Georg Wilhelm Friedrich Hegel

1770-ben Stuttgard-ban született.

-teológiát és filozófiát hallgatott

-szobatársa volt Schellingnek

-korai éveiben lelkesedik Rousseau-ért, és a francia forradalomért

-később attitűd-váltás következik be: a valósággal való megbékélést választja

1801: Schelling által Jénában kap munkát

-megírja első, fontos könyvét: A szellem fenomenológiája

1806: Bamberg

1808: Nürnberg: egy gimnázium igazgatója

-második könyve: A logika tudománya

1816: Heidenberg Egyetem

-harmadik kötet: Enciklopédia (Logika, Természetfilozófia, Szellem filozófiája)

1818: Berlinbe hívják, hatalmas hírnévre tesz szert: A jogfilozófia alapvonásai

1831: kolerajárvány tör ki a városban, ő is belehal.

-gondolkodói következetesség

-a lét egész szférája – szellemi lét: tagadja az önteremtést

-kezdetben volt a LOGOSZàmindig volt/van/lesz, ő teremt mindent, ő a minden.

-nem zavarja az anyag, az emberi akaratszabadságàmi nemcsak felismerjük a logoszt, hanem az munkálkodik bennünk

↓

Abszolút idealizmus, pánlegizmus!

-az abszolút világszellemet igyekszik minden oldalról körbejárni

-az ógörög ontológiát, a kereszténységet, a keleti vallásokat tanulmányozza: igyekszik mindent beépíteni az eszmevilágába.

-ő az utolsó, egész, befejezett életművű metafizikus!!!

-eltűnik nála az őskép-kép, a transzcendencia, az immanenciaàhelyette azonosság-elv/ identitás-elv jelenik meg: nem Isten magyarázza a világot, hanem éppen fordítva: a világ az Istent!!!

-szerinte Kant a megismerés formáit átengedte az én spontaneitásának.

-Hegel hozzáteszi: a tárgy így valóságos-e?

Kant: „szubjektív, lapos idealizmus”

Hegel Arisztotelészt idézi: „A gondolkodás igazsága a tárgyak igazsága.”

↓

Objektív idealizmus megvalósulása

(Fichte: a tárgy az én tételezése – ő Kant nyomában járt)

-az emberi gondolkodás: az igazság és a lét találkozása, a teremtő világszellem gondolkodása.

Szellem=geist

-a gondolkodás, az igazság és a lét egybeesnek: absz. idealizmus

„Minden, ami valóságos, az ésszerű. És minden, ami ésszerű, az valóságos.”

-abszolút eszme: idee

-szellem: geist

-a szellem teremti önmagát: Istenre nincs szükség!

A szellem dialektikája

Schelling: szellem= láthatatlan természet

Fichte: kidolgozta a szubjektív tudat történetét

Hegel: WERDEN – Levés folyamata: alakulásban/ mozgásban levés folyamata

Abszolútum=öntevékeny tudat, szellem – meghatározza önmagát, a sokaságban is egyedi, egységes, megismételhetetlen marad)

-szüksége van a levésre, hogy önmagára találjon, „felemelkedjen!” ezért a folyamatos fejlődés útján jár

-végső eredménye az abszolútum!

-a gondolatok cseppfolyósak

Platón: „a lét nem mozgás-e?”

-fogalom (tézis) átcsap ellentétébe (antitézis) à ezek egymásban való feloldódása a szintézis

„az azonosság és nem-azonosság azonossága”

-totalitás elve: a rész van az egészért, az egész fontos csak igazán.

(aufreben: felemel/megszüntet – fogalma)

-azonosság törvénye

Ellentmondás

-a mennyiségi változás általában minőségi változást is eredményez

-Isten halálának tétele: Istenre nincs szükség – Isten halott; bár lételeme a feltámadás!

Filozófiáját  spekulatív nagypénteki filozófiának tartják.

Filozófiai rendszere:

A) logika/ ontológia

-az abszolút eszmét tárgyalja, magán és magáért való létében és annak folyamatában!

-a logika az eszmének létét, mint elvont fogalmat írja le.

-kifejletlenül, önmagát még nem ismerve létezik.

-ez még a semmivel azonos.

-csak az válhat valóság elemévé, ami a levés folyamatába lép. (werden)

-megtagadja önmagát – elidegenedik magától; átlép egy más létbe: a természetbe.

B) természetfilozófia

-az abszolút eszmét tárgyalja, az ő máslétében és annak folyamatában

-az eszme külsővé válik, tárgyiasul.

-a természet már térben létezik, s bár időbeli létezése még nincs; csak örök körforgása van!

-a természet lépcsőfokszerűen bontja ki magát:

• Mechanikai
• Fizikai
• Szerves fizikai fejlődés

(egymásra következnek↓)

-az elidegenedett szellem csapong a világban, fokról fokra tér öntudatra

-lassan az emberbe „költözik”

C) szellemfilozófia

-az abszolút eszmét, mint magához való visszatérését, önfelismerését és annak folyamatát vizsgálja.

-kialakul a létezés időbeli területe – a történelmi létezés

-az ember felismeri és megvalósítja a szabadságát

-tudatosítja saját fejlődését (vallás, művészet, filozófia)

-a szabadság felismert szükségszerűség, az ész csele

-rendszere determinista: nincsenek véletlenek → minden az absz. eszme szabályai szerint működnek.

-az abszolút eszme önmagára ismer (vallás, művészet, filozófia segítségével) és felismeri, hogy változása az önkifejezésének, önkifejlődésének folyamata volt.