2007. október 16.

A modern regionalizmus térnyerése: a középszint felértékelődése a nemzeti és európai gazdasági, politikai és társadalmi változások hatására

Következmény:

• a hatalmi gépezet szervezeti újraszabályozás

• a társadalmi irányítás újraszabályozása

• a forrásfelosztás újraszabályozása

Ennek eredményeként felgyorsult a decentralizációs folyamat. Azaz a területfejlesztés szubnacionális szereplőinek megerősödése vált jellemzővé, amely a centralizált hatalom térbeli ellensúlya lett

A regionalizmus térnyerése

Az etnikai-kulturális regionalizmus: a nemzetállami modell és a regionális nemzeti mozgalmak konfliktusa: pl.: belga, spanyol regionális szubkultúrák (vallon. Flamad, baszk, kasztíliai, andalúz, aragon….

Etnikai mozgalmak: követeléseik és határaik változatosak. Pl.: Olaszország: etnikai szervezetek területi határai stabilak, így nincs komoly politikai nyomás Rómára

De az új olasz regionalizmus – az Északi Liga már nem etnikai alapon szerveződött, hanem idegengyűlölő csoportok szövetsége – időnként felvetik az autonómia igényét, sőt esetenként erős szeparatista felhangok jelennek meg. Politikai legitimációval is rendelkeznek (Berlusconi), amely már veszélyezteti a nemzetállam integritását – ezt már nem nevezzük regionalizmusnak

Spanyolország: 500 éves regionális identitás (1479 óta létezik Spo., addig különböző szuverén territoriális egységek alkották a spanyol álamokat

Franco halála után (1975) szüeltett meg az új alkotmány, amely elismerte a regionális jogosítványokat

Baszkföld: a baszk szeparatizmus (nem indoeurópaiak) – az országrész vagy nemzeti kisebbség elszakadási (különválási törekvését hirdetik (a nemzeti kisebbség alapon történő szeaparatizmust Franciaország is elítéli – ott is élnek baszkok)

ETA képviseli: Euskadi Ta Askatasoma – általában terrorszervezetnek minősítik

A szélsőséges nacionalizmus nem minden esetben szeparatista: pl. a flamand nacionalista párt az etnikai arányoknak megfelelő hatalmi pozíciókat követelt Flandriának Belgiumon belül, illetve, hogy a flamand is legyen kötelező állami nyelv

Az új belga alkotmány: föderatív alapon fogalmazta meg az államot (Föderáció –föderalizmus: államszövetség)

A flamand követelések tükrözték a regionális gazdasági átrendeződést, így az etnikai mozgalmak periférikus érdekcsoporttá váltak és új igényeket fogalmaztak meg

Vallónia: a nehézipar bázisa (1973 óta válságövezet) helyett Flandria lett a meghatározó a belga gazdaságban: ennek megfelelően új térformáció alakultk i – szakítás a hagyományos forráselosztás elveivel

Tehát megvalósult a fogyasztási típusú gazdasági regionalizmus modellje, amely decentralizál, de nem hirdeti a kiválást az államtérből

Gazdasági eredetű regionális autonómiaigények: ha a gazdaság növekedési pályán mozog, ezek a kihívások relatíve könnyen kezelhetőek, az igények teljesíthetőek

Miért éppen az 1960-as évek végétől, az 1970-es évek elejétől jelentkezett?

1. új versenyhelyzet

2. szociokulturális elemek fejlesztése – nemzeti identitás erősítése (intézmények létrejötte)

A perifériák iparosodása, gazdasági felemelkedése együttjárt a kulturális homogenizációs központi törekvésekkel és kiformálódott a nemzetiségi kultúra regionális szintű védelmi rendszere

Mindezzel párhuzamosan elfogadott politikai törekvéssé vált a társadalomirányítás demokratizálódása:

• demokratikus intézmények bővülése

• klasszikus demokratikus alapelvek (pl. egyenlőség) bővülése

Erősíti a regionális identitásokat, miközben az állam növekvő javait mindinkább egyenlőbben kényszerült elosztani a

1. személyek

2. társadalmi csoportok

3. országrészek

4. településformák között

A regionalizmus egyéb ösztönzői: a társadalomirányítás funkcionális elemeinek racionalizálása

Azaz a modern területi közigazgatás kialakulása és fejlődése: - az európai városfejlődés első szakaszában fogalmazódtak meg az alapelvek, majd az urbanizációs hullám következtében továbbfejlesztették

