Auguste COMTE (1798-1857)

Montpellier-ben született royalista érzelmû, szigorúan vallásos családban. Középiskolai tanulmányait a helyi liceumban végezte, majd 1814-tõl az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), s rövid idõn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetbõl. Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-tõl Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében feltámadt a gyanu, miszerint Comte a mester tanait vette át, illetve fejlesztette tovább. A következõ gondolatok: A történelem az emberi értelem fejlõdésének folyamata. vagy A filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása. vagy Az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van. mind Saint-Simontól (is) eredeztethetõ.A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyûjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, s ennek folytán 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követõen többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért lakásán tarott elõadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehoztaa Pozitivista Társaságot, 1851-tõl III.Napoleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsõbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelõdik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.)

Fõbb mûvei: A pozitív filozófia tanfolyama I-VI. (1830-1841), A pozitív politika rendszere, avagy szociológiai értekezés (1837-1854), Beszéd a pozitív szellemrõl (1844)

Comte-ot a pozitivizmus megalkotására Saint-simonon kívül a "tudományok terén a tekintély jármát megtörõk", azaz Bacon, Galilei és Descartes gondolatai is ösztönözték. A pozitivizmus a positivus [l] = tényleges, állított kifejezéstõl kölcsönözte a nevét, s a pozitív szó a pontos, reális, hasznos és bizonyos értelemben használatos az irányzaton belül. Az ilyen (pozitív) ismeretek adják a kiindulópontot, illetve minden ismeret, kijelentés igazságának fokmérõje is egyben, hiszen csak az tekinthetõ igaznak, amelyet vissza lehet vezetni "valamely különös vagy általános tény egyszerû kimondására", azaz egyszerû pozitív tényekre. A pozitivizmus célja a tudományos és objektív szemléletmód kialakítása, egy olyan világnézeti szempontból semleges filozófia és tudomány létrehozása, mely mentes mind az idealizmustól, mind a materializmustól. Metafizika-ellenessége ellenére a filozófia tárgyának az embert tekinti, de az embert nem egzisztenciális, hanem tudományos szempontból vizsgálja. Az irányzat az ismeretelméleti fenomenalizmus alapján a jelenségekre korlátozott érzéki tapasztalatot teszi meg a megismerés alapjául, módszere pedig az indukció, ezáltal a világot a természet felõl kívánja értelmezni, mégpedig természettudományos módszerek segítségével. Tudományfelfogásában elveti a forradalmi jellegû változásokat, ehelyett a kummulatív (mennyiségi) jellegû evolúciós fejlõdés elvét követi. Az egységes tudomány koncepciója szerint mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok azonos, mégpedig természettudományos módszertani elvek szerint kell, hogy mûködjenek (ld. társadalomfizika, azaz a szociológia tudománya). A pozitivizmus -és Comte személyes álláspontja szerint is- a tudomány feladata nem az elméleti fejtegetések és a magyarázat, hanem a leírás és az elõrelátás: "Lássunk, hogy elõreláthassunk."(Comte). A tudományos törvényszerûségek sem mások mint a feltárt tények közti állandósult funkcionális kapcsolatoknak a megragadása (vagyis állandósult szabályszerû kapcsolatok).
Comte a tudományoknak és a tudósoknak eszerint kitüntetett szerepet szánt, hiszen az emberi társadalom fejlõdése hosszú szellemi fejlõdés eredménye lehet csak, s e fejlõdést betetõzni csakis az emberi tudás helyes határainak felismerésével lehet. Erre pedig csak a tudósok képesek, mint ahogy a politikát objektív tudományos alapra is csak õk helyezhetik. Comte az emberi társadalom fejlõdése során három szakaszt, stádiumot különböztetett meg:
1) teológiai (vagy fiktív) szakasz, avagy a hadakozás kora: Kezdetben az emberek a természeti jelenségeket természetfeletti lények mûvének (személyes erõk hatásának) tulajdonítják.(Ld. mítoszok, vallási hiedelmek) A képzelõerõ túlsúlya érvényesül a megfigyelés helyett. 2) metafizikai vagy absztrakt szakasz: átmeneti korszaknak tekinthetõ, melyben a képzelõerõ ugyan még domináns szerepet játszik, de az absztrakt fogalmak (természet, erõ, lényeg stb.) által magyarázzák a természeti jelenségeket, s ezáltal a megfigyelés is némi szerephez juthatott. Ebben a stádiumban már nem a katonák, hanem a jogászok képviselik a világi hatalmat. 3) pozitív vagy reális szakasz: Az arab természettudományoknak az európai elterjedése, s a communa-mozgalom hatására bekövetkezhetett a tudomány és a békés termelés korszaka. A tudományos vizsgálódás már a közvetlenül adott jelenségekre vonatkozik, s megfigyelés, kísérletezés és összehasonlítás révén megszületnek az egyetemes törvényszerûségek, azaz a képzelõerõ háttérbe szorult (ha még teljesen meg nem is szüntethetõ). A filozófia itt válik a legegyetemesebb pozitív tudománnyá, mely képes egységbe fogni a szaktudományok módszerét és eredményeit. Mindezek hatására az ember képes lesz uralni a természetet. A társadalmi életfeltételek javításának legfontosabb eszköze pedig a szociológia lesz,mely nem más mint az emberi viszonyok egészérõl szóló tudomány, (mely ugyan még nem érte el a pozitív tudomány állapotát).

Comte nagy hatást gyakorolt az angol filozófiára, elsõosrban J.S.Millre és H.Spencerre, illetve meghatározta a 19.sz-i európai társadalom gondolkodásmódját. (Még Marx sem kerülhette meg a comte-i nézetek bírálatát.)