2féle lehet: 1. analítikus ítélet, amelyben az állítmány benne van az alanyban, 2. szintetikus ítélet, amelyben az állítmány újat tartalmaz az alanyhoz képest

-az a priori analitikus ítéletekben az alany és az állítmány összekapcsolása tapasztalati alapon történik

-az a priori szintetikus ítéletekbe az alany és az állítmány összekapcsolása megelőzi a tapasztalatot

-ahol az ember egymásutánt észlel, isten mindent együtt lát

-az érzékiséget és az értelmet a képzelőerő köti össze

-az a priori szintetikus ítéletek alkotásának feltétele 12 kategória, e 12 kategória 4 osztályba tartozik: mennyiség, minőség, viszony, modalitás osztályába

-a természettudományok összes ítéletének alapja néhány tv: szubsztancia megmaradásának tv-e, okság tv-e, szubsztanciák kölcsönhatásának tv-e

-ész az abszolútum, a magánvaló megismerésével próbálkozik, a jelenségek egységét keresi

-a lélek eszméjét kutatja a pszichológia, istennek az eszméjét a teológia vizsgálja, Kant szerint ezek áltudományok

-lelki élet 3 alapképessége: gondolkodás, akarat, érzelem

-ember, mint végtelen eszes lény

-ember világi vágyai, szándékai állandóan konfliktusba kerülnek a kötelességgel, a jóval, ez az ellentétpár látszódik a hajlam és a kötelesség között

-szerinte nem lehet erkölcsi az a cselekedet, amit hajlamnak megfelelően hajtunk végre

-jóakarat és a kötelesség 2 fő etikai érték, maga a kötelesség egy kategorikus ész parancs formájában fogalmazódik meg, ez az erkölcsiség alaptörvénye

-emberi méltóság összetevői: 1. szuverenitás: csak önmagunk tveihez alkalmazkodunk, 2. autonómia: szabad emberként élünk, 3. küzdelem: belső harcunk

-életünk feladata, hogy elősegítsünk egy olyan létállapotot a Földön, amelyben az valósággá lett, ahol a lét és a legyen egybeesik (ecco homo)

-az ember önálló lényeg

-megkülönböztet: 1. a posrerion (empirikus) ismeretet, amely a tapasztalatból ered, 2.a priori (tiszta) ismeretet, mely a tapasztalattól független s a tiszta észből származik

GEORG FRIEDRICH HEGEL (1770-1831):

-dialektikus módszere: a dolgok ellentétekben való mozgásának, önkifejezésének nyomon követését teszi lehetővé

-ez a dialektikus mozgás nemcsak az egyéni gondolat mozgása, hanem egyben világrész átfogó tv-szerűsége, a világrészt Abszolútumnak nevezi, ami szellemi természetű

-szellem fejlődésének első állomása az önmegismerés, ezt fogja át a hegeli logika

-hegeli logika 3 része: lét, lényeg, fogalom

-logika kategóriái: 1. véletlen és formális valóság, 2. reális valóság, 3. abszolút szükségszerű valóság

-fogalomnak 3 fejlődési állomása van: 1. szubjektív fogalom, 2. objektív f, 3. idea

-a lélek, szellem tovább keresi önmagát fejlődésének 2. állomása során a másban, a külső világban, ennek a leírása Hegel természetfilozófiája

-a szellem metamorfózisa a külső világ, a teremtés, ebben a részben foglalkozik az anyaggal, térrel, idővel

-szellem fejlődése azzal ér véget, hogy visszatér önmagába a szellem

-elméleti szellem az intelligencia, a gyakorlati szellem az akarat

-ember társadalmi természetű lény

-amint az ember, az egyén benne van a társadalomban, a társadalom is benne van az őt alkotó egyénekben

Amint a szocializáció révén az adott társadalom tartalmai belsővé lesznek, az ember tudatára is ébred ezeknek a viszonyoknak, az ilyen embert nevezi konkrét egyetemesnek

-ellentmondani csak vmilyen konkrét tartalommal bíró szilárd elvnek lehet

-a társadalmi fejlődés egyes, egymásra épülő szakaszai 1-1 konkrét szabadságfokot kínálnak az embernek