Ezután következett be a népesség és a gazdasági tevékenység városból való kitelepülése a szuburbiákba és a rurális térségekbe

Ennek hatására a területei közigazgatás is differenciáltabbá vált: a funkcióbővüléssel párhuzamosan bekövetkezett a finanszírozás növekedése is. A költségvetési források nagyobb hányada került szubnacionális szinten felhasználásra

A funkcionális recionalitás eredményeként felértékelődtek a regionális hatalmi tényezők és tudatos politikai, gazdasági és tudományos tevékenységgé fejlődött a regionális tervezés

Nyugat-Európa: az 1960-as évektől a francia gazdaságtervezési modell terjedt el: a központi, ágazatcentrikus tervezést felváltotta a régiókra épülő tervezés – a nemzetgazdaság regionális sokszínűségének legitimációja

A nemzeti regionális politika kialakulásával párhuzamosan megjelent a gazdasági tervezési régió az állam és a helyi (lokális) önkormányzat között, amely alkalmas politika terepnek bizonyult a politikai elit számára

Régió-regionális politika: az állam hatékonyságának növelése érdekében hozták létre, hogy a régiókat mind aktívabban bevonják a nemzetközi munkamegosztás folyamatába. Mindez együtt járt az érdekérvényesítés lehetőségeinek szélesedésével

Régió: egyszerre jelent függőséget és autonómiát

Az 1970-es évek: ismét felerősödő centralizációs törekvések a termelés hatékonysága érdekében. A régió (lobby) a fogyasztás preferálta

Regionalizmus: az univerzális egalitarizmus és korporatizmussal szemben fogalmazódott meg. A regionális intézményrendszer az érdekegyeztetés fóruma, színtere lett

Korporati(vi)zmus: azonos foglalkozású rétegek hivatásrendjére épülő politikai berendezkedés

Korporáció: dolgozók+munkaadók közös érdekképviselete

Neok~: az állam és a nagy érdekképviseletek együttműködése (OÉT)

Regionális fejlődés: eredménye a regionális érdekartikuláció. De ez szembenáll az oszthatatlan nemzetállam eszméjével: központi gazdaságpolitika – helyi érdekek konfrontációja

Regionalizmus és integráció

Tagállamok regionális koncepciói, igényei és azok összehangolása – 1957-ben a Római Szerződés preambulumában érintették, majd 1987-ben az Egységes Európai Okmányban megfogalmazták a főbb elveket és megnevezték az eszközöket

2007. november 6.

A regionális politika sajátossága, hogy aktív, illetve, hogy sohasem lehet preventív jellegű: gyakorlatilag egy gazdaságtervezési folyamatot jelent

Annak sajátos beismerése, hogy a spontán piaci erők és érdekek társadalmilag gyakorta nem kívánatos eredményeket hozhatnak:

Ezért szükségessé válik a kontroll, a beavatkozás.

J. M. Keynes: a jóléti állam modelljének elméleti megalapozása: a nagy (1929-33-as) gazdasági válság időszakában, illetve annak tapasztalatai alapján fogalmazta meg elméletét.

A II. világháborút követően Nyugat-Európában általánosan elterjedt az átfogó gazdaságtervezés és szabályozás mintája párhuzamosan a nemzetállam rehabilitálódásával. Az 1940-es évek végétől az 1970-es évekig szilárdan létezett és jól működött a klasszikus jóléti állam modellje, mint komplex gazdasági-társadalmi jelenség, intézmény.

Új gazdaságpolitika: az univerzális jóléti állam megjelenése és működése új korszakot jelentett a regionális területfejlesztés politikájában.

