2. tétel

SZOCIÁLIS INTERAKCIÓ. KOMMUNIKÁCIÓ – METAKOMMUNIKÁCIÓ.

Két személyről akkor mondhatjuk el, hogy kapcsolatot létesítettek, ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) befolyásolni tudják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nevezzük. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele; olyan folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak a résztvevők mindenkori szükségleteinek megfelelően. E jelentések  a szükséghez mérten változtathatók. Az interakció valamikor természetes folyamatnak számított. A korai –ún. felderítő jellegű- interakciónak fontos szerepük van a kapcsolat további alakulásában. Valamennyi szociális interakció közös vonása a személyes kielégülés keresése, amely különféle szándékból eredhet. Az interakció rendkívül szelektív folyamat, mind az azt megvalósító személyek, mind pedig annak tárgya szempontjából. Az interakcióban megfigyelhető szelektivitás azt a tendenciát tükrözi, hogy a kedvezőbb eredményt hozó egymásra hatások visszatérnek, a kevésbé sikeresek pedig eltűnnek.

A társas kapcsolatba a felek valamilyen függőségi viszonyban kerülnek egymással. EDWARD JONES és munkatársai szerint négyféle függőségi viszony alakulhat ki az interaktív kapcsolatban (normatív paradigma alapján való elkülönítés):

1)      ÁLFÜGGŐSÉG: a személyes elemek háttérbe szorulnak és a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg, s ennek következtében az interakciónak a résztvevők szempontjából nincs pszichológiai tartalma. Ide tartoznak a külső reprezentatív interakciók is, pl: díszszemle.  Ilyen még a kórházi vizit is.

2)      ASZIMMETRIKUS FÜGGŐSÉG: az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező (domináns helyzetű) fél viselkedésére, megnyilvánulásaira reagáljon., viselkedése tehát kikényszerített engedelmesség. Az ilyen helyzet független az egyik fél szempontjából, de teljesen függő a másikéból. (vagyis egyenlőtlen hatalmi helyzet) pl.: vezető és beosztottja interaktív kapcsolatában  vagy egy riportszituációban

3)      REAKTÍV FÜGGŐSÉGI VISZONY: a partnerek egymás viselkedésének a figyelembevételével kénytelenek megnyilatkozni, mivel reagálásmódjukat a helyzet kényszere szabja meg. Pl.: vizsgaszituáció

4)      KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG: a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi. Ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik.

(Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába)

KOMMUNIKÁCIÓ:

Az emberek közti interakció nagyrészt üzenetek szabályozott cseréjéből, más szóval kommunikációból áll. A kommunikáció információk átvitele egy feladótól egy címzetthez. Négy fontos eleme van:

1. feladó, aki kódolja
2. az üzenetet
3. amely egy meghatározott csatornán kerül átvitelre
4. a vevőhöz, aki dekódolja az üzenetet.

A feladó és a vevő tulajdonságai (pl. a státusz, a hatalom, az intelligencia, a közös érdek) befolyásolják, hogy milyen kommunikációs stratégiát alkalmazzunk.

A kommunikáció alternatív elméletei azt hangsúlyozzák, hogy a kommunikáció általában dinamikus, kétirányú folyamat, amelyben az üzenetek küldése és a partner figyelemmel követése egyszerre van jelen.

A nyelv a legtöbb interakcióban jelen van.

HOCKETT szerint a nyelv néhány "alaptulajdonsággal" jellemezhető: leválasztottság (közvetlenül jelen nem lévő dolgokra utalhat), nyitottság (új jelentéseket alkosson és kommunikáljon), hagyományozás (új szimbólumok és üzenetek tanulása), kettős mintázottság (véges számú szavakból, szimbólumokból végtelen számú lehetséges üzenetet hozzon létre).

LENNEBERGET: a nyelv fajspecifikus készség, amely természetes kiválasztódás révén jött létre.

CHOMSKY: vannak olyan genetikai meghatározók, amelyek az embereket predesztinálják arra, hogy elsajátítsák és használják a nyelvet.

SKINNER: a nyelv elsajátítása rendszeres megerősítési eljárásokon keresztül történik.

A nyelvtan vagy szintaxis tárgya az a rend vagy struktúra, amely szabályozza, hogyan kell a szavakat egymáshoz illeszteni. A fonológia a hangok mintáit és szabályszerűségeit vizsgálja a beszélt nyelvben. A szavak vagy morfémák a legkisebb jelentésteli egységek egy nyelvben, és egy nyelv jelentését a szemantika vizsgálja.       CHARLES MORRIS: pragmatika = nyelvhasználattal foglalkozik.

