ARTHUR SCHOPENHAUER (1785-1860):

-szerinte a világ az én képzeletem, a jelenségeket a tudat határozza meg, de a dolog az akarat révén ismerhető meg, s nem az értelem által.

-az ember mindig akaratlagosan cselekszik, függetlenül attól, mennyire tudatos a cselekvése. Az akaratlagos cselekvés lényege az egyén életösztönét, létét kifejező életakarat. A bennünk uralkodó élni akarás ellenére az élet szenvedéssorozat s a vége a halál. Az élet csak arra jó, hogy túl legyünk rajta, mégis az életre kell törekedni, nem a halálra. Az élet szenvedés, az élvezet, a boldogság csak negatívum, a fájdalom megszűnése. Az okos ember a fájdalommentességet keresi, nem a gyönyört. Mert a gyönyör csak a fájdalom elmúlta. Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

-a központi szereplő a világakarat. A világakarat: az egyetlen létező szubjektum.

-nincs önálló akaratunk. Vágyaink vannak, de nem nagyon viszonyulunk hozzájuk.

-az a legfőbb kérdés, hogy mit értünk meg a világból.

-filozófiai tétele: az ember lényege (princípium individuationis): Maja fátyla (Maja indiai istennő), azaz: az ember egy fátyolon keresztül nézi a világot, ami megismerésbeli korlátozottságot eredményez (”szemüveg”), vagyis csak annyit látunk a világból, amennyit a fátyol látni enged.

-az ember sokféle lehet: van, aki átengedi magán az életakaratainak, ők az életakarat igénylők – életakarat tagadók.

-az élet szenvedéstörténet: az életünk katasztrófák sorozata, a boldogság a 2 katasztrófa közötti állapot, az élet lényege a szenvedés, ezért az ember cinikus és aljas

-a szenvedés enyhítésének a módja lehetne, hogy másokért is élünk, de ez is csak rezignációt eredményez, hiszen a világszellem semmivel nem honorálja ebbéli erőfeszítéseinket

-az állatok farkasai egymásnak

-biologizmus: nem szabad megakasztani (beavatkozás) semmiféle történést

-az emberiség fejlődésében a csoportszelekció érvényesül, míg az állatoknál egyedszelekció van

-emberi túlélés feltétele hogy közösség van mögötte

-teremtés: alkotás folyamata

-az ember a világszellem gyári terméke, ezért nem tudja érdektelenül szemlélni a művészi alkotást: nem rezonál a világakarattal

-ha az ember ellentmondásba kerül a világszellemmel, a semmivel kerül szembe

-tagad minden pozitív eszmét

-egyéni individuális létezését hiábavalónak tartotta

-az ész, az értelem uralkodó szerepét tagadja az ember életében

-abszolút szerepe egy abszolút irracionális kategóriának van: az akaratnak

-világ 2 részből áll: az objektumokból, beleértve a különböző élőlényeket, az embert, és a szubjektumból, amely nem más, mint egy térben-időben örök és oszthatatlan világakarat

-ősakarat vagy világakarat erőként működik a természetben, ingerként a növényvilágban. Az állatok és emberek világában cselekvésmotívumként van jelen a világakarat. Állatnál közvetlen, embernél közvetett motívumként

-az ember egy az ősakaratot megjelenítő élő és élettelen dolgok közül, az életakarat egy atomja

-megismerési lehetőség, amellyel közelebb lehet kerülni az ősakarathoz, ez a tapasztalástól független intuitív-irracionális szemlélet, általa el lehet jutni az ideákhoz

-fontos, hogy megismerjük önmagunkat, elsősorban tetteinken keresztül

-az ideák az ősakarat kiáramlásai (emanációi)

-kettős természetük révén az ember közeledni tud az ideákon keresztül az ősakarathoz: egyrészt időtlenek, abszolútak, mint az ősakarat, másrészt a nyugalmat és nyugtalanságot együttesen képviselik

-művészet az ideákat a legadekvátabban kifejező megismerési forma, küldetése a hétköznapi szenvedéstől való elrugaszkodás, a lét mélyebb formáival való szembenézés

-ideák különböző objektivációs szintjei: legalacsonyabb foka az építőművészet, 2. tájképfestészet, 3. emberábrázolás.

-a legelvontabb ideát, a tiszta akaratot, a világ lényegét a zene képes csak kifejezni

-etikájának antropológiai alapja: ember embernek farkasa (Hobbes), tetteit az egoizmus vezérli

-az akarat a szerves világban az élet akarásaként jelentkezik, és ez a legnyilvánvalóbban a fajfenntartás ösztönében fejeződik ki

-moralitás alapja, hogy az egyén szembe tud fordulni az ősakaratnak az ő saját karakteréből való megtestesülésével is, így az ember legbelső lényében megvan a szabadság lehetősége

-annak számára, aki a szeretetet gyakorolja, áttetszővé válik a maja fátyla, eltűnik a princípium individuations csalképrendszere