SÖREN KIERKEGAARD (1813-1855):

-azt kutatja, hogy mit kell tennie, hogy megtalálja a számára való igazságot, azt az eszmét, amiért élni és meghalni tud

-teljes emberi életet akar, nemcsak a gondolkodás, megismerés életét. A valódi individualitás megvalósulása különböző egzisztenciális magatartásformákban, stádiumokban történik

-esztétikai stádiumban az indivídum az esztétikai létet választja, azaz saját életét műalkotássá tesz, az ember nézőként tekinti a világot

-etikai stádiumban az ember saját lehetőségét, mint feladatát választva kifejezi önmaga feletti szuverenitását, ami biztonságot nyújt

-vallási stádium úgy jön létre, hogy a bűntudat ismét választásra készteti az egzisztenciát, vagy marad a bűntudatban vagy Istent választja

-ellenérzéssel viseltetik minden olyan törekvéssel szemben, amely egyetlen képbe akarja szorítani az emberi tapasztalat egészét, ill., amelyik háttérbe szorítja az emberi individumot, a szubjektumot

-ő az első, aki a korábban végső egységként, axiomatikus elemként felfogott jelenséget, az Ént felbontja és analizálja

-abból indul ki, hogy ez a világ voltaképpen 2 egymás melletti világ, a szőkék és kékszeműek világáról, ill. a megélt gondolat világáról beszél

-szerencsétlen individualistának nevezi az embert: az ember kérdéseket tesz fel, de nem mindig kap választ, ilyenkor konfrontálódik a semmivel, ez fejlődéshez vezet, válaszokat kap, egyre jobb kérdésekre egyre jobb válaszokat kap. Az ember szembenéz a semmivel, ebből nem tud kijönni, ezért ~

-3 életviteli lehetőség, v.3 stádium van, amelyen az ember átmehet: 1. esztétikai stádium, egzisztenciális megvalósulása a szerelem, 2. etikai, ezé a házasság, 3. teológiai, ezé az isten-szerelem. Ezek a választási lehetőségek, ezen belül valósulhat meg az ember szabadsága

-voltaképpen az önmagára rákérdező individum: aki úgy látja, hogy a szubjektum levezethetetlen az általánosból

-mindegyik stádiumot, emberi életnek ezt a legközvetlenebb kapcsolatát minden más emberi kapcsolat tükreként használja

-ember otthontalan, magára maradt, elszigetelődött, izolálttá vált, kioldódott a közösségből

-tragikus hős se lehet belőle, nem követhet el tragikus vétket, nem bánhatja meg, nem szenvedhet ettől, hiszen nincsenek is igazi közösségei

-a modern ember ártalmatlanabb egyik típusa a voyeur, az utazó, aki él, szórakozik, utazik

-az aktívabb, és ezáltal ártalmasabb modern embertípus a manipulátor, aki másik emberrel konkrét célt akar megvalósítani

-házasság etikai és vallási momentummal rendelkezik

-család a polgári társadalom egyetlen igazi közösségének tűnik

-a házasság és a család a kölcsönös felelősség terepe

-életérzése: rezignáció, bűnbánat: a véges lények, az emberek becsapnak bennünket, felmerül az isten kép szükségessége

-a végtelen isten békíthet ki minket a valósággal

-a hitnek az a természete, hogy éppen ott válik valóra, ahol az ész már nem tudja követni

-általa kutatott isten rejtőzködő

-gondolatrendszere arra hívja fel a figyelmet, hogy az Én önteremtése önismereti aktusok és cselekvések során át történik, miközben a korábbi megértések és félreértések korrigálódnak

-az önteremtés során az ember e különböző stádiumokon keresztülhaladva próbálkozik a szabadság, a boldogság elérésére irányuló kísérletekkel-ez az idő antropomorfizálásának egyik lehetősége

-életünk nagyobbrészt szorongással telik

-boldogság az, ha cselekvéseink során vmiféle koherenciát tudunk teremteni az életünkben, és ezzel egybe tudjuk fogni az egymás ellen ható tendenciákat, erőket

-a szorongást csak a hit győzheti le

-nyelvfilozófia paradoxonját fogalmazza meg: mihelyt beszélek, az általánost fejezem ki. S ha ezt nem teszem, senki nem ért meg. A kommunikációval, a beszéddel belépünk az általános világába