6. tétel

A SZOCIÁLIS ATTITŰD –ATTITŰDVÁLTOZÁS –ELLENÁLLÁS AZ ATTITŰDVÁLTOZÁSSAL SZEMBEN

THOMAS és ZNANIECKI használta először az attitűd fogalmat.

Ma elfogadott értelmezés szerint az attitűd valamely személlyel, emberek csoportjával, tárgyakkal, jelenségekkel, szituációkkal kapcsolatos értékelő beállítódás; olyan viszonyítási (vonatkozási) keret, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, értékel. Az attitűd a viselkedésben, a hozzáállásban, a véleményalkotásban, az értékítéletben nyilvánul meg.

ROSENBERG és HOVLAND háromdimenziós modellje szerint az attitűdnek három összetevője van:

Ø      az affektív oldal, amely az értékelő viszonyulásokat (az elfogadásokat, ill. az elutasításokat) tartalmazza

Ø      a kognitív oldal, amely az attitűdtárggyal kapcsolatos ismeretek, vélemények, elképzelések körét fogja át

Ø      és a konatív oldal, amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciák tartoznak.

Az attitűdnek a tények válogatásában is nagy szerepe van. Az ember hajlamos arra, hogy csak a saját attitűdjeivel megegyező tényekkel foglalkozzon, másokat pedig elhanyagoljon. Az attitűdök többsége pozitív (kedvező) vagy negatív (kedvezőtlen); kisebb számban azonban akadnak semleges, személytelen attitűdök is, mint amilyenek az elégedettség, a tolerancia, az elfogulatlanság, a közömbösség. Az ember természetesen nem születik kész attitűdökkel, hanem közvetlen tapasztalatok révén sajátítják el azokat, ill. mások attitűdjeit veszi át.  Ahhoz, hogy az attitűdök az alkalmazkodást szolgálják, állandónak kell lenniük. Ez a konzisztencia nem szabad, hogy teljesen merev legyen, hisz a világ változik körülöttünk. Az attitűd: tapasztalatokon keresztül szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, amely irányító és dinamikus hatást gyakorol az egyénnek az összes attitűdtárggyal vagy helyzettel kapcsolatos reagálására.

Jellemzői:

Ø      tartós beállítódás

Ø      tartós viszonyulás

Ø      a külvilág számunkra való állandóságát biztosítja

Ø      felkészít a jövőbeli viselkedésre

Ø      Ennek révén kész viszonyulási sémákat fejleszt ki.

Ø      Nem egy valóságos, hanem egy hipotetikus koncepció, annak érdekében, hogy a valósághoz való viszonyulást értelmezni tudjuk.

Ø      Társadalmilag meghatározott, de

Ø      Egyénileg kivitelezett lelki állapotként áll előttünk.

Az attitűd igen mélyen rögzült és rendszerint nem tudatosult képződmény, ezért rendkívül ellenálló mindenfajta változtatási szándékkal szemben. Mivel az érzelmi oldala a legerősebb, megváltoztatását erről az oldalról célszerű megkísérelni. Az attitűdök megváltoztatásának problematikájával az ún. konzisztencia-elméletek foglalkoznak.

E tárgykörben legismertebb FESTINGER kognitív disszonancia –redukció elmélete: az ember a logikailag vagy érzelmileg össze nem illő és mégis egymással összefüggésbe hozott tudati elemek (gondolatok, érzelmek) okozta feszültségek kiküszöbölésére valamilyen következetességet érvényesít, amely  a helyzet, magatartás megváltoztatásával, a vélemény módosításával, illetőleg az információ eltorzításával az ellentmondás (összeférhetetlenség) kiiktatására, az összhang (konzisztencia) megteremtésére késztet.

KATZ, WHITE, McGUIRE az attitűd négy funkcióját emelik ki:

• Vannak attitűdök, amelyek a környezet pozitív hatásainak maximalizálásával, ill. a negatív hatások minimalizálásával segítik az egyént a nehézségek elkerülésében, céljai elérésében. Ezek az attitűdök eszközfunkciót (vagyis alkalmazkodási funkciót) töltenek be.
• Más attitűdök az egyént pozitív vonásainak erősítésével tartják távol a negatív érzésektől. Az ilyen attitűdök énvédő vagy önvédelmi funkciót látnak el.