-erkölcsi tv: az adott társadalomfejlődési szakasz történelmi szükségszerűségének vetülete

-önfejlődési folyamat: első természetünket egy 2., egy szellemi természetté változtatjuk

-az alkotó munka az, amely által az ember megvalósíthatja magát, mint szabad lényt

-embernek joga van a szabadságra

-cselekvés szerkezete: szándék, tett, következmény

-ember nem egyéb tettei soránál

-cselekvés, ha már megtörtént, ki van szolgáltatva külső hatalmaknak, melyek következményekhez sodorhatják

-következmény típusok: 1. szükségszerű (belsőleg kapcsolódik a cselekvéshez) 2. esetleges (vmi külső idézi elő)

-az ember tetteinek csak azokért a következményeiért felel, amelyek szükségszerűen kapcsolódnak a cselekedethez

-szerinte a dolgok, és a gondolkodás, a tárgy és az alany nem egymástól elválasztott lények. Minden valóság ésszerű, és ami ésszerű az valóság. A fogalomnak és a fogalom valóságának szintetikus egysége az idea. Az abszolútum megnyilvánulási módja a gondolkodás, mely egybeesik a léttel. A világ pedig az idea megvalósulása. Ez a rendszer tehát abszolút idealizmus, mivel csak az ideák valóságosak. Az abszolútum az egyéni tudatban hat fejlődési fokon át bontakozik ki, hozzá, a tiszta fogalomhoz ezeken keresztül lehet eljutni: tudat, öntudat, ész, szellem, vallásos tudat, abszolút tudat.

DIALEKTIKUS ÉS TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS:

KARL MARX (1818-1883):

-az anyagi életviszonyok szférája a történelmi fejlődés meghatározója

-azt az erőt keresi, ami majd megvalósítja az emberi emancipációt

-kapitalista társadalmat elemezte

-az emberek eredendő társadalmi-szociális munkamegosztása a magántulajdon viszonyai közt kényszer munkamegosztássá torzul. Ez vezet el az elidegenedéshez. A munkás csak egy csavar a gépezetben. Nemcsak a munkafolyamattól, annak eredményétől, terméktől idegenedik el, hanem a saját nembeliségétől is

-arra a következtetésre jut, hogy magának a termelőmódnak a megváltoztatásával lehetne megszűntetni, felszámolni az emberek munkától és egymástól, saját nembeliségétől való elidegenedését

-meg kell változtatni a termelőmódot, így fel lehet számolni az elidegenedést

az emberi természet gazdagságának kifejlődését, az emberi teljesség kifejlesztését a történelemfejlődés igazi céljának állítja be

-munka során az ember maga is átalakul

-munka a legátfogóbb társadalomfilozófiai kategória

-az embert társadalmi gyakorlati tev-ében kell felfogni

-kapitalizmus teremti meg az egységes világpiacot

-a szükséglet hiányt fejez ki

-a hiány pótlásához meg kell teremteni a szükséglet kielégítésének módját, eszközeit. A legfőbb szükséglet a cselekvés, ezen belül a munka

-az embert nem puszta természeti lényként kell felfogni, hanem társadalmi gyakorlati tev-ében

-egy ember személyiségét úgy ismerhetjük meg, ha megismerjük a viszonyokat, amelyek közt él

-Marx és Engels kiemelik a termelés szféráját. A termelőerőknek, a termelési viszonyoknak szerepük van a világtörténelemmé válás folyamatában. Melynek során az egyes elszigetelt helyi történelmek közös történelmi utakká egyesülnek. Végül a kapitalizmus teremti meg az egységes világpiacot és világérintkezést, minden nép történelme függővé válik az összes többiekétől

-kultúra: az anyagi és szellemi értékek összessége

-emberek látásmódját meghatározza a társadalmi tudat formái, jogi, politikai nézetek, erkölcs, művészet, vallás, tudomány

-megkülönböztetik a tudományos elméleti s a köznapi gondolkodást

-a társadalmi viszonyok megváltoztatásának útja csak a forradalmon a tömeges létviszonyok megváltoztatásán keresztül vezethet

-forradalom a megoldás

-Kommunista kiáltvány: meghatározza a proletariátus feladatát, mint a kapitalizmus lerombolását, és egy osztálynélküli társadalom felépítését

-A tőke: társadalmat egészként (totalitásként) értelmezi. Totalitásnak nevezzük azokat a szerves, organikus egészeket, amelyben az egész részek állandó kölcsönhatása révén határozódik meg, s minden rész változása azonnal visszatükröződik az összes többinek a meghatározásában.

