3. tétel

SZOCIÁLIS SZEREP –VÉLEMÉNY –NÉZET –ÉRTÉK

Szerep

A szociálpszichológia státusznak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal, illetve betölt. Minden egyes státuszhoz meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak; ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepeknek.

BUDA BÉLA: a szociális szerep sajátos reagálási mód; olyan technika, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy egyéniségének sérelme nélkül kapcsolódhasson be a rendezett együttélési mintákba, leegyszerűsíthesse a társadalmi szerkezetben való élés mechanizmusát, előreláthatóvá tegye az érintkezések kimenetelét.

Szerepelvárás: az adott státusszal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összessége.

DAHRENDORF (1958): szerepelvárások osztályozása:

Ø      Kann –elvárások: a szerep megvalósításával szemben táplált csekély szankcióval járó követelmények, melyeket az illem és a jó modor szabályaiként azonosíthatunk.

Ø      Soll –elvárások: ezek közösségi szankciók, melyek a szerepelvárások megsértése esetére kiközösítést, kerülést, deviánsnak járó megbélyegzést helyeznek kilátásba.

Ø      Muss –elvárások: ezek társadalmi szankciók, melyek a szerepelvárások felrúgása, kijátszása, semmibevétele esetére büntetőjogi következményekkel fenyegetnek.

(Csepeli György: Szociálpszichológia)

Szerepelképzelés: a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszer.

Szerepmagatartás: a szerep egyéni megvalósításának a módja.

Szerepkészlet: az egyén által aktuálisan birtokolt –szereppel adekvált – reagálásmódok halmaza.

Szerepmodell: a társadalmi (közösségi) követelményeket megtestesítő minta (pl. az ideális orvosszerep).

Szereptípus: a szerep hovatartozását jelző fogalom.

Három változata van:

1. adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek),

2. a tanult vagy kivívott szerep (mint például egy foglalkozási szerep) és

3. a spontán szerep (idegen körülmények között képes valaki úgy viselkedni, ahogyan azt ebben a szituációban az adott szerepet ténylegesen birtokló egyéntől elvárják)

(Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába)

Vagy :

a, pervazív szerep: az egyén összes többi szerepére hat (nemi szerep, generációs szerep) 

b, rokonsági –családi szerep  

c, foglalkozási szerepek

BANTON említi a szituációs szerepeket, amelyek kiváltképp a modern, magasan szervezett, sokféle interakciót szabványosító és lehetővé tevő társadalmakban élő egyének életére jellemző.

Szociológiai logikát követve a szerep

-formális (személytelen)

-informális (magánélet szféráját uralják) lehet.

(Csepeli György: Szociálpszichológia)

Szerepkészlet: egy meghatározott státuszhoz kapcsolódó, de különböző helyzetekben kivitelezett viselkedési formákat nevezzük így. Ilyen pl.: másképp viselkedik a pedagógus a tanulókkal, kollegáival, szülőkkel.

Szerepkomplexum: az egyén esetében egy időben betöltött különböző státuszaihoz kapcsolódó szerepek összessége.

(órai jegyzet)

Szerepkonfliktusok: Minthogy ugyanannak a személynek egyidejűleg több szerepet megvalósítania (többféle elvárásnak kell egyszerre megfelelnie), gyakran előfordul, hogy a különböző jellegű és erősségű elvárások teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep –összeütközések).

Szerepkonfliktusok

↓

            Szerepek közötti                           szerepen belüli                           személy -szerep

                                                                                                             konfliktusok                                                   

                                   szerepküldők okozta          szerepküldő okozta

Személy –szerep konfliktusok:

1. túlterhelés, amikor a személy olyan mennyiségű kötelezettséget vállal, aminek már nem tud hiánytalanul megfelelni.

2. személynek valamely értékét, hitét, belső meggyőződését kell feláldoznia a szerep teljesítésekor.

Szerepek közötti konfliktus: pl. a női családi szerepek (anya, feleség) ütköznek a hivatási szereppel.

Szerepen belüli konfliktus: ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki.

Konfliktuskezelési mód lehet a

·        szerepek "összeolvasztása", amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk (pl. oktatói és kutatói szerepet)

·        szerepalku, amelynek lényege a kompromisszumképzés (pl. családanya a munkahelyen felhalmozódott feladatok miatt kénytelen megkérni férjét, hogy bizonyos házimunkákban segítsen)

·        racionalizálás, amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására

·        végleges megoldás a szerepből való kilépés (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)

(Dr. Szabó I.: Bevezetés a szociálpszichológiába)

Szerepkonfliktusok elviselése:

o       a figyelem megosztása :kiiktatja tudatából az ellentmondást egy időre (pl. míg férj szerepét teljesíti, gondolni sem mer a házasságon kívüli kapcsolatára)

o       ideológiakovácsolás: a konfliktusos tényezőket átértékeli, s valamilyen racionális elmélet segítségével "megmagyarázza" önmagának, hogy miért kénytelen egymással összeegyeztethetetlen igényeket kielégíteni.

o       Kompromisszumképzés

o       Kábítás: a kínzó élménytől megszabadulhat nyugtatók, kábítószerek segítségével.

o       Menekülés: pl. öngyilkosság

A szereppel való teljes azonosulás nem feltétlenül pozitív érték, van amikor destruktív, értékromboló magatartással jár együtt.

