Vallásfilozófiai irányzatok

A vallásfilozófia viszonylag új keletű szó. A vallásfilozófia feladatának tekinti a filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, elemzését, a filozófia és a teológia a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását.

Isten létének kérdése, mindig is a filozófia problémái közé tartozott, már az ókor óta, mondhatni, nem volt olyan gondolkodó akit ne foglalkoztatott volna ez a kérdés. A filozófusok vallásos meggyőződésüknek megfelelően a hit mellett vagy ellen hoznak fel bizonyítékot. A vallásfilozófia feladta Isten léte, vagy nem léte mellett felhozott állítások bizonyítása.

Egy felsőbb rendű hatalom, Isten létezését először a preszókratikus természetfilozófusok, főként az atomisták: Leukipposz és Démokritosz kérdőjelezték meg. Ők a világot teljesen anyagi természetünek irták le, amelyben semmiféle teremtő vagy elrendező erő nem munkálkodik.

A kereszténység megjelenése előtti időkben már számos elmélet született Isten létével, természetével kapcsolatban, ezekközül különösen figyelemre méltó Platón: Timaiosz művében kifejtett elmélete, ami nagy hatással volt olyan későbbi gondolkodókra mint Órigenész és Szent Ágoston. Platón istene, a Demiurgosz örök és mozdulatlan és valójában nem vesz részt a világ kialakításában sem müködésébe, sőt a világ dolgaiba sem avatkozik bele. Ellenben számos kisisten, a 'kézműves istenek', akik nem közelítik meg Isten tökéletességét, de az emberek felett állnak, mindezt elvégzik, ezzel magyarázható, hogy a világban vannak tökéletlenségek és, hogy létezik a rossz..

Ágazati vallástudomány, egyben a filozófiának a vallási fogalmak és jelenségek világával, a hívő meggyőződés és a vallásos szemlélet intellektuális értékelésével foglalkozó területe. Ennek megfelelően a vallás­filozófia feladatának tekinti a transzcendens vallási tárgyak és viszonyok létének és mibenlétének, a hitben adott tanítás igazságának és igazolható­ságának elemzését, filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, a filozófia és a teológia, a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását. A bölcseleti gondolkodás szinte egész történetét végigkísérő vallásfilozófiai elméletek választéka ennek megfelelően a vallási állításokat elfogadó és alátámasztani kívánó teista elméletektől a vallási világot egé­szében elutasító vallásfilozófiai ateizmus különféle irányzataiig, iskoláiig terjed. A különféle vallásfilozófiai elméletek sorát áttekintő modern felosz­tások szerint egyes vallásbölcseleti iskolák Platón nyomán magát a vallást is a filozófia egyik formájának tekintik; egy másik, teológiai vallásfilozófiának nevezhető értelmezés a vallásfilozófia feladatának – Szent Ágostontól Aqui­nói Szent Tamáson át Kantig – a vallási igazságok alátámasztását szánja. Az utóbbi két évszázad erősen szekuláris vallásfilozófiái ezekkel a hagyományos modellekkel szemben a vallást a gondolat történeti fejlődése egy formájának (Hegel), a lét jelenségvilága leírásának (vallásfenomenológia) vagy a hit nyelvi formái analízisének (Carnap, Wittgenstein) tekintik.