VIGOTSZKIJ: A nyelv belső kommunikációs eszköz is. A belső beszéd és a külső beszéd kölcsönösen függnek egymástól.

A nyelv és a kultúra szoros kölcsönhatásban van egymással. A kulturális különbségek a nyelven keresztül a gondolkodási különbségeket is meghatározzák.

SAPIR és BENJAMIN L. WHORF: A NYELVI RELATIVITÁS ELMÉLETE

A különböző nyelveken beszélő emberek feltehetőleg a világot is különbözőképpen látják. A nyelv meghatározza a gondolkodást. A nyelvi relativitás elmélete érvényes az egy kultúrán belüli különböző csoportok nyelvhasználatára is.

Sapir és Whorf szerint azokra a tárgyakra és fogalmakra melyeknek nevük van, könnyebben emlékszünk vissza, könnyebben ismerjük fel, kódoljuk és dolgozzuk fel őket, mint az olyan tárgyakra vagy fogalmakra, amelyeknek nincs világos szemantikai cimkéjük.

Minden társas érintkezés első lépése a partner megszólítása.

ROGER BROWN: A megszólítási formák explicit szabályokat követnek. A megszólítási formák használata két egyszerű formát követ:

Ø      státusz (hatalom) normáját és

Ø      a szolidaritás normáját

BAVALES: azokat a megnyilatkozásokat, amelyek nagyon közvetettek és kevésbé informatívak, Bavales nyomán "diszkvalifikált" üzeneteknek nevezzük.

NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

Azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelyek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, jelentését árnyalják, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását.

-tekintet, mosoly, gesztusok, testtartás változásai

-ARGYLE: tanulás útján alakul ki ez a képesség

A nem verbális üzenetek dekódolása és a rájuk adott reakció általában sokkal közvetlenebb és automatikusabb, mint a szóbeli üzenetekre adott válaszok. Nincs szükségünk arra, hogy tudatosan elemezzük és dekódoljuk, mit jelentenek. A nem verbális üzenetek általában sokkal hatékonyabbak az attitűdökről és érzelmekről szóló üzenetek továbbításában, mint a nyelv.

Nem verbális kommunikáció funkciói ARGYLE: 

• társas helyzet kezelése
• énmegjelenítés
• érzelmi állapotok közlése
• attitűdök kommunikációja
• csatorna ellenőrzése

DARWIN: az érzelmek kifejezésének közös genetikai alapja van, primitív állati jelzésekből alakultak ki.

EKMAN: néhány érzelmi jelzés egyetemes jellegű

Nem verbális üzenetek jelentései három elkülönült dimenzió mentén írhatók le MEHRABRIAN:

1. közvetlenség
2. ellazulás
3. aktivitás

A testi kommunikáció szoros kapcsolatban áll a nemmel is. A nemi identitás zavarához gyakran társul a mozgáskészlet zavara is.

Gesztusok

A testmozgások különleges osztályát képviselik. Néhány gesztusunknak független, világosan megfogalmazott jelentése van. Az ilyen gesztusokat néha emblémáknak hívják.

Amelyek csupán alátámasztják a többi üzenetet. EKMAN és FRIESEN illusztrátoroknak nevezték.

(Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája)

FESTINGER a kommunikációnak az interakcó szempontjából három típusát különböztette meg:

1. Járulékos kommunikáció esetében az adó anélkül bocsát ki információkat mások számára, hogy ez egyáltalán szándékában állna; következésképp ő maga nem is tudja, hogy megnyilvánulásával informálja a másik felet. A járulékos kommunikációt megvalósító emberek a jelzések közvetítésén keresztül felfedik magukat, sok –sok információt szolgáltatnak ki személyiségükről.
2. A kifejező kommunikáció az egyén emocionális, illetve motivációs állapotáról tudósít.
3. Az eszközjellegű kommunikáció (más elnevezéssel célirányos) pedig mindig meghatározott hatásokat igyekszik a fogadóban kiváltani.

A kommunikációnak mint interakciós eszköznek két alapvető funkciója van:

1. a kontroll: mindazon megszólításoknak a konstellációja, amelyeket az emberek egymással szemben alkalmaznak.
2. az affiliáció: a másokkal való baráti kapcsolat, együttműködés igényét, vagyis a társas szükségletet jelenti.

( Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába)