8. tétel

Kategorizáció

A megismerés egyik legalapvetőbb eljárása, melynek révén a jelenségeket osztályozzuk, rendszerezzük aszerint, hogy bizonyos jegyek előfordulnak –e bennük vagy sem. Általánosításokat teszünk, melyek nélkül lehetetlenné válna számunkra a legegyszerűbb tények tudomásulvétele is.

A kategóriák megszabják észlelésünket, világlátásunkat. E minták persze nem velünk születettek, hanem részint a társadalmi kommunikáció, részint a tapasztalat során jutunk birtokukba. A kategóriák irracionalitását vagy racionalitását az szabja meg, hogy az értelmes cselekvés számára felhasználható ismerethez juttatnak hozzá vagy csupán a hit számára szolgáltatnak anyagot.

            TAJFEL és WILKES (1963) kísérlete bizonyította be, hogy a kategorizáció nem szakadhat el a kategorizált ingerek valóságos tulajdonságaitól.

            A kategorizáció emberi csoportok észlelésének vizsgálatakor nyilvánvalóan jelentős kiinduló tényező, hiszen emberek csoportjait észlelvén a közöttük lévő különbségeket ezáltal túlhangsúlyozzuk. Ezek a túlhangsúlyozott tulajdonságok vezérlik észlelésünket, és látható jegyből következtetünk nem látható jegyekre (pl. intelligenciára, temperamentumra), élünk a jogtalan extrapolárással. Ennek révén attribúciós következtetéseinket is meghatározzák, a viselkedés mögötti okokat ehhez az önkényes extapoláráshoz kapcsoljuk, s ezek működhetnek úgy, mint az önmagukat beváltó jóslatok. A csoportközi helyzetben a kategorizáció racionális megismerő eljárásból könnyen irracionális, elfogultsággal teli osztályozássá válhat, és többnyire azzá válik. Az oka, hogy az embercsoportok észlelője rendszerint maga is csoporttag, miáltal kategorizációs rendszere óhatatlanul tartalmazza a legegyszerűbb és legősibb megkülönböztetést, a saját csoport és az idegen csoport közötti különbség megállapítását, ami óhatatlanul értékkülönbségek feltételezésére vezet. A társadalmi nagycsoportok önmagukat pozitív irányba abszolutizáló, más csoportokat leértékelő ideológiát – SUMNER nyomán- etnocentrizmusnak nevezzük. 

(Csepeli György: Szociálpszichológia)

Sztereotípiák:

A sztereotípiák a különféle társadalmi nagycsoportokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utaló megállapítások, amelyek egy-egy csoport viszonylatában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben meglehetősen szívósan fennmaradnak.

A sztereotípiaképződés válfajai: HOFSTÁTTER (1949) a csoportközi sztereotípiaképzés négyféle módját írja le. Az egyik mód a csekély mértékű és kis jelentőségű különbségek felnagyításában áll. A másik módszer a tényleges különbségek túlzott hangsúlyozása. A harmadik mód a tényleges különbség önkényes társítása valamilyen feltételezett, empirikusan nem ellenőrizhető vonással, hamis ok-okozati kapcsolatok tételezése. A negyedik módszer a túlzott élességű, egyébként az adott csoportban valóban létező alakok előtérbe állítása, gyakoriságának eltúlzása.

A sztereotípiák funkciói:

• Megismerő funkciója: a gyors tájékozódás, a felszínes, de könnyű eligazodás igényeit hivatott kielégíteni. Sztereotípiák nélkül aligha volnánk képesek olyan vicceket mesélni egymásnak, melyek hősei különböző kisebbségek, nemzeti csoportok tagjai.
• Szociológiai funkciója: a csoportközi viszonyokban fennálló esetleges egyenlőtlenségek igazolása, leplezése.

HAMILTON (1976) szerint a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségi csoportokkal szembeni negatív értékirányú sztereotípiák kialakulásának nemcsak a megismerési ökonómiában, a csoporton belüli kommunikáció serkentésében és az ellenlábas csoport hátrányos helyzetének igazolására törekvő funkcióban van magyarázata, hanem számolni kell egy tisztán kognitív természetű okkal is.