A videón látott börtönkísérletben a szereppel való teljes azonosulás szélsőséges viselkedést eredményezett. (kísérlet: rabokat és őröket játszottak egészséges emberek. A rabok 24 órából 24 órát játszottak, az őrök 8 –at. Az illető személyisége és az eljátszott szerep közti határok eltűntek. Sok rab szélsőséges stresszreakciót mutatott. A 2 hétre tervezett kísérletet 6 nap után le kellett fújni. A kutatásoknak ma sokkal szigorúbb etikai határai vannak. Kurt Levin: csoportkutatás, Philip Zimbardo: narrátor, Solomon  As: konformizmus)

A személy távolíthatja magától szerepeit, ezt Heller nyomán inkognítónak nevezzük. A szereptávolítás cselekvéssé fordítása a szerepfelborítás.

Vélemény

HOVLAND JANIS és KELLEY: a vélemény speciális, szemben az adott tárgyra vonatkozó attitűddel, illetve az egyén által képviselt általános orientációval.

(attitűd: valamilyen társadalom által létrehozott, társadalmilag konstruált dologra vonatkozik. Valamilyen véleményre, nézetre utaló megnyilvánulás.)

A vélemény nyílt, jól megfigyelhető, ésszerűnek tűnő kijelentés, szemben a rejtett, gyakran lappangó, irracionális összetevőket is tartalmazó attitűddel, melynek feltárása nehézkes, bonyolult és bizonytalanságokkal teli. A véleményt a nézethez viszonyítva a változékonyság, ingatlanság, indokolatlanság jellemzi.

OSGOOD –SUCI –TANNENBAUM: vélemény= valószínűségi ítéletek, becslések

Nem vélemény:

• Tényekre vonatkozó ítélet
• Logikailag bizonyítható elmélet alapján kifejtett megállapítás
• Tudományos, politikai, művészi, vallási vonatkozású állítás

A személyes tudás periferikus kommunikatív magnyilvánulásaként értelmezett vélemény meghatározó jegye a beágyazatlanság.  (kognitív, helyzeti, szociális, személyiségbeli) amint centralizálódás megy végbe, a vélemény nézetté, attitűddé, meggyőződéssé való átalakulásáról beszélünk. A vélemény a személyes tudás alapegysége, melynek alakulása a belső és külső körülményektől függ.

Nézetek

A nézetek lehetővé teszik az elkülönítést és a normatív megkülönböztetést. A minősítések a társadalmi jóváhagyás –ellenzés, normalitás –abnormalitás és esetenként az erényesség –bűnösség vélelmeit tartalmazzák.

Amikor merev nézetekről beszélünk, meg kell különböztetni a merevség változatait.

-         Pszichikus szükségletek folytán motivált nézetek (erkölcsi, szexuális és a személyekre, mint társakra vonatkozó nézetek)

-         A társadalmi viszonyok pszichikus interiorizálódásaként jelennek meg

Értékek

Az értékek arra vonatkoznak, hogy mi a jó vagy rossz, mi a szép és a rút…

A célértékek jelölik ki a társadalom és az egyén számára a követendő cselekvéseket, melyek eredményeképpen a valóság irreverzibilisen átalakul.

Az eszközértékek a cselekvések mikéntjét minősítik.

Az értékek ugyan bizonyíthatóak és verifikálhatatlanok, ugyanakkor poláris szerkezetük és a beléjük vetett hit folytán adódó motivációs erejük révén jelentésekkel teli cselekvési teret képesek teremteni a társadalom tagjai számára.

CLYDE KLUCKHOHN: három értékdimenziót különböztet meg.

1. modalitás dimenziója: az értékek poláris taszító –vonzó hatásait jelöli.
2. tartalom dimenziója: az értékek érvényesülési közegét írja le
3. szándék dimenziója: a cselekvő reflexivitásának meglétét vagy hiányát jelöli

Értékek funkciói:

 Az értékek egyfelől a személyiség legmélyebben beágyazott, eligazodást szolgáló támpontjai, melyek beágyazottságuk révén szilárdságot, következetességet, biztonságot képesek nyújtani az emberek számára a társadalomban zajló életben. Másfelől az értékek a társadalmi csoportok, rétegek, osztályok integrációjának szociálpszichológiai eszközei, a világ kollektív értelmezésére, látására szolgáló "legkisebb közös többszörösök".

Az értékhez való hozzáférés nehézségei:

1.      Mimikri. Az emberek sokszor maguk sincsenek tisztában az értékeikkel.

2.      Kamuflázs. Nem feltétlenül tudják és akarják kinyilvánítani az értékeiket.

3.      Hipokrízis. Az emberek szeretnek szebb színben feltűnni.

Az értékhiány sajátos esete a cinizmus, amikor a személy maga számára semmisnek tartja az értékeket.

(Csepeli)

Kognitív beágyazatlanság:

"milyen hülye Picasso mikor tud festeni rendesen is" → nem kizárt, hogy ezt a véleményt módosítja

Helyzeti beágyazatlanság:

Pl. csecsemőt megyek látogatni. Mindenképp a helyzet által meghatározott szerepre érvényes szabály értelmében mindenképp pozitív értékelő közlést teszek.

Személyiségbeli beágyazatlanság:

Az előítéletek, az elvakult, dogmatikus nézetek sokszor a vélemények álarcában jelennek meg. "Nekem az a véleményem, hogy…"