-egy bonyolult rendszerhez csak úgy lehet közeledni, hogy a részeket szétválasztjuk, s külön-külön leírjuk

-a kapitalista társadalom az a bázis, amelyről megragadhatók a történelem átfogó összefüggései

-termelés legfőbb hatóerejévé az alkotó egyéniség válik

-elválasztják a kommunizmus alsó és felső fokát, az alsó fokon a szocializmust olyan társadalomként jelölik meg, amelyben a munka szerinti elosztás van érvényben

-a modern dialektika igazi szülőhelye a filozófia. Az ő mozgástveit, mennyiségi változások minőségibe való átcsapásának tveit, az ellentétek egységének és harcának ktvét, a tagadás tagadásának tvét veszi át a marxizmus, az ún. dialektikus materialista szemlélet.

-a dialektika a dolgokat összefüggésükben, ellentmondásosságukban, fejlődésükben ragadja meg

SÖREN KIERKEGAARD (1813-1855):

-azt kutatja, hogy mit kell tennie, hogy megtalálja a számára való igazságot, azt az eszmét, amiért élni és meghalni tud

-teljes emberi életet akar, nemcsak a gondolkodás, megismerés életét. A valódi individualitás megvalósulása különböző egzisztenciális magatartásformákban, stádiumokban történik

-esztétikai stádiumban az indivídum az esztétikai létet választja, azaz saját életét műalkotássá tesz, az ember nézőként tekinti a világot

-etikai stádiumban az ember saját lehetőségét, mint feladatát választva kifejezi önmaga feletti szuverenitását, ami biztonságot nyújt

-vallási stádium úgy jön létre, hogy a bűntudat ismét választásra készteti az egzisztenciát, vagy marad a bűntudatban vagy Istent választja

-ellenérzéssel viseltetik minden olyan törekvéssel szemben, amely egyetlen képbe akarja szorítani az emberi tapasztalat egészét, ill., amelyik háttérbe szorítja az emberi individumot, a szubjektumot

-ő az első, aki a korábban végső egységként, axiomatikus elemként felfogott jelenséget, az Ént felbontja és analizálja

-abból indul ki, hogy ez a világ voltaképpen 2 egymás melletti világ, a szőkék és kékszeműek világáról, ill. a megélt gondolat világáról beszél

-szerencsétlen individualistának nevezi az embert: az ember kérdéseket tesz fel, de nem mindig kap választ, ilyenkor konfrontálódik a semmivel, ez fejlődéshez vezet, válaszokat kap, egyre jobb kérdésekre egyre jobb válaszokat kap. Az ember szembenéz a semmivel, ebből nem tud kijönni, ezért ~

-3 életviteli lehetőség, v.3 stádium van, amelyen az ember átmehet: 1. esztétikai stádium, egzisztenciális megvalósulása a szerelem, 2. etikai, ezé a házasság, 3. teológiai, ezé az isten-szerelem. Ezek a választási lehetőségek, ezen belül valósulhat meg az ember szabadsága

-voltaképpen az önmagára rákérdező individum: aki úgy látja, hogy a szubjektum levezethetetlen az általánosból

-mindegyik stádiumot, emberi életnek ezt a legközvetlenebb kapcsolatát minden más emberi kapcsolat tükreként használja

-ember otthontalan, magára maradt, elszigetelődött, izolálttá vált, kioldódott a közösségből

-tragikus hős se lehet belőle, nem követhet el tragikus vétket, nem bánhatja meg, nem szenvedhet ettől, hiszen nincsenek is igazi közösségei

-a modern ember ártalmatlanabb egyik típusa a voyeur, az utazó, aki él, szórakozik, utazik

-az aktívabb, és ezáltal ártalmasabb modern embertípus a manipulátor, aki másik emberrel konkrét célt akar megvalósítani

-házasság etikai és vallási momentummal rendelkezik

-család a polgári társadalom egyetlen igazi közösségének tűnik

-a házasság és a család a kölcsönös felelősség terepe

-életérzése: rezignáció, bűnbánat: a véges lények, az emberek becsapnak bennünket, felmerül az isten kép szükségessége

-a végtelen isten békíthet ki minket a valósággal

-a hitnek az a természete, hogy éppen ott válik valóra, ahol az ész már nem tudja követni

-általa kutatott isten rejtőzködő

-gondolatrendszere arra hívja fel a figyelmet, hogy az Én önteremtése önismereti aktusok és cselekvések során át történik, miközben a korábbi megértések és félreértések korrigálódnak

-az önteremtés során az ember e különböző stádiumokon keresztülhaladva próbálkozik a szabadság, a boldogság elérésére irányuló kísérletekkel-ez az idő antropomorfizálásának egyik lehetősége

-életünk nagyobbrészt szorongással telik

-boldogság az, ha cselekvéseink során vmiféle koherenciát tudunk teremteni az életünkben, és ezzel egybe tudjuk fogni az egymás ellen ható tendenciákat, erőket

-a szorongást csak a hit győzheti le

-nyelvfilozófia paradoxonját fogalmazza meg: mihelyt beszélek, az általánost fejezem ki. S ha ezt nem teszem, senki nem ért meg. A kommunikációval, a beszéddel belépünk az általános világába

JOHN STUART MILL: (1806-1873)

-felismerte, hogy az egyén mozgástere leszűkült

-a szabadság magába foglalja a gondolkodás, az érzelmek, a lelkiismeret, a vélemények és kinyilvánításuk, továbbá az ízlés és az egyesülés teljes szabadságát

-társadalomnak nincs beavatkozási joga a magánéletbe

-egyéniség kulcsfontosságú tényező

-alaptétele: az egyénnek a polgári társadalom ellenében kell a boldogságát kiküzdenie

-csak az egyéniségek képesek előidézni a fejlődést

-egyénnek el kell sajátítania a társadalmi tapasztalatokat, szokásokat

-nem lehet a cselekvések értékét kizárólag a hasznosságon mérni

-utilitarizmus nem alapulhat egyedül a hasznosság elvén, párosítani kell a hasznosságot az igazságosság elvéhez

-modellt kíván szolgáltatni a szabadság problematikájának vizsgálatához

-az a nép, amely a hatalmat gyakorolja nem mindig azonos azzal, amelyen a hatalom gyakoroltatik

-a nép akarata a nép legnagyobb, vagy legaktívabb részének az akaratát jelenti

-lehetséges az, hogy a nép elnyomja az összesség egy részét, az ilyen jellegű elnyomás ellen ugyanúgy óvintézkedéseket kell tenni, mint a hatalommal való visszaélés ellen

-felismerte, hogy a polgári társadalom struktúrájának alakulása, az állam változásai, a bürokratikus szervezet térhódítása, az irányítható társadalmi nyilvánosság együttese révén az egyén mozgástere leszűkült

-mostanra a társadalom fölébe kerekedett az individualitásnak

-a közvélemény és az államhatalom is az egyén zsarnokává válhat

-a társadalom jogtalanul kiterjesztheti hatalmát az egyén felett

-alapelv, amely szabályozza a társadalomnak az egyénnel szemben alkalmazott ellenőrző és kényszerítő tev-ét: az önvédelem az egyetlen olyan cél, amelynek érdekében az emberiségnek joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába

-a szabadság mindenekelőtt a szabadság tudata, elválaszthatatlan a megismeréstől

-minden emberi cselekvésnek a szenvedés elkerülése és az öröm vágya az oka, minden ember a saját örömét keresi az életben

-BENTHAM: hasznossági elmélet alapelve: az állam és a jogrendszer feladata összehangolni az önérdek motiválta cselekvéseket a közérdekkel, oly módon, hogy biztosítsa az állampolgárok számára a boldogság lehetséges maximumát

-Mill kimutatja, hogy nem lehet a cselekvések értékét kizárólag a hasznosságon mérni

ARTHUR SCHOPENHAUER: 1785-1860

-szerinte a világ az én képzeletem, a jelenségeket a tudat határozza meg, de a dolog az akarat révén ismerhető meg, s nem az értelem által.

