Transzcendentális módszerek

Az 1930-as évektől kezdve egyre több katolikus filozófus tér át a transzcendentális megközelítés alkalmazására. Az irányzat célja, hogy a transzcendentális elemzés módszerének továbbvitelével lehetőség nyíljon túllépni a szkepticizmuson és a szubjektivizmuson.  

Joseph Maréchal (1878-1944)

A Kanti ismeretelmélet összehasonlításával megalapozta az újskolasztika folytatásának számító transzcendentális ismeretkritikát. Szerinte a megismerő alany, az emberi szellem és a megismerés tárgya összefügg, még az alany célra törésével együtt is egymásra hangolt, amiért az értelmi ismeret szükségképpen háttérigazsággal bír. 

Karl Rahner (1878-1984)

Német jezsuita, Szent Tamáshoz viszonyulva kereste kora filozófiai kérdéseire a választ. Meghatározza a módot, miként juthat az ember az anyagi világban általános érvényű objektív ismeretekhez.

Az ember az anyagi vagy érzéki megismerés által jut el a dolgokig, s az érzékeléssel passzívan befogadja, birtokolja a világot.

A szellem az érzékiség eszközével a lét egészét befogadja. Azaz a világ nem szellem nélküli magánvaló, hanem az ember fénye által átjárt, az ember számára tükör világ. Az ember a megismert világgal egészíti ki magát, s a szellem földi sorsában Isten világlik fel számára. E sors az embert világhoz kötve még azon túl is elkötelezi. Az emberi szellem világbeli léte keresztényi, mert Isten is eljött a világba, hogy rátalálhassunk, s benne magunkra leljünk.

Istennek nem kötelessége, hogy megnyíljon az ember előtt. Az embernek kell szellemileg templomban élve, Istent szeretve, szellemének végtelen horizontját megnyitva előtte, meghallania Isten szavát.