Martin Heidegger

(1889-1976)

A Dél-Németországban, a fekete-erdei Messkirchenben született, katolikus családban. Tanulmányait Konstanz -ban kezdte, majd Freiburg in Briesgauba folytatta: 1909 és 1911 között teológiát tanult, de érdeklődése inkább a filozófia irányába fordult. 1911-től egészen 1913-ig természettudomány és filozófiai tanulmányokat folytatott, amiből doktori címet is szerzett. Freiburgban Heidegger előbb Husserlt hallgatta, majd doktori fokozatának megszerzése után nála lett asszisztens. Heidegger akadémiai pályafutását, az I. világháború kitörése megszakította: besorozták katonának, azonban egészségügyi problémák miatt, két hónap múlva felmentették. 1916-ban habitulált Duns Scotus kategória és jelentéstana című munkájával. Még ebben az évben barátságot kötött Husserllel, akinek a Logikai vizsgálódások című műve nagyban befolyásolta Heidegger filozófiáját: Husserl vezette be a fenomenológiába. Később azonban – Husserl szemléletmód váltásának és zsidó származásának köszönhetően – elvált érdeklődési területük.

Habilitációs írását – melynek előszavában tanárának, a katolikus történész Henrich Finkének mondott köszönetet –Heidegger filozófiatörténeti témából írta, címe Die Kategorien- und Bedeutungslehre des Duns Scotus volt, melyben egy, a skolasztikában tárgyalt problémát kívánt a „modern kutatás perspektívájába állítani”

 Háború utáni évek

A háború után, Heidegger új problematika kidolgozását teszi előtérbe: a tényleges történeti élet a maga mindenkori konkréciájában. 1923 – 1928 között a marburgi egyetem professzora volt, ahol előadásokat tartott filozófiatörténetről, az időről, logikáról, fenomenológiáról, Platónról, Arisztotelészről, Szent Ágostonról, Aquinói Szent Tamásról, Kantról, Leibnizről és Kierkegaardról. Az „értelem” és a „jelentés” már nem alkotott különálló világot, ahogyan a transzcendentális – értékfilozófiai perspektíva fényében vázolta, hanem a mindenkori életben gyökerezik, és csak belőle ismerhető meg.

1927-ben jelent meg fő műve a Lét és Idő, amelyben a lét értelmére vonatkozó kérdést teszi fel, egy fundamentál-ontológia megalkotásának igényével. E mű zárja a ifjúkori évek útkeresésének az időszakát. A következő években (1929) számos más művet publikál (Mi a metafizika? Kant és a metafizika problémája), e művekben már érezhető Heidegger a husserli fenomenológiától és a neo-Kantiánus eszméktől való elfordulása a fenomenológiai-ontológia felé.

 A lét és a létező különbsége és megismerhetősége

Heidegger különbséget tesz a létező és a lét között, e különbséget ontológiai különbségnek nevezi. A különbség abban áll, hogy különbség van a létező és annak alapja, azaz a lét között: a lét a létező alapja, áthatja és felülmúlja azt. A lét maga transzcendens, túl van minden létezőn, egyszerre van róla tudásunk, meg nem-tudásunk is: „Nem tudjuk a lét mit jelent. De ha megkérdezzük» mi lét?«, már benne tartjuk magunkat a» van « megértésében anélkül, hogy fogalmilag képesek lennénk rögzíteni, hogy mi is jelent”.

A létezőt úgy határozta meg: mint ami különbözik a semmitől: „létező mindaz amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk.”