4. A rendszer, rendszerelmélet, társadalmi rendszer

A világ tele van rendszerekkel. Strukturáltság, elemek ismerete jellemzi. Az ismert elemeknek van jelentősége. Az ember a termelési rendszereivel beavatkozott a természet autonóm folyamataiba, átalakította azt (intenzív növénytermesztés, öntözéses földművelés), települését védelmi rendszerekkel látta el, belül funkcionálisan épületeket, épületcsoportokat különített el. Rendszereink, idő, tér, társadalom.

Idő

A newtoni idő: fizikai idő, egységes rendszerekbe formálódik meg.

- irreverzibilis: megfordíthatatlan

- kétirányú

- jelent nem ismer

- egymásba ágyazott rendszer

Írásos, tárgyi emlékek a Krisztusi korból, illetve i.e.-i időkből származnak.

1703-11: Rákóczi szabadságharc-csak történést foglal magában az időben.

Az időélmény attól is függ, hogy mennyi az esemény benne. Relatív az érzékelése.

Einstein : idő  tér elhajló rendszere létezik.

Más dimenzióban lévő létezők is vannak (időátívelések).

Szükségletek megoldásának ritmusa: napi időháztartás szerint eloszlik-ergonómiai elv (legkisebb energiával, a legkisebb helyről, legkevesebb időráfordítással)

R.Harwighurst: minden embernek minden időszakának meg van a maga kihívása (gyereknek és felnőttnek is más a biológiai programja-időidentitás zavar, ha nem vagyunk időkövetők)

Tér

Statikus terek: lakás, utca, települések kistérség, megye, régió, euro-régió kotinens, Föld stb.

Dinamikus terek: testhez kötődött, intim testtér, kommunikáció tere, ismeretség tere…

Vizuális terek

Szükségletmegoldó rendszerek helyezkednek el a társadalomban.

Társadalom

Egymásból ágyazott és egymást átmetsző rendszerek.

.Egyed magcsalád, nagycsalád rokonság: a törzsek alapegysége, vérkötelék, társadalmi munkamegosztás hierarchiája, kulturális dimenzió stb.

Bonyolult hierarchia: a szükségletek hierarchiájában azonos a társadalom.

Identifikációs problémák: más csoportokhoz alkalmazkodunk a kielégítéskor. Téma a közelség elve.

Rendszerelmélet

A rendszerek vezetésének kérdése a történelem során közelít a tudományos elmélet felé, a XX. Század második  évtizedében kristályosodik ki. Negyvenes-ötvenes években vívja ki a helyét a tudományok rendszerében, mint általános rendszerelmélet(general systems theory)

A rendszerelmélet szisztematikus kidolgozója a biológus Ludwig von Bertalanffy,aki A biológia világképe, A biológiai világkép, Általános rendszerelmélet és más munkáiban megteremtette a rendszerelmélet tudományos elméletét.Bertalanffy az Adalékok  egy általánosrendszertanhoz című tanulmányában a következőképpen határozza meg az általános rendszerfogalmat:

Rendszer

A rendszert úgy definiáljuk, mint egymással kölcsönhatásban álló, p, p, …p elemek bizonyos számát, amikor is ezeket Q, Q,…Q mennyiségi mérték jellemzi.

A társadalmi rendszer

Önmagában tagolt, és azt tagjainak köre és a munkamegosztás bizonyos foka jellemzi. Elemei egymástól függnek. A rendszerek bizonyos célok, megvalósítására vagy rendeltetésének betöltésére irányulnak, elemeik az integrációnak csak minimális fokát mutatják fel. Önfenntartásra és stabilításra irányuló törekvéseket mutatnak .A rendszert környező világban  végbemenő változások olyan alkalmazkodási folyamatokra vezetnek, amelyek biztosítják a rendszer azonosságát mindazon esetekben amikor nem következnek be drámai események.

A társadalmi rendszer= szervezeti rendszer

A szervezeti rendszert cikluselmélet jellemzi , az egésznek integráló hatása van, a belső elemek hieraarchiába rendeződnek.

Kihívás-új funkció-átalakított társadalmi struktúra

Állandó nélkülözhetetlen rendszer: pl.: iskola

Biztonságot nyújtó rendszer: pl.:rendőrség, egészségügy

A művelődési otthonok, népfőiskolák többfunkciós rendszerben működnek.