-az ember mindig akaratlagosan cselekszik, függetlenül attól, mennyire tudatos a cselekvése. Az akaratlagos cselekvés lényege az egyén életösztönét, létét kifejező életakarat. A bennünk uralkodó élni akarás ellenére az élet szenvedéssorozat s a vége a halál. Az élet csak arra jó, hogy túl legyünk rajta, mégis az életre kell törekedni, nem a halálra. Az élet szenvedés, az élvezet, a boldogság csak negatívum, a fájdalom megszűnése. Az okos ember a fájdalommentességet keresi, nem a gyönyört. Mert a gyönyör csak a fájdalom elmúlta. Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

-a központi szereplő a világakarat. A világakarat: az egyetlen létező szubjektum.

-nincs önálló akaratunk. Vágyaink vannak, de nem nagyon viszonyulunk hozzájuk.

-az a legfőbb kérdés, hogy mit értünk meg a világból.

-filozófiai tétele: az ember lényege (princípium individuationis): Maja fátyla (Maja indiai istennő), azaz: az ember egy fátyolon keresztül nézi a világot, ami megismerésbeli korlátozottságot eredményez (”szemüveg”), vagyis csak annyit látunk a világból, amennyit a fátyol látni enged.

-az ember sokféle lehet: van, aki átengedi magán az életakaratainak, ők az életakarat igénylők – életakarat tagadók.

-az élet szenvedéstörténet: az életünk katasztrófák sorozata, a boldogság a 2 katasztrófa közötti állapot, az élet lényege a szenvedés, ezért az ember cinikus és aljas

-a szenvedés enyhítésének a módja lehetne, hogy másokért is élünk, de ez is csak rezignációt eredményez, hiszen a világszellem semmivel nem honorálja ebbéli erőfeszítéseinket

-az állatok farkasai egymásnak

-biologizmus: nem szabad megakasztani (beavatkozás) semmiféle történést

-az emberiség fejlődésében a csoportszelekció érvényesül, míg az állatoknál egyedszelekció van

-emberi túlélés feltétele hogy közösség van mögötte

-teremtés: alkotás folyamata

-az ember a világszellem gyári terméke, ezért nem tudja érdektelenül szemlélni a művészi alkotást: nem rezonál a világakarattal

-ha az ember ellentmondásba kerül a világszellemmel, a semmivel kerül szembe

-tagad minden pozitív eszmét

-egyéni individuális létezését hiábavalónak tartotta

-az ész, az értelem uralkodó szerepét tagadja az ember életében

-abszolút szerepe egy abszolút irracionális kategóriának van: az akaratnak

-világ 2 részből áll: az objektumokból, beleértve a különböző élőlényeket, az embert, és a szubjektumból, amely nem más, mint egy térben-időben örök és oszthatatlan világakarat

-ősakarat vagy világakarat erőként működik a természetben, ingerként a növényvilágban. Az állatok és emberek világában cselekvésmotívumként van jelen a világakarat. Állatnál közvetlen, embernél közvetett motívumként

-az ember egy az ősakaratot megjelenítő élő és élettelen dolgok közül, az életakarat egy atomja

-megismerési lehetőség, amellyel közelebb lehet kerülni az ősakarathoz, ez a tapasztalástól független intuitív-irracionális szemlélet, általa el lehet jutni az ideákhoz

-fontos, hogy megismerjük önmagunkat, elsősorban tetteinken keresztül

-az ideák az ősakarat kiáramlásai (emanációi)

-kettős természetük révén az ember közeledni tud az ideákon keresztül az ősakarathoz: egyrészt időtlenek, abszolútak, mint az ősakarat, másrészt a nyugalmat és nyugtalanságot együttesen képviselik

-művészet az ideákat a legadekvátabban kifejező megismerési forma, küldetése a hétköznapi szenvedéstől való elrugaszkodás, a lét mélyebb formáival való szembenézés

-ideák különböző objektivációs szintjei: legalacsonyabb foka az építőművészet, 2. tájképfestészet, 3. emberábrázolás.