• Megint mások a tényleges egyéni értékek érvényességét erősítik, azaz értékkifejező szerepet játszanak.
• Végül ismereti vagy tudásfunkciót töltenek be azok az attitűdök, amelyek lehetővé teszik, hogy az új élményeket a már meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk, s ezzel leegyszerűsíthessük a világ dolgainak megismerését.

Az attitűdök többféleképpen mérhetők:

-         Önregisztrálással (amikor is az illető személy valamely tárggyal kapcsolatos értékelő beállítódásának intenzitását és előjelét az arról való vélekedés alapján maga állapítja meg)

-         Külső elbíráló általi regisztrálással (amikor ugyanezt egy kívülálló személy végzi el)

-         Skálamódszerrel (speciális vizsgálati módszer az attitűdtárggyal kapcsolatos vélemények kvantifikálására) (Thurstone –skála, Likert –skála…)

(Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába)

Thurstone –skála: egyenlő intervallumok módszerére épül. Van egy középső, semleges értékelés, amitől pozitív, ill. negatív irányba ott vannak az elfogadó, ill. elutasító értékelések.

Likert –skála: ötfokú skála. Milyen a pozitív, negatív viszonyulás? Ezt kell megítélni.

Összegző –skála: Az alacsonyabb értékű állítás már egy magasabb értékelésű állítás elemeként jelenik meg. Pl. Bogardus –skála: társadalmi távolsági skála. Az egyénnek különböző állításokat kell igennel vagy nemmel megítélnie.

(órai jegyzet)

relevancia: a szóban forgó tárgyhoz kapcsolódó attitűd mennyire fontos a személy számára, mennyire könnyen mozgósítható és milyen mértékben elkötelezett iránta a személy

attitűd intenzitása: az a bizonyosság, mely a személyt adott attitűdjével kapcsolatban eltölti

Az attitűdök időben állandóak, lassan és nehezen változnak.

(Csepeli György)

Egyensúly elve

FRITZ HEIDER olyan helyzeteket vizsgált, amelyben két személy egymáshoz való viszonya és egy személytelen tárgyhoz való viszonyukat nézte. Kognitív szinten ezek hogyan kapcsolódnak össze? A három elem közt kétféle lehetséges viszonyt különböztetett meg: az érzésviszonyt, ahol a személyeket rokonszenv vagy ellenszenv hajtja át egymás és a harmadik elem iránt, valamint a logikai természetű egységviszonyt, mely lehet birtoklás, birtoklásról való lemondás, okság, okság hiánya, hasonlóság, különbözés. A kétféle viszony azonos módon funkcionál a lélekben: vagy pozitív irányú, vagy negatív irányú összeköttetésnek felelhet meg.

Kiegyensúlyozott állapotok, örömteliek és kellemesek lévén, fennmaradásra hajlamosak, míg a kiegyensúlyozatlan állapotok, kényelmetlenek és kellemetlen lelki élményt jelentve, egyensúlyi állapotokká való változásra hajlamosak.

Kiegyensúlyozott állapot: p szempontjából nézve a rendszer három elemét csupa pozitív irányú viszony köti össze, ill. a közöttük létesülő viszonyok közül kettő mindenképpen negatív. Ez látható az ábrán:

Kiegyensúlyozatlan állapot az, ahol p szempontjából nézve a rendszer mindhárom eleme között csupa negatív viszony létesül, ill. a közöttük létesülő viszonyok közül kettő mindenképpen pozitív.

(Csepeli)

Az összhang elve:

OSGOOD a Heider féle elméletet továbbfejlesztette. Pozitív viszonyként az asszociatív kapcsolatot, negatív viszonyként pedig a disszociatív kapcsolatot írta le.

Hogyan próbálja megteremteni az egyén az ellenkező attitűdök közti összhangot?

Három megoldási mód:

• Átértékelés : az egyén átértékeli attitűdjeit, az erősebb győz.
• Védelmezés: az egyén részéről mentegető vagy vádaskodó megnyilvánulások jelennek meg.
• Kétségbevonás: tévedésnek, hazugságnak tekinti az ellentétes attitűdöt.

Kognitív disszonancia:

Tudás szinten össze nem illő attitűdök találkoznak. Megpróbálja az összeegyeztethetetlen összeegyeztetését. (órai jegyzet)