Általános autosztereotípia

Le Vine és Campell (1972) kidolgozta azt az általános autosztereotípiát, mely képletszerűen magába sűríti mindazt a jót, amit egy-egy nemzeti-etnikai csoport önmagáról elhisz.

Általános heterosztereotípia

Azokat a negatív tulajdonságokat tartalmazza, amelyeket egy-egy csoport a vele konfliktusban lévő, idegen csoportnak tulajdoníthat.

QUASTHOFF (1980): az értékítéleteket magukba foglaló sztereotípiák valójában minden egyes esetben olyan gondolati műveletre utalnak, melynek lényege a logikailag hibás általánosítás.

Előítélet-mentességünket, a sztereotipizált csoportlátástól való tartózkodásunkat azzal is igyekszünk kifejezésre juttatni, hogy kerüljük azokat a csoportmegjelölő szavakat, amelyek ugyan denotatíven hitelesek, tényítéletet tükröznek, de az idők során (többnyire negatív) értékirány tapadt hozzájuk.

A csoport-hovatartozás attól függ, hogy a kérdéses hovatartozású személyt miként észlelik a sajátjának vallott csoport tagjai, miként észleli a személy önmagát és miként látják őt más csoportok tagjai. Egy személyt csak akkor sorolhatunk kétségek nélkül egy meghatározott csoportba, ha mindhárom említett szempont alapján ellentmondásmentes meghatározás áll fenn.

Előítéletek:

Az etnikai vagy faji sztereotípiák gyakran járnak együtt az előítélet erős érzelmeivel.

WOLF (1966) kétféle típusát különbözteti meg az előítéleteknek.

§         Feltétlenül elfogadott ismereti tartalom + a tárgy elégtelen ismerete

§         Feltétlenül elfogadott ismereti tartalom + a tárgyra vonatkozó megbízható ismeret figyelmen kívül hagyása

Tárgy szerint megkülönböztetve:

-         Egészségügyi

-         Erkölcsi

-         Szexuális

-         Gazdasági

-         Kulturális

-         Gasztronómiai…stb.

Csoportközi előítéletek: mindig magukban rejtik az emberek kategoriális hovatartozás szerint megszabott egyenlőtlen megkülönböztetésének esélyét, amelyek megvalósulva az emberi együttélést súlyosan zavaró interakciós jelenségek, az erőszak, a türelmetlenség, az egyenlőtlen elbánás kiapadhatatlan forrásai lesznek, hol lappangó, hol nyílt konfliktusokba taszítva az emberek nagy csoportjait.

Reprezentációs előítéletek: ha az előítéletes tartalom legalább az igazság szikráját tartalmazza, s azt kiforgatva, átértékelve jut el az igazságtalan általánosításhoz.

Kimerikus előítélet: a kipécézett csoportot a manicheus világkép szerint elképzelt végletes és abszolút Gonosz földi képviselőjeként jeleníti meg.

Előítéletesség fokozatai:

·        Szóbeli előítéletesség: az előítélet beszédben jut kifejezésre.

·        Elkerülés: Az előítéletesség az idegenkedést kiváltó csoport tagjainak kerülésében jut kifejezésre.  (A szóban forgó csoport nem kívánatos a személy számára)

·        Hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció: Az állam jogi és bürokratikus aktusok révén törvényesíti, hogy  a hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoport tagjait kizárják az adott nemzet valamennyi polgárára érvényes jogok egyeteméből.

·        Fizikai agresszió

·        Üldözés és kiirtás

Társadalmi nagycsoportok:

Olyan nagy létszámú csoportok, amelyek tagságukat időben újratermelve függetlenítik magukat az aktuális résztvevőktől. Létük kölcsönösen visszahat egymásra, amelyből sztereotípiák, előítéletek, huzamos vagy átmeneti konfliktusok támadhatnak. A csoportközi viszony sajátos területe a többség és a kisebbség érintkezése.

Kisebbségek

Van, mikor az egyén a maga elhatározásánál fogva kerül bele, ez a szervezett kisebbség.

A kisebbségektől elveszik a történelmét, a kommunikáció lehetőségét, a nyelvét, a nevét, a jogot, hogy meghatározza magát. A többség által rájuk kényszerített kategóriákat használnak, és ennek következtében bekövetkezik az identitás elvétele.