Aktív területfejlesztési politikák indultak meg központi irányítással, állami beavatkozással – ez a javak redisztribúciójára (újraelosztására) épülő intervenciós gondoskodás korszaka

Ennek hatására komplex regionális fejlesztési programok indultak: a térszerkezet átformálása, az egyenlőtlenségek mérséklése volt a cél

1973, majd 1979: az olajválság – amely egyben strukturális válságot is eredményezett:

• ez a jóléti állam krízisének kezdete
• a jóléti rendszer társadalmi gondja
• Bretton Woods széthullása

A világgazdasági korszakváltás hatott a regionális politikára is: a korábbi, tömegtermelésre épülő, központi felhalmozást és redisztribúciót a differenciált piac szerepén alapuló, decentralizált gazdasági fejlődés váltotta fel

Az ipar helyet a mozgékonyabb, új területpolitikai és telepítési kívánalmakat igénylő tercier (szogáltatások) szektor vált meghatározóvá: ez az ú.n. posztindusztriális korszak kezdete

Ebben az időszakban átalakult a világgazdaság kereslet-kínálat szerkezete, új fogyasztási szokások és minták, modellek (szubkultúrák) jelentek meg és váltak meghatározóvá és erősödött a gazdaság aktorainak versenye

A keresletnövelő, a teljes foglalkoztatottságon alapuló gazdaságpolitkát a kínálatorientált verseny- és struktúrapolitika váltotta fel

Ennek köszönhetően az európai kontinens történelmi iparvidékei a legproblematikusabb gazdasági terekké lettek – az egységes erőcentrum (Anglia, Németalföld, Északkelet-Franciaország, Nyugat-Németország) feldarabolódott

Az új centrumok keletebbre tolódtak: „kék banán” elmélet

Az új kihívásokra és problémákra a hagyományos területfejlesztési politika eszköüzei elégtelennek bizonyultak – rugalmatlan gazdasági-társadalmi struktúrákat hoztak létre

A recesszió vagy stagfláció korában a központi gazdaságpolitika kezdetben megkísérelte orvosolni a romló nemzetgazdaság gondjait

Túlzott tőketámogatások: nincs kapcsolt immár a tőke mennyisége és indoka (foglalkoztatott-ság) között – vagyis a hagyományos (válság)ágazatok támogatása volt jellemző

Ez a kialakult gazdasági térszerkezet újratermelését finanszírozó politikává vált – vagyis a regionális különbségek növekedését eredményezte

Az új gazdaságpolitika: átértékelte a központ szerepét és a meghatározó aktorok közé sorolta a helyi politikai és gazdasági hatalom birtokosait – ezzel párhuzamosan megfogalmazta felelősségüket a regionális kihívások kezelésében

A reformelképzelések típusai:

1. A regionális problémák visszaszorítása: az önerőre támaszkodás elve – nincs központi támogatás, nincs regionális segélyezés. Tudatosan nem vette figyelembe a regionális különbségeket, csak nemzeti problémák létezését ismerte el. Azt mondta, hogy a központi irányítás általában támogassa az innovációt, de a gazdasági stratégiát a fejlett régiók prioritásait nézve kell megfogalmazni (liberális új jobboldal, neoliberális irányzat)

2. Tradicionális regionális politika revíziója: a globális gazdaságpolitika legyen komplexebb – legyen innováció-, infrastruktúrabarát, vegye figyelembe a képzettség jelentőségét, mert ezek gazdaságélénkítő hatással bírnak, vonzzák a működő tőkét =beruházásösztönzők
3. (konzervatív új jobboldal, hagyományos baloldal)

4. Komplex regionális fejlesztés: a központi és helyi igazgatás- és gazdaságpolitika harmonizációja
5. Központ: legyen képes a regionális igények integrálására a gazdaságpolitika megfogalmazásakor
6. Helyi: legyen képes megjeleníteni és képviselni a regionális érdekeket – érdekérvényesítés, illetve a feladatok komplex megoldására ( mérsékelt, ú.n. városi baloldal)

Nyugat-Európa: a regionális alapú preferenciális rendszer alakult ki: a korábbi automatikus támogatási rendszerrel szemben a diszkrecionális formák megjelenése vált jellemzővé

Mindez szigorú kritériumrendszer kialakítását és bevezetését igényelte:

Jellemzői:

• decentralizáltság: ösztönzési alapok regionális szintje

• tőkeorientált ösztönzés: a munkaerő-orientált felváltása

• tercier szektor támogatása

• kis- és középvállalkozások növekvő szerepe

A komplex és szigorú kritériumrendszer funkciója: szűr, hogy a támogatások a megfelelő helyre jussanak

-         érdemesek – a szükséges alapfeltételek egyike

-         segélyre szorulók

Helyi intézmények szerepe: gazdaságszervező és tanácsadó, stratégiaalkotó (szintén előfeltétel)

Szempont:

ellenőrző rendszer léte – külső vagy központi intézmények

kontrolling rendszer – helyi szervek feladata