TÁRSAS HATÁS. TÖMEGLÉLEKTAN.

Társas hatás

A társas hatás a társadalomban zajló személyes színezetű, személyközi szférában elhelyezkedő történések legelemibb szintje, és egyben az emberi termelőerő keletkezésének kiindulópontja.

A társas élet alapvető szükséglete az egyénnek.

NORMAN TRIPLETT kerékpáros-rekordok elemzésekor figyelt fel, hogy iramdiktálás esetén a versenyzők időeredménye jelentős mértékben javult. A társ testi jelenléte ingerként szerepel, mely egy magától fel nem szabaduló idegrendszeri energiát mozgósít a versenyzőben, aki ezáltal nagyobb teljesítményre lesz képes. Az együttes helyzet hatására javult a teljesítmény.

FLOYD ALLPORT: megkülönböztette az együttcselekvést és a puszta jelenlétet. Mindkét esetben tapasztalta a szociális facilitációs hatást, melynek következményét társas növekménynek nevezte el.  Szerinte a feladat jellege nem közömbös: míg egyszerű, rutinműveleteket igénylő feladatok esetében a teljesítmény általában nő a társas helyzet hatására, addig bonyolult, vagy kevésbé begyakorolt feladat esetében a társas helyzet hatása fordított, a teljesítmény romlik.

Társas gátlás

A társas helyzet gátló hatásait magunkon is megfigyelhetjük, amikor "lámpalázat" vagy "vizsgadrukkot" élünk át. Sok esetben a gátló hatás elmaradását figyelhetjük meg önmagunkon, amikor magányos helyzetben olyan "illetlenségeket" engedünk meg magunknak (orrpiszkálás..), amelyek társas helyzetben megütközést, rosszallást, negatív megbélyegzést váltanának ki, s ily módon gátlás alatt maradnak.

1. ROBERRT ZAJONC: a társas helyzet konkrét alakzatától függetlenül a más személyek puszta jelenléte bizonytalanságérzetet ébreszt az egyénben, miáltal emelkedik a reagálókészsége, s a begyakorlott, egyszerű feladatok esetében ez a domináns megjelenésének kedvez, míg a begyakorlatlan illetve gondolkodást igénylő, feszültséget keltő, nehéz vagy kellemetlen feladatok esetében rontja a teljesítményt.

2. COTTREL: a társas helyzet oly módon hoz létre motivációs többletet az emberben, hogy a társak anticipált pozitív vagy negatív megerősítőknek tűnnek számára, s ezért, fokozottabb erőfeszítéssel fog a feladaton ügyködni. A teljesítményromlás magyarázata az, hogy az egyén társas helyzetben fokozottabban kockáztat, következésképpen könnyebben hibázik.

3. Figyelemelvonás: egyszerű feladatok esetében a figyelem elterelődése javítja a személyek teljesítményét (csökkenti a fáradást, élénkíti őket), míg a bonyolultabb feladatok esetében teljesítményromlást eredményez, hiszen megnehezíti a feladat komplexitása által igényelt figyelem –összpontosítását.

( Csepeli György: Szociálpszichológia)

Tömeglélektan

A "tömeglélektan" elnevezés új keletű, modern fogalom, amelyet a 19. századi tömegfilozófia egyik jeles képviselője, GABRIEL  DE  TARDE használt először. A tömegmozdulások természetének, sajátosságainak a feltárásában GAUSTAVE LE BON orvos, GABRIEL DE TARDE jogász és HYPOLITE TAINE történész vállalt úttörő szerepet.

Mai értelmezésben a tömeg valamely külső okból összesereglett, érzelmeiben és viselkedésében egy ideig egységet mutató emberek szervezett sokasága, illetve a szerveződés nélküli laza, tagadatlan együttese, amelyben az egyes személyek figyelme ugyanazon tárgyra vagy eseményre irányul.

LE BON: a tömeg természete merőben más, mint az egyéné, a tömegben ugyanis eltűnnek az egyéni vonások; a tömegben az emberek érzelmi, gondolatai, szándékai, cselekedetei egy irányba állítódnak be, az egyének egyetlen különös lénnyé válnak.

Megkülönböztet heterogén és homogén tömegeket. A tömeget a csőcselékkel azonosította és homogénnek tekintett abban az értelemben, hogy benne az egyén "tömeglénnyé" válik. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tömeg lehúzza az egyént, megfosztja személyiségmivoltától.

FREUD:

1.természetes

2.mesterséges tömegeket különít el.

A tömegben nem jelennek meg merőben más tulajdonságok, hanem lényegében az egyénnek elfojtott indulatai, érzelmei kerülnek felszínre, mely erőket végül is demagóg (agitátor) vezető szabadítja fel.

McDOUGALL:

1. homogén és nem homogén,
2. természetes és mesterséges,
3. primitív és magasan szervezett,
4. vezetett és vezető nélküli,
5. rövid életű és tartós tömegeket különít el.

WILLIAM WESTLEY: keletkezés alapján különítette el a tömegeket:

1. előzetesen megszervezett tömegek (pl. tüntető tömeg) → tagjai racionális elhatározásból gyűlnek össze, egységesek, rendezettek, vezetővel rendelkeznek, együttlétük helye, időtartama is előre meghatározott.
2. konvencionális tömeg (pl. valamely hagyományos rendezvényen részt vevők tömege) → fegyelmezett, rendezett, vezetőre nincs szükség, hely és időpont itt is fixált.
3. spontán tömeg (szájtáti, bámészkodó csődület, amelyet valamely érdekes esemény, szokatlan történés hoz össze) → szervezetlen, az együttlétnek nincsenek szabályai, nincs vezető

TAINE: a tömeghelyzetben a természet nyers erői szabadulnak fel, az egyénben regresszió megy végbe.

A tömegviselkedés megnyilvánulási formái lehetnek

Ø      a passzív hallgatás vagy

Ø      a tapsolás vagy

Ø      az ordibálás vagy

Ø      füttykoncert  vagy

Ø      a tettekben megmutatkozó viselkedés különböző változatai.

Katasztófahelyzet: nagyarányú természeti, háborús vagy sorscsapás által előidézett és a biztos pusztulás rémével fenyegető helyzet.

Pánikhelyzet: lényege a tömegben elterjedő oktalan, túlzott félelemben, fejvesztett rémületben ragadható meg, amelyet valamilyen hirtelen, meglepetésszerűen bekövetkező változás vált ki az emberekből és menekülésre készteti őket. Pánikhelyzet kialakulásához két feltételnek kell egyszerre teljesülnie: egyrészt tudatosulnia kell a veszélyhelyzetnek, másrészt pedig annak, hogy van esély a menekülésre. A pániknak két fajtáját különböztetjetjük meg: a szituációs és a hangulati pánikot.

Lincselés: -en a tömegagresszivitás legdrasztikusabb változatét értjük, amely a nekivadult tömeg kegyetlen önbíráskodásában, erőszakos leszámolásában nyilvánul meg. A lincselés rögtönzött, spontán tömegviselkedésnek tűnő akció. A lincselésnek két változatát különböztethetjük meg: a jól szervezett és következetesen véghez vitt lincselést, amely kizárólag a bűnösnek kikiáltott személyek likvidálkását (megbüntetését) célozza, és a szervezetlen, zavaros körülmények között zajló lincselést, amely véletlenszerűen sújt le bűnös és ártatlan emberekre.

(Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába)