II.               Interdiszciplináris elméletek(második generációs elméletek) ’80-as évek eleje.

1.        Az öntevékenység kudarca, mint elmélet LESTER SALAMON (1987) Amerikát vizsgálta.(interdependencia elm.)

Az állam és a nonprofit szervezetek között partneri viszony alakulhat ki, kollektív javak biztosítására.

Okai: az amerikai jóléti államból indulva:

A kormányzati magatartás lehetséges okai:

            - a közszolgáltatások iránt egyre nagyobb a kereslet

            - az állami ellátó szervezetekkel szemben egyre nagyobb az elemzés

            - rugalmassággal és gazdaságossággal kapcsolatos megfontolások

     - verseny legyen a szolgáltatások előállításában (csökken a ktsg. és nő a hatékonyság)

Ez az elmélet az előzőek állításait megkérdőjelezi:

-     nem másodlagos képződmény, nem csak réseket hivatott kitölteni, hanem

-     ezek elsődleges szervezetek, rendszerek, amelyek ott jöttek létre, ahol az állam és a piac kudarcot vallott, vagy szabadon hagyták a szegmenset

-     ez a kudarcokra a civil szféra válasza, öntevékeny feladat, ahol a nonprofit szektor vállalja a közjavak finanszírozását és ellátását.

Mire jó ez az elmélet? Azért mert a közjavak hiányára való kormányzati reagálás tranzakciós költségei sokkal magasabbak, mint az önszerveződés költségei.

Az öntevékenység kudarcai, amik a kormányzati beavatkozást szükségessé teszik és igazolják a nonprofitok állami támogatását:

-     alacsony hatékonyság

-     paternalizmus

-     patrikularizmus

-     amatőrizmus

2.        A „jólét” államelméletek: (európai). Az államnak a jóléti szolgáltatásokban betöltött szerepét kell vizsgálni. A háztartások és az öntevékeny szervezetek csak, mint fogyasztók jelenek meg. Ehhez képest, ez az elmélet a civil szervezeteket aktív szereplőként vizsgálja, és a háztartásokat (bizonyos tevékenységeit) is besorolja a nonprofit szektorba.

Háztartások gazdálkodásai: (trendek)

-         érvényesül a piaci trend (kereslet, kínálat)

-         államtalanítási trend

Jóléti -mix koncepció: 3 intézmény, biztosítják az állami jólétet

1. háztartás
2. állam
3. piac

Jólét 3-as modell     

Jóléti háromszög modell: megjelennek az önsegélyező szervezetek.

piac                         állam

                  önsegélyező szervezetek

        háztartás

Azt mondja, hogy ezek a szervezetek ebben a térben működnek. Van valamennyi gazdasági dimenziója, de az nem annyira jelentős.

Jóléti prularizmus koncepció (1995 ADALBERT) a ’90-es évek változásai előidézték, hogy a szociálpolitikában nem 3, hanem 4 szektort kell vizsgálni:

- piac         

- állam                   

- informális (háztartás) szektor        

- nonprofit szervek szektora

A háztartások (informális) itt már szektor, és a nonprofit szektor mindháromhoz kapcsolódik és gazdaság tevékenysége meghatározó. Kollektív jólét fontos előfeltétele.

3.        Társadalmi eredet elmélet: a nonprofit szektort nem lehet egységes szektorként kezelni a világban, mert nemzetenként lényeges eltérések vannak a fejlődésben.

A modern állam és a nonprofit szektor kapcsolatát vizsgálja.

Együttműködés jellemzői, alap megállapításai:

1.   A közszolgáltatások igénybevételekor nemcsak a fogyasztok szabad döntésétől függ a szabad szektor választás, hanem ezt a történelmi előzmények jelentősen befolyásolják.

2.   A nonprofit szervezetek a társadalomba szorosan beágyazódtak, gazdasági és társadalmi területen is és ez a beágyazottság nemzetenként eltérő.

Alapmodelljei:

a.   Liberális modell: (USA, Anglia) relatíve alacsony állami kiadások a jóléti szektorban és emellett relatíve magas nonprofit szektor alakul ki

b.   Szociáldemokrata modell: (Svéd) az állam által nyújtott univerzális szolgáltatások, az állami gazdálkodás mindenre kiterjed, emellett a nonprofit szervezeteknek nincs tere a közszolgáltatás területén, viszont fontos szereplői a társadalmi integrációnak politikai és egyéb területeken.

c.   Korporatista modell: (Német, Francia, Olasz) magas kormányzati jóléti kiadások mellett 1 meglehetősen nagy nonprofit szektor működik.

d.   Japán modell: (összes távol keleti nagyhatalom) korlátozott kormányzati és szociális ellátás mellett, korlátozott nonprofit szektor.