-a legelvontabb ideát, a tiszta akaratot, a világ lényegét a zene képes csak kifejezni

-etikájának antropológiai alapja: ember embernek farkasa (Hobbes), tetteit az egoizmus vezérli

-az akarat a szerves világban az élet akarásaként jelentkezik, és ez a legnyilvánvalóbban a fajfenntartás ösztönében fejeződik ki

-moralitás alapja, hogy az egyén szembe tud fordulni az ősakaratnak az ő saját karakteréből való megtestesülésével is, így az ember legbelső lényében megvan a szabadság lehetősége

-annak számára, aki a szeretetet gyakorolja, áttetszővé válik a maja fátyla, eltűnik a princípium individuations csalképrendszere

FRIEDRICH NIETZSCHE: 1844-1900

-felfedezte a tudatalatti szerepét

-saját kérdéseire próbál választ keresni

-műve: A tragédia születése

-egy fogalompárt vesz át Hegeltől: az apollóni és a dionüszoszi ellentétpárját

-az apollóni nála a rendszerességet, a mértékletességet, a harmóniát jeleníti, a dionüszoszi ezzel szemben a diszharmóniát, a mértéktelenséget, az extázist szimbolizálja

-úgy fogja fel ezt az ellentétpárt, mint az ember egymást kiegészítő hajlamait, képességeit, orientációit

-árja szemlélet: vétkes is fel van ruházva méltósággal, egész keresztény-zsidó kultúra kisiklott az eredendő bűn miatt: a hívek bűntudatosak, alázatosak lettek, ez pedig nem tesz jót az alkotásnak

-a vétek nála megdicsőül

-szerinte a keresztény vallás csak moralizál, a látszatra, illúzióra épít, szükségszerű tévedésbe, egyoldalúságba esve

-morálnak sosem lehet igaza, mert az élet, a valami esszenciálisan nem morális

-a vallás élettagadása önpusztításra buzdít, ennélfogva veszedelmes az emberre nézve

-meg kell szabadulni az istenbe visszavezetett erkölcsi normáktól, hamis életfelfogásoktól, mert nem felelnek meg az élet valódi igényeinek

-imádság: a fantáziátlan emberek tev-e

-el kell fogadnunk a világot olyannak, amilyen: örökkön változónak, ellentéteket hordozónak

-abból indul ki, hogy isten meghalt: halála után az embernek magának kell megalkotnia a saját életéhez nélkülözhetetlen értékeket

-emberfeletti embert képzel el (übermensch)

-miként a rossznak kettős jelentése van, úgy az erkölcs is kétféle: úri erkölcs és csordaerkölcs

-igazság kritériuma a hatalom akarása

-nem fogad el semmilyen eddig boldogítónak mondott eszmét

-ember felemelkedését helyezi előtérbe

-véleménye a kapitalizmusról: a győztes németeknek nem kellene bekerülniük egy nem német dologba, más utat kellene keresniük, hogy újra nagyok legyenek

-eugenika: fajnemedítés, fajok keverése (német+zsidó)

-rombolás: pusztítani kell, hogy újat kapjunk, ez vezet az alkotáshoz. Az alkotás nem egyéni dolog, kollektívumban kell alkotni

-kollektívum: együttes élmény a rombolás, mindig mértéktelen

-altruizmus: keresztény vallás becsapás, azt hirdeti, hogy az erősebb ne győzze le a gyengét

-azt mondja, a gyengék pusztuljanak

-elutasítja az emberek közötti egyenlőséget

-alapfogalom az önteremtés

20. SZÁZAD FILOZÓFIÁJA

SIGMUND FREUD: 1856-1939